2014. december 19., péntek

The Hobbit: The Battle of the Five Armies – A hobbit: Az öt sereg csatája




Most jöttünk haza Dáviddal a kedvenc gödöllői mozinkból…

…de még mindig az élmény hatása alatt vagyok. :respect:

Epic. Ez a szó a film magvas leírása. :leborul:

Igen, előzetesen olvastam olyat a befejező részről, hogy „na, megint egy feleslegesen elhúzott Jackson megalománia, annak örüljünk, hogy végre vége” – és olyat is, hogy „szerencsére a végére Jackson ismét rátalált a korábbi remek útra, és történetvezetésre, és méltó befejezést rittyentett”.

Nos, talán lejön nektek, hogy magam is az utóbbi véleménnyel értek egyet. :sör:

6-ból 5 film tökéletes lett, Mr. Jackson – ez szvsz önmagában is világraszóló teljesítmény. :respect:

Nem, nem „farolok ki” a Smaug pusztasága miatti csalódásomból, de a Battle of Five Armies újra a régi fényében csillog mind a Tolkien életmű, mind a Jackson életrekeltés. :respect:

(Bocs, előre szólok, hogy tele lesz a posztom :respect: -tel és :leborul: -lal, szóval, akit idegesít, azt kérem, hogy kapcsolja ki. :-P ;-) )

Ahogy indult a film, mindjárt egy „epic” ;-) pillanattal nyitott – ám a végére (saját előzetes várakozásaim legnagyobb döbbenetére) azt mondtam, hogy még a Smaug-gal való harc volt a… legkevésbé epikus.

Mert újabb és újabb masterpiece, áll-leejtős, hidegrázós és lélekemelő pillanatok sorjáztak, hogy a magamfajta egyszerű Tolkien-fan csak kapkodta a levegőt.
 

És a legnagyobb döbbenetem: Dáviddal végignéztük már a teljes tolkien-i/jackson-i szcénát, de még sosem kérte azt filmnézés közben, hogy „apa, megfoghatom a kezedet?”. :eeekkk:

Pedig tudjátok, hogy láttunk már a sagában mind szörnyű, mind felemelő, mind ijesztő, mind megríkató pillanatokat, és most, amikor mindegyik rész közül Dávid is a legidősebb – most szorítottuk egymás kezét.

És hogy melyik volt ez a pillanat?

SPOILER ALERT

Amikor Bilbo kiállt Thorin elé, és bevallotta neki, hogy ő lopta el az Arken-követ.


Mert igen. Dávid is érezte, hogy nem a sárkány, nem a gundabadi orkok, nem a gyűrűlidércek, hanem az a legijesztőbb, amikor kiállsz egy félig, vagy már teljesen megőrült barát elé, és ő maga, meg a többiek védelmében bevallod neki, hogy te választottad el attól, amire a legjobban vágyott…

…és már elszámoltál az életeddel, de azt mondod: „így is megérte! akkor is megéri!”.
:leborul:


SPOILER VÉGE

Magam sosem értettem azzal egyet, hogy sok csökött gyökér szerint Jackson „ötször fejezte be A király visszatért. Szerintem „mindössze” gyönyörűen elvarrt, és lezárt minden szálat. :respect:

Az Öt sereg-nél nincs ilyen összetett befejezés… ám ami van, attól az egyszeri, magamfajta, hétköznapi Gyűrűk Ura rajongó lazán bealél az asztal alá. :leborul:

…és azzal a „szent elhatározással” autózik haza, hogy az ünnepek alatt csak újra kellene nézni a Gyűrű Szövetségét… meg a Két Tornyot… és persze a Király visszatért is, na. :sör:
:-)

Méltó befejezés volt. :respect:

Nem tudok mást mondani – csak azt teszem, amit Bilbo ezen a poszteren.



:leborul:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése