Na, akkor – próbálom utolérni magam… ;-)
Nem tervezetten, de Matthew
McConaughey napokat tartottam – lássuk, mi is a felhozatal!
Killer Joe –
Gyilkos Joe
Ujujujujuj… Gondolkoztam, hogy milyen kategóriába is
lehetne besorolni, de nem nagyon találtam számára megfelelőt.
Így az internethez fordultam segítségért, ahol azt a
választ kaptam, hogy „southern gothic”.
Ez mondjuk nem sokat árul el: de azt hiszem, a „gótikus”…
hááát… és ha nem is horror, de legalábbis… meglehetősen nyílt „kártyákkal”
(képekkel) operáló thriller, az lefedi a valóságot.
És a „black comedy” jelzőt is kiérdemelte az alkotás:
mondjuk, nem érdemtelenül – ugyanis jópárszor rendesen felröhögtem rajta. :-)))
…ám valamivel többször szorult közben össze a torkom,
mert látható-érezhető volt mindvégig, hogy nagyon könnyen fordul durván
belemenősbe a történet…
…olyankor pedig kő-kövön nem maradt.
Mit is mondhatnék a sztoriról? Legfeljebb annyit: eszetlen,
fafejű, lúzer redneck-hillbillyk (apa és fia) kitalálják, hogy meg kéne öletni
a fiú édesanyját, az apa előző feleségét, hogy felnyalhassák utána a
biztosítási pénzt – és a végrehajtásra felbérelnek egy profi bérgyilkost.
Már az első pillanattól nyilvánvaló, hogy ebből baj lesz,
de nem kicsi – és ebben az előérzetünkben nem is csalatkozunk.
Az Emile Hirsch által
megformált fiúról annyira üvölt, hogy egy született vesztes és totál
inkompetens, hogy az már némileg a film élvezetének rovására megy… :-///
A magam részéről emiatt jobban is fókuszáltam a nálánál
is fafejűbb apjára, akit az általam nagyon csípett Thomas Haden Church formál meg, nem kicsit horzsolósan. Ő hozta az erős
humorfaktort a filmbe, szvsz… :sör: :-D
…a szépséget és az erotikát pedig Juno Temple és Gina Gershon.
:thumbsup:
Ám a filmet kétségkívül Matthew McConaughey kőkemény, gátlástalan, kiszámíthatatlan – és ijesztően
nyugodt karaktere viszi a vállán. :respect:
Bakker, végig nem tudtam eldönteni, hogy szocio-, vagy
pszichopata a fazon…
…de az biztos, hogy valami lólábvégű agybetegségben szen…
nem, nem szenved. Inkább lubickol.
Ami félelmetes. :weird:
Kedvesemnél bőven kicsapta a biztosítékot a film – nálam nem,
csak végig azon gondolkoztam, hogy…
…hát ezt meg így, minek?! :-O
Érdekes, a befejezés után az általam egyáltalán nem „istenített”
No
Country for Old Man jutott eszembe, mint párhuzam… de annál azért ez
bőven jobb volt.
És most nem tudom, hogy ez :sör: vagy inkább :-P…
;-)
Mud
Ez azért jobban bejött, mint a Killer Joe.
Két tinisrác, Tye
Sheridan és Jacob Lofland, veszi
pártfogásba a Mississippi egyik szigetén bujkáló Matthew McConaughey-t, akit fejvadászok keresnek.
És bár Matthew lenne
itt a húzónév, de a Tye Sheridan
által megformált Ellis a főszereplő,
szóval, nevezhetnénk ezt a mozit akár ifjúsági drámának, azzal sem lőnénk
mellé.
Reese Whiterspoon,
Sarah Paulson és még sokan mások
mellett leginkább a Sam Shepard
által megformált mogorva, és magának való Tom
Blankenship tesz hozzá igazán a filmhez. :thumbsup:
Talán a Killer Joe elrugaszkodása és műfaji csapongása
is az oka, de a kettő közül nekem valahogy jobban bejött ez a konvenciózusabb „tinifilm”.
Szorítottam a srácokért, hogy összejöjjön nekik a „jócsaj”,
hogy ne kapják el őket se a rendőrök, se a rosszfiúk, hogy az életveszélyes
kaland után éljenek békében, és csak a _kalandra_
emlékezzenek belőle.
Szép volt a táj, fordulatos (bár olykor éppen inkább kiszámítható…!)
a történet, és a srácok olyanok, akikért szívesen és teljes szívből tudtam
szorítani.
És bár mint említettem, akadt pár „fellógatott fegyver a
falon”, amik várhatóan és kiszámíthatóan el is sültek a film során – valahogy nem
kárhoztatom ezért.
Én is azt mondom, hogy érdekes: bár kevesebbet írok a Mud-ról, mint a Killer Joe-ról, mégis az
előbbi tetszett jobban. :sör:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése