Rush – Hajsza a győzelemért

 

Ezt a filmet akartam „összevonni” a Lone Survivor-ral… de nem tettem.

Mondjuk, ilyenkor érzem azt, hogy „gáz”, ha egy filmről nem írok azon nyomban rivjút, miután megnéztem – és közben befigyel egy(-két) másik mozi is, mert ilyenkor a jobb alkotás „elnyomja” a gyengébbet.

És talán nem „dicsérem” érdemeinek megfelelően.

Így járt most a Rush is, amit pedig nagyon vártam, kifejezetten tetszett – de szvsz nem említhető egy napon/lapon pl. a Lone Survivor-ral…

Na, mindegy. Shame on me. Vagy them. Vagy blame it on the boogie… :-P ;-)

De térjek végre rá erre a Lauda mozira.

Mert ne tévedjen el senki: ez egy Niki Lauda életrajzi film.

Hiába tolják a plakátokon Chris „Thor” Hemsworth-öt, mert ő jobban eladhatóbb/ismertebb/jóképűbb, mint Daniel Brühl – ezt a filmet akkor is az „ismeretlen” német színész viszi a hátán és adja el. :thumbsup:

 

Lehet ennek az az oka, hogy Lauda/Brühl narrálja és fogja keretbe az egész alkotást, így a mélyebb rétegekben is jelen van.

Talán közrejátszhat ebben az, hogy Niki Lauda él, és Daniel Brühl, valamint Peter Morgan forgatókönyvíró heteket töltöttek el vele beszélgetve, ezáltal sokkal markánsabban, sokkal életszerűbben van jelen az ő karaktere.

De az is benne van a pakliban, hogy Hunt karaktere, mint… hm… „laza playboy” (talán így fogalmazom meg a legdiplomatikusabban… :-P) meglehetősen „sekélyes” figura.

Az élet/A nők habzsolásán kívül nem sok mindent villant fel, ezért eléggé egyvágányú a felépítése, és a karaktervezetése.

Ha készítők esetleg arra gondoltak, hogy a feleség-szál fogja árnyalni a Hunt-képet, akkor jelenteném innen, hogy ez nem jött össze. :-P

Lauda végig jóval nyomatékosabban jelen van, sokkal jobban érthetőbbek a motivációi, az indítéka, sokkal érdekesebb, félelmetesebb, megrázóbb a története, mint Hunt-é.

 Érdekes és izgalmas alkotás lett, de a végén számomra nem Hunt diadala jelentette a csúcspontot, hanem Lauda szavai, amikor arról beszélt, hogy készülni kell/kezd a következő szezonra, és motiváltabbnak tűnt, mint valaha.

Valamint nem tudok elmenni amellett sem, hogy az 1976-os év Hunt és Lauda micsoda nagyszerű küzdelme lett volna. Mert szvsz egyáltalán nem egy „nagyszerű”, főleg nem egy „fair” küzdelem az, amikor az egyik fél majdnem halálra ég, majd kihagy a szezonból 42 napot… :-///

Szóval, ha szívesen megnéztek egy Lauda életrajzi filmet, akkor a Rush pont egy nektek való alkotás.

 

Ha egy Hunt életrajzi filmre vagytok kíváncsiak… akkor arra még várnotok kell, azt hiszem.