Black Sails
s01e02
Mit ne mondjak: nem volt olyan „kalózos” :-), mint az
első rész – hajó elfoglalása, párbaj a fedélzeten –, de mégis nagyon izgalmasra
sikeredett! :sör:
A hajsza a kitépett hajónapló lapért kellően fordulatos,
érdekes, és pörgő volt ahhoz, hogy végig fenntartsa az érdeklődést, főleg úgy,
ha az egyszeri nézőnek már sikerült elköteleződnie Flint kapitány oldalán – mint nekem. :hailtocaptainflint: :sör: :-)
Mostanra már sikerült elfogadnom („Long”) John Silver sunyi, megalkuvó, szerencsevadász
karakterét is, szóval, egészen tetszett, ahogy haladt előre az ő történetszála.
Vane kapitány
továbbra is egy fenyegető vadállat, és nem kevéssé erős ellenlábasa nagyra törő
főhősünknek. :thumbsup:
Oké, a szárnysegédei közül Rackham (Toby Schmitz)
már többszörösen bizonyította, hogy jogosan „műmájerkedik”, mert tényleg egy
csavaros-agyas kurafi – de a másikukat szerintem hiába próbálják „túlhypolni”,
a karaktere akkor is súlytalan.
Ő pedig nem más, mint a „hűdenagyonveszélyes-testőrgyilkos”,
Anne Bonny (Clara Paget).
Ilyen az, amikor naggyá akarnak tenni egy karaktert, de
valahogy mégis a levegőben lóg.
Nem beszélni kéne róla, hogy „húúdenagggyonveszélyes!”,
meg nem csak fenyegető pofákat kell vágni, és sötéten nézni – villantani is
lehetne azt a hírhedett gyilkos tudományt.
Talán az hatásosabban felépítené a karaktert. Szerintem.
Igazából én még egyik női karaktert sem tudtam
megszeretni: Eleanor (Hannah
New) olyan, mint egy hisztis iskolás lány – aki néha királynősködik, olykor
teszi a „nagys’asszonyt”, máskor meg a markotányosnőt, de néha meg lepofoztatja
magát, mint egy utcalány, és utána a csaja lábához kucorodik, mint egy ijedt
nyuszi. És az is milyen menő már, hogy biszex! :-S
Lehet, hogy ez a karakter összetettségét hivatott
sugallni, de nekem egyelőre inkább összevisszaság, ami nem segíti elő, hogy
megszeressem. :-/
Max (Jessica Parker Kennedy) meg egyelőre
nekem biodíszlet – az is kell, szó se róla. De a sorsa egyelőre nem nagyon
izgat… :-P
Mindenesetre, nekem továbbra/egyelőre bejövős a sori:
várom a folytatást!
:sör:
:thumbsup:
Halo 4: Forward
Unto Dawn
Úgy merengtem, hogy most azt írjam, hogy „s01”, vagy csak
mint „sima” filmet emlegessem-e fel?!
Ugyanis ez egy 5x20 perces minisorozat – de én egy „egész
estés” filmként láttam. :-)
Nem vagyok nagyon otthon a számítógépes játékok
világában, de a „Halo” név ismerősen
csengett.
Anno megnéztem a „Warhammer 40.000” movie-t is, az Ultramarines
rajzfilmet – ráadásul kénytelen vagyok kissé pironkodva bevallani, hogy…
tetszett is. :-)
Pedig a neten… hm… „nem aratott osztatlan sikert”.
Szóval, megnéztem ezt az élőszereplős Halo 4-et is.
Az eleje, az első fele (az első 2-3 rész… ha úgy vesszük)
nem volt valami nagy szám: a gyerekek a katonai akadémián témában nem dobott
sok újat, és nem is nagyon szólt másról. :-/
Onnan vált érdekessé, amikor megérkeztek a láthatatlanság
képességével felvértezett szörnymonszták („Covenant”…?!) és a földbe gyalulták
a bolygót. :-)
És aztán jött egy felturbózott katona (vagy harci droid…?), akinek a
megjelenésén éreztem, hogy ez most kábé minden „halósnak” egy ikonikus pillanat
lehet: Master Chief 117.
Mondjuk, ahogy ő nyomult, és védte az egyre fogyatkozó
kadétcsapatot, az bejövős volt, mint ahogy a szörnymonszták is kellően erős
ellenfelek ahhoz, hogy legalábbis ne érezze az ember „sima ügynek” a velük való
harcot.
A felturbózott katonák/harci droidok vs. szörnymonszták
téma minden kisgyereknek, vagy gyermek lelkű felnőttnek izgalmas téma – szóval,
én is szívesen elnézegettem. :-)
Nem volt egy „filmtörténeti mérföldkő” :-), de még simán elnézegetném
ezt az adrenalinpumpa, esztelen lövöldözést, ha folytatnák. :sör: :cool:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése