Deliver Us from
Evil – Távozz tőlem, Sátán!
Nem vagyok egy nagy „horror-rajongó”, de az
angyalos-ördögös filmek a gyengéim, szóval, muszáj volt erre is beneveznem…
…és majdnem összesza… sza… szakítottam magam tőle. :EEEEKKKK: ;-)
Estére/Éjszakára néztem: nos, ez nagy hiba volt. Kénytelen
voltam éjfél utánig nézni még a sportcsatornát, hogy megnyugodjak – pedig most
nem is volt NFL… :-P
De most (fényes nappal, ugye…) lehiggadva, és megnyugodva
(„csak egy film volt, semmi több! lazaság van, meg mittomén!” :-P ) azt mondom,
hogy piszokul ott volt a szeren a stuff. :sör:
Oké, elfogult vagyok, mint mondtam volt: a témában nekem Anthony
Hopkins „The Rite” filmje is nagyon bejött. :sör:
Vagy emlékezzek meg Denzel Washington filmjéről, a nagyszerű
„Fallen”
-ről, amit szintén csúcsnak tartok. :respect:
Mondjuk, az Eric
Bana által fémjelzett film megy el mind közül a legjobban a horror felé
(néhány helyen az olcsó, vásári ijesztgetés, és ripacskodó démonok szintjére is
betéved… :-PPP ), azaz van benne… hm… vér és elcsépelt horrorfilmes klisé
bőven.
És mégis. :respect:
Valahol, mélyen, legbelül… az ember végig érzi a
gyomorremegtető félelmet, és gerinctájéki jeges iszonyatot.
Hogy Ralph Sarchie,
az immár nyugdíjas NYPD nyomozó, akiről a főszereplőt mintázták, akinek „Beware the Night” könyvére alapozták a
történetet… basszus… Tényleg volt, lehetett dolga ilyesmikkel?!?!
Persze, ezen el lehet hülyéskedni, ki lehet gúnyolni, ki
lehet forgatni, le lehet seperni az asztalról – főleg annak, aki ateista.
De én egy ateistának is csak annyit javasolnék, hogy
olvassa el egy héten mindennap az index címlapot – vagy nézzen végig egy hétig
mindennap egy szabadon választott híradót.
És amikor torkig lesz a képébe toluló emberi aljasságtól,
ocsmányságtól, gyerekek, nők, öregek – vagy egész egyszerűen védtelen,
kiszolgáltatott emberekkel szemben elkövetett brutális, állatias, minden
érzésből kivetkezett féregségtől, akkor egy pillanatra gondolkozzon el:
biztosan nincs valami ősi gonosz, ami mindezek mögött áll? Biztos, hogy egyes
emberek életútja ide kellett, hogy vezessen?
Én hiszem azt, hogy nem. Nem vagyunk eleve elrendeltek:
sem jó embernek, sem féregnek.
De vannak, akik nyitottabbak a fülükbe suttogó ocsmány
kísértésre… És ha nincs mellettük egy segítő, szerető, baráti kéz sem, ők maguk
is képesek szörnnyé aljasulni.
Mindegy. Ez mondjuk az én… „olvasatom”.
Lényeg, hogy számomra hitelesnek tűnik Ralph Sarchie – akiről szvsz sugárzik,
hogy nem egy „fakeface”.
Mint ahogy nekem bejött az Édgar Ramírez által megformált Mendoza
atya karaktere, akit a filmesek szintén élő személyekről, Ralph Sarchie mentorairól és
segítőiről, Robert McKenna püspökről,
és Malachi Martin atyáról mintáztak.
Nagyon kemény film a Deliver
Us from Evil. Akár „szimpla” horrornak nézve is – de még inkább, ha annál
többnek.
Sarchie: „You see, Father, as we speak, every day, out
there, someone's getting hurt, ripped off, murdered, raped. Where's God when
all that's happening? Hmm?”
Father
Mendoza: „In the hearts of people
like you, who put a stop to it.”
Land Ho!
Hogy stílszerű legyek: tele van a hócipőm a „bakancslistás”-filmekkel. :-PPP
Már az „eredeti” 2007-es „Bucket List” sem volt a
kedvencem – és még finom vagyok… :-PPP
Ebben a témában a 2003-as „My Life Without Me”
az a darab, ami etalon, kötelező és kihagyhatatlan. :respect:
A többi csak rózsaszín, cukormázas köd, félig leeresztett, üres lufikkal, amikről a készítők azt hitték, hogy mondanivaló, meg kézbenrobbanós, hülyegyerekes petárdákkal, amiről meg azt gondolták, hogy menő tüzijáték… :-PPP
Na, pont ilyen a „Land
Ho!” is. :-///
Már így is többet beszéltem róla, mint amennyi szót
megérdemel. :-PPP
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése