Lone Survivor

Egy dupla posztot terveztem írni, de belátom, hogy ezt a filmet nem szabad összevonni egy másikkal. :respect:

„I, I wish you could swim
Like the dolphins, like dolphins can swim”

Másfél óráig szidtam ezt a mozit, és szítottam magam, hogy írjak egy olyan rivjút róla, ami lekapja a tíz körméről az amerikai katonai hősfilmeket…

…másfél órán keresztül készültem arra, hogyan fogom ízzé-porrá cefetelni az idióta katonai propaganda filmek újabb prominens képviselőjét, amik mind arról szólnak, hogy néhány nyomorultat bedobnak az ellenséges vonalak mögé, segítséget ígérnek nekik, amit aztán nem kapnak meg, és ha kikecmeregnek a rájuk borított trágyahalom alól, akkor véres kardként hurcolják körbe a médiában, az „Újabb Nagy USA Hős” pecséttel ellátva… :-PPP

Másfél óráig csak ez fortyogott a fejemben.

Ám az utolsó 30 perc olyat odavert, hogy köpni-nyelni nem tudtam. :leborul:

Bááár… az igazat megvallva, nyelni tudtam. A könnyeimet, befelé. :respect:

„We can beat them, just for one day
We can be Heroes, just for one day”

Nem kétlem, hogy az utolsó félórában is „játszottak” az érzelmeimmel. Hogy manipuláltak. Hogy (meg) vezettek.

De amíg ezt így teszik, ilyen üzenettel… Hát tegyék bátran. :thumbsup:

Mert számomra ennek a filmnek nem az az üzenete, hogy „öljük egymást halomra, győzzön a jobbik, és aki nem döglik bele, az csak erősebb lesz”.

Nem. Hanem az, hogy vannak olyanok, akik ilyen helyzetben is képesek emberek maradni.

Emberek, a szó legnemesebb értelmében. :leborul:

Még akkor is, amikor a Halál üvölt az ellenség szeméből, kezéből.

„You will all be slaughtered!”

Nem lenne könnyebb elfordulni? Átlépni? Magára hagyni azt, aki segítségre szorul?

Hát nem lenne százszor könnyebb a golyó „igazságát” hirdetni? A halál bizonyosságában hinni?

 

Nem lenne ezerszer könnyebb együtt üvölteni a farkasokkal? Inkább közéjük aljasulni, mint lábunkat megvetni, szembe állni, és kockára tenni az életünket?

De, könnyebb lenne. Tízszer százezerszer. És ne mondjuk most ki, hogy mi nem választanánk ezt az utat… akkor és ott. Ne mondjuk, ne verjük a mellünket – inkább örüljünk, hogy sosem kerülünk ilyen döntéshelyzetbe.

És adjunk hálát a Jó Istennek, hogy akadnak a Földön olyanok, akik egy ilyen döntés előtt állva mégsem a könnyebb utat választják. :respect:

A film megtörtént eseményeket dolgoz fel, amiket Marcus Luttrell írt meg 2007-ben megjelent „Lone Survivor: The Eyewitness Account of Operation Redwing and the Lost Heroes of Seal Team 10” című könyvében.

Nagyszerű színészek alakítják ebben a filmben az Operation Redwing -ben résztvevő Navy SEALs katonákat.

Michael „Yankee” Murphy – Taylor Kitsch

Danny Dietz – Emile Hirsch

Matthew „Axe” Axelson – Ben Foster

Marcus „Southern Boy” Luttrell – Mark Wahlberg

De itt nem ők „adják el” a filmet. Hanem a Történet.

A rendező Peter Berg (Friday Night Lights, The Kingdom, Hancock, Battleship) most újra nagyon keményen letette a névjegyét. :sör:

Lehetne ezt a mozit tényleg úgy felbilétázni, ahogy neten tették itt-ott: „war-porn”.

Mert mocskos és véres – fájdalmasan az arcunkba tolva…

De ha valakinek csak erről szól… azt az embert mélyen tudom sajnálni.

…

A film végén, amikor sorjáznak az eredeti képek, és szól Dawid Bowie – Heroes című száma, amit (most fedeztem fel!) Peter Gabriel ad elő, nagyzenekari kísérettel… az valami hatásvadász.

Mégis mélységesen megrendítő.

 

És a tíz gyermekes, hozzánk képest nincstelen Mohammad Gulab szavai úgy vágnak a húsomba, mint a késpenge.

„Pashtunwali is a respect. A respect for a guest that comes knocking at your door. And even if he is in need, or if he is imminent danger, we must protect him.”

Nem tudom, mit is mondhatnék még erről…

…talán… jobb, ha semmit.

Csak teszek ide még egy(-két) képet Marcus Luttrell-ről, és Mohammad Gulab-ról.

:respect:

„We can beat them, for ever and ever
Oh we can be Heroes,
just for one day”