2015. december 9., szerda

Minions – Minyonok & Inside Out – Agymanók



Oké, mégis van/lett vmi jó az idei rajzfilmfelhozatalban. Hála a Jó Istennek.

De azért… van itt valami. Na, majd mindjárt elmondom.


Minions – Minyonok



Nem vagyok egy nagy Gru (Despicable Me) rajongó. Igazából, még kicsi se. :-P
(Egyébként is: mi a lófüttyöt jelent az a „despicable”?! Egyáltalán: van ilyen szó?! Mindjárt rákeresek… hogyaszongya, van… jelentése: „megvetésre méltó, hitvány, aljas, alávaló”. Hja, naná, hogy nem ez lett a magyar címe. :-P )

Megnéztem, láttam – letudtam. Nem írtam fel a címét a kéménybe korommal, hogy soha el ne felejtsem. :-P

A minyonok meg jópofa idióták voltak benne, de az se ütötte át nálam a falat. „És akkor mi van…?!” :-P

De valahogy… mégis kíváncsi lettem, hogy mit hoznak ki belőlük egy egész estés rajzfilmmel, és ez talán annak köszönhető, hogy megnéztem pár részt a totál elmebeteg „Rabbids: Invasion”-ból, és… ööö… konkrétan szakadtam a röhögéstől. :-DDD

Felteszem – de nem mondanám biztosra, csak tippelek… –, hogy ezért gondol(hat)tam, hogy más fullhülyékről is lehet jó filmet csinálni. ;-) :-)

És tényleg. :hógömb: :-DDD

Igazából három állat poént találtam benne: de azokon vinnyogva kapartam a falat a röhögéstől.
:-DDD

…de. :-P

Ez a „Scarlet Túlölő” többszörösen is kicsapta nálam a biztosítékot. :-PPP

Miért nem mindjárt „Skarlát Túlölés”, csesszétek meg?! Ha már szó szerinti fordítás, akkor legyen kövér, ne aprózzátok el, gyerekek! :-PPP

De nem csak a neve, hanem az egész személyisége, a karaktere volt olyan rohadtul idegesítő, hogy minden egyes átkozott megjelenésekor úgyszintén vinnyogva kapartam a falat. A fájdalomtól. :-PPP

Nekem spec úgy hiányzott a némber a filmbe, mint üveges tótnak a hasraesés. :-///

Pedig lehet idegesítő, ellenszenves gonoszt remekül is megírni: mint pl. a Madagaszkár 3. francia rendőrnőjét. :sör:

Mindegy. A Minyonokba meg pont nem sikerült. :-PPP

Ettől függetlenül remek kis marhaság lett a Minyonok, feldobta a napomat – és pl. a „Hair”-es részt, meg a „hógömböset” már vissza is néztem párszor… :-DDD

Máténak meg rögtön vettem is egy minyonos pólót – és tiszta idegesítő, hogy az én méretemben nem árulnak ilyet…! ;-) :cool:
:-)


Inside Out – Agymanók


Ajaj… ez nehéz menet lesz. :huhhh:

Oké, kezdem onnan, hogy határozottan tetszett. :sör: És folytatom ott, hogy szerintem ez nem egy gyerekrajzfilm. :-/

Ez egy felnőttrajzfilm: de annak sem egyszerű. Még mi, Katival is jól összeszólalkoztunk azon, hogy a végét hogyan kell értelmezni. Mert mindegyikőnknek megvan a magunk „agymanója”, aki viszi a fejünkben a boltot – és marhára nem értjük, hogy a másikunk hogy juthatott olyan hülye végkövetkeztetésre… :eeekkk:

Én speciel végtelenül elszomorodtam rajta – Bing Bong halála meg szimbolikusan a gyermekkor halála volt, az pedig a fiatalság és a boldog gondtalanság vége is, szvsz, ami számomra lelkileg a film legmélyebb pontja… –, és a legvége fel is tette a keserű koronát az egészre: „akkor lesz jó neked, te kislány… meg neked is, egyszeri néző… hogyha hagyod, hogy a Szomorúság uralja minden gondolatodat, és fájdalmasra/fájóra írja át az összes boldog emlékedet”.

Hát, köszönöm szépen ezt az üzenetet. :-(


Örülök, hogyha valakinek nem ez jött le belőle. Mondjuk, nem értem, hogy ez hogyan lehet, de azért örülök. :-/

És annak is örülök, hogy a neten mennyien harsogják, hogy „az ő gyereküknek egyáltalán nem volt _nehéz_ ez a film, simán megértették az egészet, mit kell ezen annyit nyavalyogni!”. :-P

Királyság. Örülök, hogy ennyi fantasztikusan értelmes gyerek néz mostanában filmeket.

Dávid olyan bambán állt fel előle (amikor külön megnézte), hogy arról érdemes lenne egy könyvet írni. :nooot:

Értette, amit látott, vissza is tudta mondani: de hogy érzelmileg nem fogta fel az egészet, abban biztos vagyok.

Pedig ez egy gyerekeknek szóló, érzelmi rajzfilm lett volna, nem?! Nem pedig egy pszichológiai esettanulmány, kezdő és középhaladó mentálhigiénés szakembereknek…

Talán az „Up!” rúgott így gyomron, az első 10-15 percével… amiből most az „Inside Out” egy 95 perces, kőkemény dózist nyomott, intravénásan, az agyba.

Tetszett, mint már mondtam volt – de nem fogok rá úgy emlékezni, hogy „milyen jó kis rajzfilm volt már, nem?!”.

ÁPDÉT:

Tegnap este, már kikapcsoltam a gépet, amikor bekattant: számomra igazából olyan volt az Inside Out, mintha valaki filmre írta volna Ihász Gábor: Múlnak a gyermekévek című dalát...


...


És most tőszavakban pár filmről, amiket láttam mostanság – de minek. :-PPP

Mr. Holmes: ez nem egy Sherlock Holmes film. Ha nem „Holmes” a címe, és nem Ian McKellen a főszereplő, akkor nem is töltöm vele az időmet. Átvertek, becsaptak, megszívattak. :köcsögök:
:burninhell:

Goosebumps: mindenképpen kellett egy Jumanji-újra…?!?! Muszáj volt?! Mi a frászkarikának…?!?! :-OOO

Szabadesés: tudjátok mit?! Csesszétek meg. Utálom ezt a filmet és mindenkit, aki hájpolta-hájpolja.
Ennyi. :suxxx:

4 megjegyzés:

  1. Az Agymanókat a családterapeuta feladta nekünk házi feladatnak, szóval meg köll nézni...

    Én ebben a "kik laknak bennünk, és ki irányítja a személyiségünket" témában egy másik filmet láttam, a Where The Wild Things Are (Ahol a vadak élnek) - egy kisfiú agyában kavarnak nagy bábszörnyek, mindegyik más dolgot testesít meg.

    VálaszTörlés
  2. Én anno nagyon vártam a "Where the Wild Things Are"-t, és... hm... talán emiatt is, nem kisebbfajta csalódásként éltem meg. Hanem nagyobbfajtaként. :-/

    Most meg azt kell, hogy mondjam, azért az "Inside Out" nagyságrendekkel emlékezetesebb lett nála. Pedig az előzetesek, trailerek és ajánlók alapján erősen úgy tűnne, hogy a "Wild Things" mennyivel jobb-ütősebb - pedig a végeredményt tekintve pont az Inside Out lett az.

    Lehet, hogy még én is megnézem még egyszer, hogy jobban "kielemezhessem"... ;-)

    VálaszTörlés
  3. No, megvolt ma az Agymanók...

    „akkor lesz jó neked, te kislány… meg neked is, egyszeri néző… hogyha hagyod, hogy a Szomorúság uralja minden gondolatodat, és fájdalmasra/fájóra írja át az összes boldog emlékedet”.

    Szerintem erősen kisarkítod... Nekem az jött le belőle, hogy a Szomorúság nem URAL. Hanem el kell fogadnod a létezését, be kell építened az emlékeidbe, a személyiségedbe, és akkor fogsz megnyugodni, akkor leszel boldog és kiegyensúlyozott - nem pedig akkor ha, erőszakkal elnyomod (ahogy a film elején történik, mikor Derű krétakört rajzol, ahonnan nem léphet ki, rábízza az unalmas szabályzatok elolvasását stb. stb.).
    A dolgok elmúlnak (erről vannak az emlékeink), és ebben akár akarjuk, akár nem, van egy szomorú elem is - de egy egészséges személyiség beépíti ezt a szomorúságot, megfelelően feldolgozza, és akkor kiegyensúlyozott marad. Számomra ezt mondta a film, és ez szerintem egy nagyon vállalható és jó üzenet.

    VálaszTörlés
  4. "a Szomorúság nem URAL"

    Hááát... ha nem is "URAL", de konkrétan átvette a (nem is annyira hallgatólagos) _főnökséget_ a Derűtől, ez azért elég egyértelműen benne volt, úgy érzem. Mint ahogy az is, hogy az addig/korábban féltve őrzött boldog emlékeket is átadta a Szomorúságnak a Derű: és azok rögtön szomorú emlékké váltak.

    És valóban, nem jó egyfolytában (infantilis) derűvel nézni az életet (vagy... várjunk csak... miért nem is jó?! nem "infantilissal, csak amolyan "átlagos derűvel", hogy azért szép az élet, meg ilyesmi?! na, mindegy, én úgyse tudom/tudnám ezt, szóval... de azért nem lehet egyértelműen rossz az ilyesmi), hanem el kell fogadni, hogy: "Múlnak a gyermekévek, nincs visszaút. Új mesék nem várnak reánk.".

    El _kell_ fogadni: és ezáltal az elmúlt emlékek is mind szomorúak lesznek - nyilván a visszahozhatatlanságuk okán.

    Oké, ha emlékszel, volt később egy csomó "vegyes színű" emléke is a kislánynak, nem csak "fekete-fehér": de a régi boldog emlékeket egyértelműen szomorúra írta át a Szomorúság, és az is, hogy Derű átadta neki a vezérlőpanelen a "kontrollert"...

    Nem is tudom. Nyilván megvan a saját agylövésem (agymanóm), ami (aki) miatt nekem eléggé... elszomorító lett a végeredmény. Ez van. :sör:

    VálaszTörlés