Közeledünk lassan az év vége felé, de nem álltam le a
filmekkel, csak hát… hááááát… kevés rivjúra érdemes akad a „horgomra”. :-P
Inkább csak amolyan, „filmes
blogger vagyok, ezért írni is kéne róluk néha” :-P (még akkor is, ha totál
időpocsékolás bizonyos filmekre karaktert áldozni :-/// ) elnevezéssel felcímkézhető
önigazolásként ülök most is a gép előtt. :-(
Néha még majdnem meg is sajnálom magamat, hogy ilyen
nehéz kulimunkára adtam a fejemet. :-PPP ;-)
Mindegy, kitartás: hamarosan (azaz, elvileg még idén)
elügetek én is az SW VII-re, és végre személyesen is találkozhatok egy fal- és
arcszaggató blockbusterrel – amit aztán jól meg is írok kábé huszontizensokadikként.
:-P ;-)
Na, nézzük akkor, miből is élünk. ;-)
Zhí qu weihu
shan – The Taking of Tiger Mountain
Oldfan ajánlására, Oldfan fordításával
néztem meg :sör: és nagyon kellemesen csalódtam. :thumbsup:
Igaz, Oldfan
rivjúja miatt voltak visszafogottak az elvárásaim, de ennek ellenére
határozottan tetszett a film – amin meg is lepődtem. :-)
A maroknyi kommunista katona harca a Tigris-hegyet
bitorló banditakirály Sólyom úr (Tony Ka
Fai Leung), és ezer fős bandája ellen igencsak tetszett. :thumbsup:
Természetesen volt benne propaganda szag, de az
elviselhető szinten – de a banda hierarchiája, meg a beépült kém kőkemény „helyzetei”
marha izgalmassá tették az egészet, nem is szólva a falu ostromáról, és magáról
a Tigris-hegy bevételéről. :sör:
A(z egyik, de szerintem az _igazi_) főszereplőt (akit Hanyu
Zhang alakít) egy valódi kínai hősről, Yang
Zirong-ról mintázták, és bár nyilván mítoszok (és propaganda…) is övezik a
múltját, mégis azt hiszem, egy igazán merész katona előtt hajt fejet a
történet. :respect:
Ami mondjuk azért idegesített, olykor-olykor, az a „bullet
time”, amit a rendező, Tsui Hark
előszeretettel alkalmazott – én meg sokszor felesleges sallangnak ítéltem. :-/
Mindezek ellenére határozottan kellemes, és érdemes
alkotás ez a film.
Jó szívvel ajánlom. :sör:
Argo 2.
Jó-jó-jó, felteszem a kezem: ide dobáljátok a köveket.
:-P ;-)
A „nagy fikagyáros” (aka. én…) lefekszik egy ilyen
filmnek. :-PPP
De mi a fenét csináljak, ha egyszer Balog Tibi és Kovács Lajos
rajongó vagyok?!?! :-)))
Igen, sokszor gagyi – igen, sokszor túltolt – igen, a
fene se érti, hogy miért volt az elején a falumbéli Téglás Zoli-s rész, ami amcsi menő movie akar lenni, de nagyon nem
kellett egy ilyen… hm… „kísérlet” egy echte magyar filmbe – igen, Kulka János karaktere, a mindenttudó, szuperfőmenőninja,
a Fekete Lótusz (az neked… innen a film
egyik prominensének a nevét töröltem!... a valagadba! vagy inkább fekete lóvalami, ami szintén „sz”-re végződik…
:-PPP ) annyira műmájer, hogy az azért konkrétan fáj.
De mégis, még ennek ellenére is: Balog Tibi – Kovács Lajos, és Bodri
– Scherer Péter nekem elvitték a filmet. :-DDD És szó se róla, Bicskey Lukács (RIP) Psychója
is bejövős a maga eszelős túlzásaival. :respect:
Nekem egy kellemes ökörmarhaság volt az Argo 2. :sör:
Amin röhögtem néhány elcseszettül orbitálisat. :-DDD
90 Minutes in
Heaven
Meg vagyok lőve ezzel a filmmel… :-/ Én ugyanis azzal a
fixa ideával ültem el elé, hogy egy keresztény filmet fogok látni, ami
megerősít (újra), hogy van Mennyország.
Ehhez képest láttam egy „felépülés filmet”, ami a súlyos
balesetéből lábadozó Don Piper
tiszteletesről szól, akit Hayden
Christiansen alakít.
Nem viccelek! Tényleg Hayden „Anakin Vader”
Christiansen a főszereplő! Ami ugye, azért nem feltétlenül a jó film záloga…
:-P Főleg ilyen fizimiskával.
Szerintem, egy ilyen bajuszért már egy közlekedési rendőr
is megbünteti az embert… :-P :-)
Szóval, végignézve Don
Piper elvileg igaz történetét, azon morfondíroztam, hogy ez akkor most
miért is _lenne_ keresztény film,
amikor tényleg azon van a fő hangsúly, hogy milyen nehéz testileg és lelkileg
felépülni egy ilyen döbbenetesen súlyos, tényleg csak a csodával határos módon
nem halálos balesetből.
„Felépülés-filmnek” túl sokkoló – keresztény-filmnek meg…
hm… elég kevés. :-///
Mindez pedig a köztünk szólva nem egy színészóriás Haydennel súlyosbítva… hááát… azt
hiszem, nem igazán akarom ezt a filmet senkire se rátukmálni.
:-///
És most jöjjön a végére a (sajnos lassan szokásosnak
mondható… :-( ) „sallang”. Terápiás jelleggel, hogy kibeszéljem magamból. :-///
Tamara Drewe:
hahh… ilyen szereposztással: hatalmas csalódás. :-/// Igazából, az egész
történet volt számomra olyan érdektelen, hogy nem akartam elhinni a végén, hogy
ez csak tényleg ennyi volt. :eeekkk: Csak Gemma
Arterton feneke miatt érte meg végigszenvedni… :-)
Kraftidioten –
Az eltűnés sorrendjében: „Vicces
és véres”?! Ez?! Ameddig néztem (ameddig bírtam… :-///) kurrr… tára nem volt vicces. :-PPP Az
meg, hogy szépen, sorban, módszeresen – de főleg unalmasan, érdektelenül, és
bármiféle feszültség nélkül… – gyilkolják benne az embereket, az még nálam is
kicsapta a biztosítékot. :-/// Nézze, akinek… akinek van hozzá ideje és
energiája. :-PPP
Gokudou daisensou – Yakuza Apocalypse: Hú! – kaptam fel rá a fejemet. – Takashi Miike, Yayan Ruhian?! Mekkora királyság lesz ez már! Erre alig negyven percet bírtam belőle... :-/// Nem létezik, hogy ilyen felállással nem lehet _JÓ_ filmet csinálni?! De. Lehet. A fenébe is már! :-OOO
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése