2024. november 23., szombat

„Öregszem, és kevesebb a türelmem, avagy egyre hamarabb szakad el a cérna”

Ez egy gittrágós-köldöknézős-morfondírozós poszt: csak akkor, ha van kedved az ilyesmihez. :sör:

Öregszem, és kevesebb a türelmem… és egyre hamarabb szakad el a cérna.

Vagy úgy is mondhatom: olyan mennyiségben lettek elérhetőek a sorozatok (stream, online, és természetesen a jó öreg letöltés…), hogy egyre kevesebb esélyt/időt kap tőlem egy-egy feltörekvő, friss, új széria – de azt is 2x meggondolom, hogy egy második (ne adj Isten harmadik, vagy többedik…) etapra visszatérő évadnál újra felvegyem-e a fonalat.

Őszintén szólva, döbbenten hallgatom Dávidot (a nagyfiamat, aki immár mindjárt 21 éves, nősülés előtt álló férfiember ;-) – pedig mintha tegnap lenne, amikor még közösen mentünk moziba, hogy a Hobbitot… vagy az Ébredő Erőt megtekintsük… :eeekkk: ), amikor mesél a Walking Dead 17. évadáról (tudom, hogy csak 11 van :-P de nekem tök mindegy :-PPP), vagy amikor arról beszél, hogy a Naruto-nak 720 része van, és ő mindet meg fogja nézni (…vagy már meg is nézte…).

Annyi, de annyi új sorozat jön ki akár egy hónapban is(!), hogy elképzelhetetlen számomra… hm… „beleragadni” egyetlen egybe – akár évekig. :gyagya:

Ugyanígy voltam, amikor a Doktor House-ról áradoztak nekem orrba-szájba: 8 évad, 177 rész… Baszki… ha csak epizódonként 40 perccel számolok, az 118 óra tévé előtt töltött idő: ugyanabból az egyfajta, egy kaptafára készült szériából! :-OOO

(Én megnéztem belőle vagy 2-3 részt: és rohadtul önismétlőnek találtam ahhoz, hogy többet áldozzak rá a drága időmből. :-/ )

Nem vagyok ilyen időmilliomos: hogy leragadjak egy(-egy) sorozat mellett (évekre), és közben meg hagyjam, hogy „elmegy mellettem” 118 óra alatt alsó hangon 10-15(-20) sorozat, ami lehet, hogy 1x-2x (…vagy 10x-20x…) jobb, mint amibe „beleragadtam”. Ezt a luxust, hogy elveszítsek egy eszetlen jó új szériát egy „régi, megszokott, bevált” miatt – ezt én nem engedem, nem engedhetem meg magamnak.

És arról nem is beszélve, hogy… majdnem teljesen 100%... a ritka, fehér holló kivételektől eltekintve… hogy egy széria második évada, már sosem olyan jó, olyan horzsolós, mint az első: és minek nézzem végig, ahogy egy kedvencem szép lassan, évadról-évadra… hm… elhasználódik, elkommerszesedik… tönkremegy, szétesik. :-(((

Óriási, feledhetetlen élményem a Dexter első évada – soha nem emelek fölé semmit, olyan 10/10-es. :leborul:

De a második évadába már nem kezdtem bele: tudtam, hogy az elképesztően jó, szuperlatívuszos első évad után úgysem fog annyira tetszeni – akkor meg?! Minek?! Nézzem végig, ahogy „elhasználódik, elkommerszesedik… tönkremegy, szétesik”?! Hogy keserítse meg a szám ízét, árnyékolja be egy csodálatos, eszméletlen első évad emlékét…?! Nem. Jó ez így nekem. Így maradt szép nekem. („Szép”… a Dexter… hö-hö… hö… :-P De értitek, ugye?! :sör: )

Én a Trónok Harcából az első évad első részét láttam csak – azt mondtam rá: nem rossz, nem rossz. De mivel olvastam a könyveket, azt mondom: a könyvélmény nekem 100x jobb, mint a sorozat – és akkor minek nézzem, ha a könyvekhez mérem – és alulmarad?! Ne keserítse már meg a szám ízét, ne rontsa el a könyvek csodájának emlékét.

Régebben úgy voltam vele, hogy egy-egy sorozatról csak akkor hozok döntést (hogy széna-e, avagy szalma), ha megnéztem az első három részét.

Pontosan emlékszem rá, hogy utoljára 2007-ben tudtam ezt tartani, amikor a The Unit (Dennis „Mr. President” Haysbert) első évadát teszteltem – és a három részt szenvedve letudtam: aztán ráhúztam a kaszát. :-P :-/

Azóta se kínlódok három részig egy sorozattal sem. Ha az első nem tetszik, nem ránt be: cancel.

Egészen, teljesen „áll-leesve” képedek el az olyan beszólásokon (a junkie-n olvastam), hogy: „az első két évad nem olyan jó, azokat le kell tudni, de a harmadiktól úgy beindul…!” – én meg azt mondom: mi van?!?! Nézzek végig két szar szezont, hogy lássam mennyire jó a harmadik etap?! Mi vagyok én, mazochista?! Vagy teljesen hülye…?!?! :eeekkk:

Régebben alig-alig tudtam, tudtunk beszerezni egy-két unikum szériát, emlékszem, nekem is postáztak cd-n sorozatrajongó haverok sorozatokat – én is postáztam még egy ismeretlen fannak is olyan sorozatot, amit én beszereztem, de ő nem tudta. Ingyen és bérmentve tettük ezt: rajongó a rajongónak, csupán az összetartozás érzése miatt.

Daliás idők voltak. (… :-DDD Viccelek, de valahogy mégis: olyan természetesnek tűnt az egész. Nem pénzt akartál, hanem egy újabb rajongót a kedvenc sorid mellé. És ha őt is berántotta, az olyan… szívmelengető érzés volt. :sör: )

Ám most, hogy egy klikkeléssel elérem a világ sorozattermésének 60-70 százalékát (vagy akár 70-80-at is, a fene se tudja), és irdatlan mennyiségből válogathatok: rohadtul nincs időm a középszerre, a „futottak még”-re, vagy, ahogy Justin barátom mondja: „főzés közben elnézegethető”-re.

Elérhetem és el is érem a Legjobbakat. Amik az első perctől kezdve berántanak, ledarálnak, felzabálnak, felemésztenek – és utána napokig nem kapok levegőt. :aztabeborultbonyekbe:

És amikor ezt realizáltam, hogy a Legjobbakból válogathatok – akkor nem elégszem meg kevesebbel.

Persze, vannak guilty pleasure-ök: amikor tisztában vagyok vele, hogy nem 10/10-es az élmény… de valami eyecandy, valami klafa színész, néhány jópofa fordulat, színes-szagos új világ mégis mellette ragaszt. (A Pushing Daisies jut rögtön eszembe... valamiért...)

De a kaszát 100x gyorsabban rántom rá bármire, mint 17 évvel ezelőtt: nincs időm tökölni, második esélyt adni… főleg nem harmadikat. :-PPP

Mostanában rohadt sok sorozatba kezdtem bele – és basztam be mindet a sarokba kurva gyorsan (átvitt értelemben véve). És egyre feszültebb lettem…

Ám aztán… elgondolkodtam.

Hogy amikor először olvastam/hallottam arról, hogy egy-egy amerikai sorozat úgy van felépítve, hogy minden 15. percben legyen valami fordulat, valami felívelés, hogy a reklámszünet után is folytassa a néző a sorozatot. És az epizód meg úgy fejeződjön be, olyan cliffhangerrel, hogy remegjen a gyomrod a következő részig.

Akkor arra gondoltam: milyen faékszerűen egyszerűek ezek az amcsik. Hogy ezzel be lehet őket etetni.

…és tessék: 2024-re (vagy még hamarabb…) én is olyan egybites idióta lettem – vagy válogatós, vagy adrenalinfüggő, vagy elitista sznob, vagy megkeseredett, vén… fax… :-P ;-) –, hogy _elvárom_ a beszippantást, a berántást, a bedarálást. Hogy elárasszon, magába húzzon egy-egy sorozat, hogy mást ne is akarjak.

Mert kaptam és kapok ilyeneket – és már nem kell a _„csak jó”_ sorozat.

Csak „A Legjobbak” kellenek.

Valószínűleg ez nem jó nekem: mert rohadt sokat kell „lapoznom” (értsd: belekezdenem és kaszálnom) a sorozatok között, míg elkapok egy-egy kiemelkedőt… De a fenébe is: mindig akad egy-egy ilyen (számomra) Tökéletes, és akkor piszkosul boldog vagyok. :amazing:

…ám amíg lapozok… egyre fusztráltabb és egyre feszültebb vagyok, és egyre haragosabban csapom rá az ajtót egy-egy sorira, mert csak elég jó, de nem tökéletes.

Veszítek ezzel, tudom: aki 2007-ben (és az előtt) még jóval lejjebb adtam a mércét, és el- és befogadtam az ötösöket, az ötös alákat, és egy-egy négyest is – mert örültem, hogy beszereztem és láthatom.

De mára már vén, elitista sznob vagyok (maradjunk ennél a terminusnál ;-) ), és nem vagyok hajlandó időt szánni arra, ami nem _tökéletesen_ az ínyemre való. Ami nem csillagos ötös.

És veszít ezzel a sorozatipar is: mert a nagy dömpingben (nagy a lófüttyöt nagy: ÓRIÁSI dömpingben!) sokkal kevesebb az esély a nézőknél bevágódni, sokkal könnyebben suhognak a kaszák – az elmaradó nézettség hiányában a stúdióknál is…

Ide jutottam. Ide jutott a világ. Szép, bőséges, elárasztó, új világ.

Az, hogy jó-e ez nekem… nekünk… afelől vannak kétségeim.

Persze, amikor megtalál egy-egy Tökéletes… akkor azért meglehetős boldog vagyok. :-P :-D

És közben dobálom el a sorozatokat, mintha nem lenne holnap… egyre idegesebben… hogy miért nem találok végre megint egy Tökéleteset?!?! :eeekkk: :gyagya:
:-)

Tudom, nem ez az "Élet Egyik Legnagyobb Kérdése" – és tudom, hogy nem is adtam rá választ.

Na, mindegy – ezen morfondíroztam/agyalok mostanság. :sör:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése