My Mad Fat Diary s01

Hoppá, nocsak! :-)

Egy „csajos sorozat” – amin egy pasi is egész jól el tud szórakozni. :-) :sör:

Szerencsére, nem a véleményem szerint „vérgáz” Suburgatory nyomdokain lépked, hanem inkább a Skins-én – ami az én szememben egy nagyon-nagy jó pont! :thumbsup:

A sztori 1996-ban játszódik, amikor a főszereplő, 16 éves, 101 kilós Rae (Sharon Rooney) éppen kijön a pszichiátriáról, ahol négy hónapot töltött el, depresszió, öngyilkossági kísérlet és bulimia miatt.

Édesanyja, Claire Rushbrook (Whitechapel, The Fades), aki egyedül neveli Rae-t, azt mondta mindenkinek, hogy nem orvosi kezelésen, hanem Franciaországban van.

Az anya-lánya kapcsolat sok mindennek mondható, de kiegyensúlyozottnak nem, és most újabb problémaforrásként megjelenik a színen Karim (Bamshad Abedi-Amin) az illegális tunéziai bevándorló, akibe Claire szerelmes, és a házában rejtegeti a bevándorlási hivatal elől – és akivel mellesleg elég intenzív szexuális életet élnek. :-)

Rae közben megpróbál régi barátnője, a szép Chloe (Jodie Comer) baráti körébe bekerülni, valamint szerelmet és… szexet találni. :-)

Valahol merném talán azt is mondani, hogy nagyban hasonlít mind történetvezetés, mind narráció, mind a szex központi kérdéssé emelése terén Sue Townsend: The Secret Diary of Adrian Mole, Aged 13¾ című könyvéhez – de ezt is jó érelemben mondom: mivel nevezett ifjúsági regény igen kedves a szívemnek. :sör: :-)

A sorozatra egyébként ismét kedvenc site-om, a sorozatjunkie.hu hívta fel a figyelmet, ezzel a rivjúval: My Mad Fat Diary: Az 1. évad - Írta: yeeeyha

…és nagyon nem bántam/bántuk meg, hogy belevágtunk. :thumbsup:

Ugyanis Kedvesemmel közösen követtük Rae mindennapjait, sajnos mindössze csak hat részen keresztül – amit szinte darálva, két nap alatt tudtunk le, és ilyet eleddig sosem csináltunk. :-)

De a rövid évad fölött érzett szomorúságunkban vigasztal minket az a tudat, hogy berendelték a következő szezont. :-)

Egyébként Kedvesem különösen élvezte ezt a „csajos sorozatot” :-) és a poén az, hogy a remek karakterek, a szókimondó narráció, az ütős beszólások, és a kellemes kavarás miatt határozottan a kedvemre való volt nekem is az egész… :-)

Gondolkoztam, hogy „benyomok” pár idézetet, de annyi remek „one-liner” van benne, hogy nem tudok választani… :-)

A szereplőket pedig egytől-egyig nagyon bírtam, és a szívembe zártam. :respect:

De: vannak négyen, akiket különösen csíptem – őket azért felsorolom. :sör:

Elsőként mindjárt kezdenem a Dr. Kester Gill terapeutát alakító Ian Hart-tal (Dirt, Luck, Harry Potter), akinek remek szeánszai voltak Rae-vel, és sikerült egészen emberire, és szerethetővé formálnia a figurát. :respect:

Következőnek a baráti kör legelvetemültebb arcát, Chop-ot (Jordan Murphy) kell kiemelnem, akinek a jellemzéséről mindent elmond az a „szakkifejezés”, hogy „party animal”… :-) :-) :-)

Valamint Rae két kórházi, jelenleg is bentlakó két barátját kell még kiemelnem, akiket nagyon megszerettem: Tix (Sophie Wright) és Danny Two Hats (Darren Evans). Bármelyikük volt is képernyőn, már megugrott az epizód élvezeti értéke – amikor pedig közös jeleneteik voltak, azok igazi unicum számba mentek. :thumbsup: :-)

Kár többet beszélnem rajta, azt hiszem. :-)

A „Skins”-szel való összehasonlítás magától értetődik, de nem szabad azt az élményt keresni benne – mert annál azért gyengébb…

De ha nem vonunk ilyen markáns határokat, és félretoljuk a „Skins”-szel kapcsolatos elfogultságunkat, és nem annak magasából nézünk le (lenézően…) akkor egy egészen kellemes élményben lehet részünk, ha elé ülünk a „My Mad Fat Diary” mindössze hat részes, rövid évadának. :sör: