Io mio ricordo: The Lego Movie – A Lego kaland & Tribute to the Olsenbanden

Azt hiszem, én azt a „sztereotípiát”, ill. véleményt erősítem, hogy a letöltők igenis gyakran járnak moziba, és a dvd vásárlásokból is kiveszik a részüket.

Ugyanis megint elügettünk Dáviddal moziba – és a közeli szupermarketben bevásároltam pár dvd-t. :-)

The Lego Movie – A Lego kaland

Mindig is csíptem a Legót, és a legózást, és a könyvek mellett legszívesebben ezt veszem ajándékba Dávidnak – és volt már (bal)szerencsém megnézni pár Lego tévéfilmet (Lego Ninjago).

Ebből talán lejön, hogy nem ájultam be a sarokba a lehetőségtől, hogy most egy „egész estés” Lego-filmet is megnézhetek… :-///

Emlékszem egy régi mesefilmre: egy bácsi (nagypapa?) vadgesztenyékből figurákat csinál egy kisfiúnak (az unokájának?), aki a homokozóban játszani kezd velük – és gyerekként egy nagyon élvezetes mese kerekedett ki az „életre kelő” gesztenyefigurák történetéből. Bár tudnám a címét, hogy újra megnézhessem… :-)))

De valahogy a Lego-meséktől… kiver a víz, na. :-///

Valahogy olyan művi az egész. Mesterkélt. Kényszeres. :-///

Nem is tudom…

Mikor Dávid lelkesen felpörögve próbált rábeszélni, hogy megnézzük a Lego kalandot, próbáltam magam azzal vigasztalni (mert tudtam, hogy úgysem úszom meg… :-P ), hogy a neten dicsérik a rivjúk, viccesnek, felnőtteknek (is) szólónak nevezik.

Elügettünk a moziba… és az elvileg fergeteges, felnőtteknek (is) szóló mese első óráját olyan rezzenéstelen fapofával néztem (…szenvedtem…?) végig, hogy majd’ arcidegzsábát kaptam. :-P

Oké, voltak benne aranyos poénok, kikacsintások – de ezek legfeljebb (nálam) amolyan „belső mosolyt” gerjesztettek.

Egy Lego-katalógus orgia volt – ehhez kétség sem fér. :-///

Annyi fajta-féle legót reklámoztak, hogy szinte fuldokolni lehetett volna bennük/tőlük.

Csakhogy én vagyok annyira gyerek, hogy szeretem a Lego-katalógust is lassan, módszeresen átlapozni, és minden egyes figurát alaposan megszemlélni és kielemezni – itt meg nyakló nélkül zúdult a nyakunkba-képünkbe ezer és ezer lego, megállás (az alaposabb megfigyelés lehetősége) nélkül.

Hja, tudom: vegyem meg egyesével mindegyiket, aztán majd odahaza nézegethetem. :-P

Akkor értsük úgy: túl sok karakter áradt le ránk – ez egy normál filmben is kicsapja a biztosítékot.

Legalábbis nálam.

Ám. De. Node.

:-)

Az utolsó 20 percben kiderült, hogy miért is ülök én ezen a mozielőadáson – és kénytelen voltam revideálni a nézetemet. És visszamenőleg elismerni a film értékeit. :sör: Vagy inkább… :respect:

Amikor megjelennek egy mesefilmben „élő” szereplők, azok nekem (gyerekkoromban) mindig elrontották az élményt.

De itt, amikor Will Ferrell lejött a lépcsőn… valahogy éreztem, hogy most ez (az én szemszögemből) egy nagyon jó fordulat lesz.

És így is történt. :thumbsup:

Ezek a piszok készítők. Ezek a ganaly (vagy ganalj… :-P ;-) ) Lego-reklámszakemberek, képesek voltak olyan utsó 20 percet odarittyenteni, hogy visszamenőleg megbocsátottam nekik mindent. :sör:

Oké, azért vegyétek figyelembe, hogy elfogult vagyok az apa-fiú kapcsolatokkal foglalkozó filmekkel – de ez tényleg ott volt. :respect:

És igen, ekkor már képes voltam (visszamenőleg) elismerni, hogy Batman milyen jópofa karakter volt – és hogy nekem mennyire bejött Metalbeard – Fémszakáll karaktere is, akit Borbiczki Ferenc szólaltatott meg.

Nem mondom, hogy „mesetörténeti-mérföldkő”, és eszem ágában sincs leírni, azt, amit minden rivjús, hogy „minden szu…”. NEM! ÉN NEM ÍROM LE!!! :-)))

De el kell ismernem, hogy a Lego kaland nem csak reklámfilm kategóriában tett le valamit az asztalra.

Annál azért többet. :respect:

És magamnak (mondom: _magamnak_! :-) ) fogok venni egy Metalbeard legót. Az tutter. :-DDD

Tribute to the Olsenbanden

A közeli szupermarketben szoktam néha búvárkodni a dvd kínálatban, és a napokban felfedeztem magamnak, hogy meg lehet venni a régi Olsen-banda filmeket is! :yuhééé: :-)

Egyeztettem Katicámmal :-) aki engedélyt adott ;-), hogy beszerezzek pár Olsen-banda klasszikust a polcomra. :cool:

Az Olsen-banda pácban – Olsen-banden på spanden (1969)