2014. február 1., szombat

The Blacklist s01e11 & True Detective – A törvény nevében s1e03



The Blacklist s01e11


A remek James Spader-ünk által életre keltett kedvenc Raymond „Red” Reddington-unk visszatért. :sör:

…de még hogy. :thumbsup:

Ott vették fel a szálat, ahol a dupla részes Anslo Garrick végén letették – és ha eddig bárkinek lettek volna kétségei (nekem nem voltak! :-) ) afelől, hogy Red _nagyon_ keményen odacsap, ha kell, és ha kicsesznek vele, akkor 100x durvábban fog visszavágni.

Nos, ennek a módszeres leszámolásnak és elszámoltatásnak lehetünk tanúi a szünet után visszatért Blacklist-ben: ami könyörtelenségével, jeges profizmusával, és szenvtelen kíméletlenségével hódít.

Ha azt hittük volna, hogy Anslo „egész pályás letámadása” visszaveti és/vagy háttérbe szorítja, esetleg óvatosabbá teszi Redet, akkor nem is tévedhettünk volna nagyobbat.

Pl. az orosz gengszter Fjodorhoz való „beköszönése” egyáltalán nem volt valami kispályás… :cool:


És a jelen ügyben felgöngyölített „The Good Samaritan” újra egy olyan ellenfél volt, aki szerintem megdolgoztatta/megdolgoztathatta a morális és erkölcsi álláspontunkat.

Komolyan, én még ilyen felütést az életbe’ nem láttam: nézi az ember, hogy egy elmebeteg(nek tűnő) sorozatgyilkos, módszeres alapossággal kínozza/kivégzi(?!) az áldozatát…

…aztán a film egy későbbi pontján azon kapja magát… hogy együttérez a gyilkossal. :amazement:

Talán még az a tétova, „szégyenletes” gondolat is megfordul a fejében, hogy… igaza van!
:eeekkk:

Hát az ilyen húzásokért bírom én ez a sorozatot. :respect:

Red meg még mindig zseniális. :thumbsup:

Nézni kell. :sör:


True Detective – A törvény nevében s1e03


Hát tényleg orbitális ez a sorozat! Legalábbis 12/10! Ha nem inkább 13/8!

Minden szava arany! A maradék meg Petőfi!

Tényleg, annyira okos benne minden dialógus, hogy hetekig el tudnám nézni, ahogy ezek ketten a kocsiban osztják az észt! Ne is legyen történet, mert minek: itt dinamikáznak a karakterek ezerrel!

Öcséim-facsigáim: itt olyan dumák vannak, mint amikor zéhák után (megbukva persze… :-P :-) ) a haverokkal átittuk a fél-, vagy inkább kettőegésznégyharmad éjszakát, és hajnalban a közparkban ébredtünk, a bika szarvát szorító Toldi Miklós szobra alatt, és féldelíriumosan-felrészegen, a beöntés és a gyomormosás küszöbén, hujjj, de kurrrr… tára osztottuk az észt!

A havercimbim, Jóskapista, például szentül hitte és vallotta akkor, hogy ő szar… dellázta a holvilágot.

Szuri, az osztály esze, akit röviden csak Nagyeszű Sündisznócskának hívtunk, eskü alatt vallotta, hogy omlettet készített Kolumbusz tojásaiból! És meg is ette! Porcukorral!

Én addig egészen szerényen hallgattam – éreztem, ha megszólalok, nem éppen nemesi rókabőr fog kiugrani a gégornyámból… –, de végül csöndesen beismertem, hogy érzem magamon Buddha lábnyomát. És ezt bizonyítani is tudtam: ugyanis volt a gatyám valagi részén egy nagy sáros lábnyom.

És tuti, hogy nem a parkőr lába volt, mert neki 38-as bakancsa van. Ismerem.

Csodálatos éjszaka volt: az emelkedett, entellektüel beszélgetésünk olyan magasan szárnyalt, hogy a városi vércsék csak riadtan kapkodták a fejüket minden szavunk után. Bölcs, méla hallgatásainkat csak néha törte meg egy-egy ordenáré, üvöltve hányás…

Tudtuk, hogy a csúcson vagyunk, és hogy onnan csak lefele lehet – mármint hányni...

Hát, most talán épp ezért is vagyok olyan boldog és emelkedett, mert Rust és Martin beszél… ööö… nem is annyira beszélgetései, hanem egyvágányú észosztásai pont erre a csodálatos időszakra emlékeztetnek. Beszar… beh, szarkasztikusak is! Ahogy fennkölten leszaharoznak mindent és mindenkit: miközben saját életükkel a Napnál is világosabb fénnyel mutatják az együgyű halandóknak az utat! Szavuk az egekig ér! Mint amikor valaki a kútból kiabál fel – de odakint meg épp tankcsata folyik…

CSAK EZÉRT, ezért a csodás, emelkedett, félalkoholista, elcseszett életű észosztásért megéri nézni!


De nem is lehet másért nézni, CSAK EZÉRT, mert más nincs is benne! Csak ez a fantasztikus, egotrippes, félig betépett, vég nélküli szájkarate! De az milyen már! Hát haver!

Ám ezt csak emelkedett, entellektüel, végtelenül nagyon minőségi sorozatokon nevelkedett, csecsemőként az anyatejjel igényességet magukba szívott NÉZŐK (igen, így, csupa nagybetűvel! megérdemeljük!) érthetik meg.

Az agyatlan kommersz tömegek meg nézzenek agyatlan zombikat, meg Dallaszt. Dallasztot. :-P

Előre a MINŐSÉG és az IGÉNYESSÉG nevében! Fejet felszegni! Lépés utánam!

Te… itt nem egy szakadééééééééééé…!!!!!!
:-PPP

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése