Least Among
Saints
Egy nagyon szimpatikus, szerethető, hiteles film.
:respect:
Az alapfelállás pedig valami nagyon… hm… „ismerősen
egyvágányút” sejtetett – de a film (legnagyobb döbbenetemre) egyik kínálkozó „kipróbált
és bevált” megoldásért sem nyúlt ki, hanem hozott egy olyan végkifejletet,
amelyről merem azt állítani, hogy mindenféle hollywoodi klisé és sallang
nélkül, a lehető legközelebb áll a valósághoz. :thumbsup:
De mi is az a kezdetben gyanús alapfelállás?
Poszt traumás stresszel leszerelt tengerészgyalogos Anthony (Martin Papazian) hazatér, és egyáltalán nem tud visszailleszkedni a
társadalomba. Felesége, Jenny (Audrey Marie Anderson), elvált tőle, és
távoltartási végzést is kért ellene.
Anthony még
mindig szerelmes a feleségébe, de Jenny
határozottan és következetesen elutasítja közeledését. Az eddig is szétcsúszott
Anthony erre teljesen padlóra kerül,
és már az öngyilkosságot fontolgatja…
Közben összeismerkedik a szomszédaival, a drogfüggő May-jel (Azura Skye), aki egyedül neveli… „neveli”?!... fiát, Wade-et (Tristan Lake Leabu).
Már az első pillanattól látszik, hogy a padlót fogott
Anthony és a magára hagyott, elzárkózó Wade valahogy egymásra fognak találni, de
ezt is sikerült úgy meghúzni a készítőknek, hogy az embernek elakadt a szava…
„Are you the father?”
Két perifériára szorult, magára hagyott ember története
ez, akik – bár egyikük felnőtt, a másik meg gyerek – kölcsönösen segítik és
támogatják, teszik újra egésszé egymást.
Történetük nem egy „lányregény”, nem egy kalandfilm, és
nem is szivárványszínű, csodás álom.
Inkább azt mondanám, hogy a rögvalóság: ahol a törvény, a
kormányszervek és a hivatalnokok inkább hátráltatják és akadályozzák a
normális, emberhez méltó életet – miközben arra hivatkoznak, hogy pont a jólét
miatt lettek létrehozva.
Sokszor fut át az emberen a film közben az a gondolat,
hogy… szét kéne ezeket a bürokratákat tépni, ízekre kellene őket szaggatni,
hivatalaikat porig égetni, helyüket sóval behinteni – és máris jobb lenne a
világ. :-P
És nem is nagyon csóválnánk a fejünket, ha a főhősünk
állig felfegyverkezve menne be „tárgyalni” hozzájuk… :-PPP
Ám a film nem akar ilyen üzenetet közvetíteni: az
ex-tengerészgyalogos és a kisfiú saját hibáikat is elkövetik, azok
következményeit elszenvedik – közben pedig vannak, akik kettejük barátságát
támogatják, és vannak, akik akadályozzák.
Elképesztőnek találom, hogy felemelő tud lenni az is,
amikor nem gépfegyver tűzzel, (jogos) haraggal és dühvel harcolja ki valaki az
igazát, hanem fejet hajt, és képes az ő szabályaik szerint játszani: mert a
lelke mélyén biztos abban, hogy a cél olyan fontos, hogy azért megéri így is
küzdeni.
Az emberi helytállás, a kitűzött cél eléréséért néma
elszántsággal, meg nem inogva, fel nem adva küzdés történetét mutatja be ez a
film. Miközben két, már senkiben és semmiben nem bízó ember újra megtanul hinni
és bízni. :respect:
Martin Papazian
nem csak a film főszerepét játssza, de írta, és rendezőként is jegyzi ezt az
alkotást.
És egyáltalán nem végzett rossz munkát. :sör:
Escape Plan –
Szupercella
Nem is tudom…
Lelkesen üdvözöltem és szerettem a The Expendables-t, és nagyon
régóta várok egy Stallone-Schwarzenegger közös filmre… de talán már túl régóta
várok erre.
Amolyan kellemes „B”-filmes nyomulás, ami Sly és Schwarzi akciófilmeken szocializálódás, és az e fölött érzett
nosztalgia nélkül azt hiszem, inkább „C”-movie lenne.
Jim Caviezel, Vinnie Jones és Sam Neill alakításáról pedig el lehet mondani - hogy biodíszletnek is kevés volt az, amit nyújtottak. :-P
Nem annyira rossz, egyszer meg lehetett nézni – node egyszer
mindent meg lehet nézni…
Remélem, tartogat még valami nekik való búcsút a filmipar,
ami szépen zárja le a pályafutásukat – mert nagyon nem szeretném, ha olyan
lecsúszott akciósztárokként ballagnának el, akik nem vették észre, mikor
kellett volna emelt fővel abbahagyni.
Hogy ez semmi? Hogy ez így nem rivjú?
Csak az irántuk érzett pozitív elfogultságom miatt írtam
egyáltalán a filmről. Ha nem róluk lenne szó, egy leütést nem vesztegettem
volna erre az alkotásra. :-P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése