2015. december 30., szerda

Star Wars VII.: The Force Awakens – Star Wars VII.: Az ébredő Erő




Alapvetően utálom Rusznyák Csabát. :-P
;-) :sör:

Bakker…

Annyit agyaltam azon, hogyha végre én is eljutok erre kur… izé… kutyául érdekes új blockbusterre, hogyan is fogom kezdeni a rivjúmat.

Erre baszki – lásd fent.  :eeekkk: :gyagya:

Mert miért is utálom? Mert idegesít, hogy _rendszeresen_ nem értek vele egyet. De amikor meg igen, akkor meg nagyon. :-PPP

Szóval, aki nem akarja egy tizenhuszonsokadik, személyes picsogással teli élménybeszámolóval elütni az idejét, az idézze fel (vagy olvassa el, ha eddig kimaradt…) Rusznyák Csaba két SW írását, amiben az egyikben pro, a másikban meg kontra elmélkedik Az ébredő Erőről.

Aki meg még mindig marad, az magára vessen. :-P ;-) :sör:


December 17-18 óta vaknak és süketnek kellene lennem, ha nem akarnék bármit tudni a filmről, így inkább a „jajj, csak spoilerbombára ne lépjek!” sikongatás helyett bátran szembeúsztam az árral, és inkább nyitottan, és érdeklődve olvastam a nagymenő, ingyenjegyes filmes bloggerek véleményeit Az ébredő Erőről.

Majd szépen levontam magamnak a következtetést: ez az Új Remény újrája, amit az elvakult fanboyok imádnak – de az „éles szemű”, higgadtabb bloggerek jogosan szapulnak.

És mivel én magam is „éles szemű”, higgadt fikagép vagyok (ugye… ;-) ), előre rátettem a voksomat arra, hogy keserű szájízzel, J.J.-t köpködve jövök majd ki a moziból.

Nos… A mai napon idehaza, kies, születésemkori pátriárkámban, Kisújon ügettem el Dáviddal a felújított-megszépített moziba, és megtekintettem ezt a lefikázásra váró, üres blockbustert.
 

Aztán megdöbbenve eszméltem rá, hogy vagy a nosztalgia faktor teng túl bennem – vagy én is fanboy („fandad”?! ;-) ) vagyok… Ugyanis érzem-látom-tudom, hogy van fogás a filmen – érzem-látom-tudom, hogy simán be lehetne rugdosni az asztal alá: de én akkor sem fogok ilyet tenni.


Mert szerettem. :thumbsup:

Elandalított, meghatott, fellelkesített – és baszki, legalább 35-36 évvel fiatalabbnak éreztem magam, amíg néztem. És ez tök jó érzés volt. El nem cserélném semmiért. :respect:


J.J. Abrams Lost-ját utáltam, Mission Impossible III-járól azt sem tudom, hogy az melyik (amikor fent van a tornyon Kuala Lumpurban, vagy hol a bánatban? vagy az nem az…?!) – de!

De!

Nem érdekelnek a trekkerek és trekkiek, meg a terrikrikkerek: szerintem ő lehelt életet a saját nagyságában megfulladt, önzárványossá vált Star Trek sorozatba. Részemről tojok a Khan haragjára, mert korántsem érzem azt, hogy az mennyire jajj, de nagyon kiemelkedő csúcsteljesítmény lett volna.

Ellenben a 2009-es Star Trek és a 2013-as Into Darkness eszméletlenül jók lettek. Nem csak „jók”, hanem megkerülhetetlen etalonok. Szerény, nyomott véleményem szerint. :respect:

A J.J.-t szapuló trek… szóval, rajongók, nagyon hamar rá fognak jönni, hogy mennyire mellélőttek az ő elhajtásával, és hogy a franchise milyen hamar középszerbe fog süllyedni nélküle. Ismét. :-PPP

És hogy mekkorát nyert az SW franchise a Star Trek franchise veszteségével (amit azok a félvakok nyereségként éltek meg…! :Beam me up, Scotty!: :-PPP ), azt aligha lehet szavakkal kifejezni.

Talán inkább dollármilliókkal, ugye… :-PPP

Szóval, a sci-fi nagyágyúkhoz, bölényekhez bitang jól hozzányúló J.J. Abrams rohadtul odatette magát. Megint. :respect:


Ha nem lennének érzelmeim (pozitív, szerető érzelmeim) az SW iránt, akkor találnék száz fogást az Ébredő Erőn – de vannak.

És olyan húrokat pendített meg bennem, amikről azt hittem, már nincsenek – vagy talán sosem voltak…

Három olyan pillanat is volt a filmben, amikor éreztem, hogy telefut könnyel a szemem: hogy ez az! Ez az a Star Wars, ami elindított az Utamon! Ez az, amit gyerekkoromban, ifjúkoromban, fiatal felnőttként rajongva szerettem! Ez az… amiért még érdemes moziba járni. :respect:


Emlékszem (és édesanyám is emlékszik rá még! :-) ), amikor 1979 őszén (sajnos, ennél pontosabban nem tudtuk behatárolni… :-/ ), 9,5 évesen elballagtunk a kisúji moziba, ahol (határozott kérésemre! :-) ) megnéztünk egy filmet, amit akkor még simán csak „Csillagok háborújának” hívtak. És tiszta ideg lettem az elején, amikor láttam, hogy „Episode IV”. „Mi vaaan?!?!” – visított a fejemben a vészjelző, határozottan idegesen. – „Van még három rész, amiről lemaradtam, a fenébe is…?! Utálom, ha nem az elejétől látok egy sorozatot…”
:-)

…és most a kör bezárult, mert ugyanabban a moziban láttam most a majdnem (de még nem! ;-) ) 12 éves Dávid nagyfiammal az Ébredő Erőt. :sör:

Szépek az ilyen pillanatok, nem?! :thumbsup:

Tetszett a Star Wars VII.

Tudnék rajta fogást keresni (van is, valljuk be…), de nem akarok.

Mert voltak benne olyan epikus pillanatok számomra, amik feledhetetlenné tették. :respect:

„– Az a fénykard az enyém!
– Gyere, és vedd el!”

És mellesleg Dávidnak leesett az álla, amikor mondtam neki, hogy 2017-ben jön a következő rész.

„Tényleeeg…?!”

Hja bizony. :-)

Mi ketten tuti, hogy várjuk. :sör:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése