„A man's greatest religion is to protect his wife and children.”
Ez egy rendkívüli alkotás. :respect:
Bevallom, ha hamarabb „értem meg” a címét – mielőtt még
bevállaltam volna a film fordítását… :-)
– lehet, hogy meg sem nézem… :shameonme:
Mert „Egy szerelem története”… Ugyan már!
:-///
_Minden_ indiai
filmben van szerelmi szál: de ezt főtémának felvállaló alkotásokat – annyira azért
nem akarok megnézni. Már bocs, annyira romantikusan bevállalós azért nem
vagyok. :-)
Szerencsémre, már belevágtam a filmbe, amikor ráeszméltem a
címre – és akkorra már be is rántott a gépszíj. :thumbsup:
Ám attól azért óvok minden romantikus, hindi filmre
kihegyezett Bollywood-rajongót, hogy a cím láttán vadul belevesse magát a
történetbe: mert akkor alighanem sokkot kap a film felütésétől…
Mondjuk, az én kezemből is kiesett a toll az első húsz percet
látva.
Ugyanis a történet akkor játszódik, amikor India független
lett – és kivált belőle Pakisztán.
Ezt a folyamatot súlyos zavargások követték… illetve… itt
egyáltalán nem a „súlyos” a megfelelő jelző: inkább a borzalmas.
…
Nem tudom, ki lehet-e deríteni valaha (egyáltalán érdemes-e),
hogy „ki kezdte”, de a tény az tény: a pakisztáni muszlimok gyilkolták a
Pakisztánban élő hindukat és szikheket – az indiai hinduk és szikhek pedig
gyilkolták az Indiában élő muszlimokat.
Az áldozatok számát 500.000 és 1.000.000 között becsülik a
történészek.
…és a kitelepítések, vagy az élete féltése miatt 8 millió
muszlim hagyta el Indiát, és 7,5 millió hindu és szikh pedig Pakisztánt.
A sebek pedig nagyon mélyek mindkét országban.
Azt hiszem, talán ennyi elég a történelmi háttérről.
A film első 20 perce a szétválás a legsötétebb óráit
taglalja – ezzel mindent elmondtam.
A film főhőse a teherautó sofőrként dolgozó, Jat szikh Tara Singh, akit a robosztus, az ellenállhatatlan őserőt megtestesítő
Sunny Deol formál meg – akit én
nagyon szeretek. :sör:
A főhősnő pedig az arisztokrata származású, muszlim Sakina, őt a bájos, törékeny Amisha Patel játssza.
Nyilván ebből lejön nektek, hogy a címben lévő „szerelmi
történet” kettejük között zajlik – és ezzel nem is tévedtek. :-)
A történelmi-politikai alaphelyzetből ez nagyon könnyen
lehetne egy tragikus „Rómeó és Júlia”
történet – aminek az újrafeldolgozásaival már tele a padlás. :-/
A végeredmény pedig az, hogy ez egyrészt az: hiszen egy
felemelő, férfiak számára is emészthető ;-) szerelmi történetről van szó; másrészt meg nem
az: mert az indiai/pakisztáni ösvények kanyargósak, és ez teljesen egyedi ízt
ad az egész filmnek.
Mint mondtam, a film első húsz perce… sokkoló – de a második
húsz perc is tartogat számunkra meglepetést: ugyanis az olyan vígjátéki
(már-már bohózati) elemeket tartalmaz (visszaemlékezés a múltra, a szétválás
előtti békeidőkre), hogy az egyszeri néző szabályosan meghökken ilyen erős érzelmi-hangulati
váltás után. Én legalábbis így tettem. :eeekkk:
Ám az első negyven perc érzelmi hullámvasútja után a Gadar, mondhatni, megtalálja a „saját hangját”,
és attól kezdve szerintem egy végtelenül szerethető, izgalmas film kerekedik ki
belőle. :respect:
Most meg talán elmondanám, hogy én mit szerettem benne
igazán. :-)
Sunny Deol iránti
elfogultságom tagadhatatlan: és ezzel az alakítással még jobban belopta magát a
szívembe. :thumbsup:
Ahogy egyszerre hozza az érzékeny, a rajongott nővel szemben
visszahúzódó (szinte megalázkodó…), szerelmét titkoló, de nagyon mélyen megélő –
és a családját oroszlánként védő, szerelméért félelem és megalkuvás nélkül, a
végsőkig harcoló férfit.
Ha valakiről, hát róla el tudom hinni azt, hogy
tucatnyi embert képes megfutamítani, pusztán az ellentmondást nem tűrő
fellépésével; hogy képes egymagában megfékezni a feldühödött, kardokkal
hadonászó csőcseléket egy földből kitépett vasrúddal; hogy a lesújtó kard
pengéjét képes puszta kézzel megragadni, és kicsavarni az azt tartó kézből…
…és amikor a tekintete elsötétül… érzed, hogy nincs erő, ami
megállíthatná.
A film legcsodálatosabb jelenete számomra az volt, amikor családja
védelmében egy szál karddal áll ki a támadók elé – de a felesége és a kisfia (Utkarsh Sharma) elé ugranak, hogy
testükkel védelmezzék. :amazing:
A legvégső, gőzmozdonyos menekülést pedig nem tudtam
megrendülés nélkül nézni: amikor a feleség és a fiú lapáttal és puszta kézzel
dobálja a szenet a mozdony kazánjába – Sunny
Deol pedig fékezhetetlen oroszlánként harcol a száguldó tehervonat tetején…
…
Még talán annyi: az őrerejű, szenvedélyes, megtörhetetlen Férfi
archetípusa az, aki miatt számomra elképesztő élmény a film – de Kedvesem (aki
nálamnál nagyságrendekkel kevésbé tesztoszteronfüggő :-) ) is nagyon élvezte, és
végigizgulta az egészet.
Sok mindent lehet mondani a Gadar: Ek Prem Kathára – csak azt nem, hogy egy „nyálas” szerelmes film.
Bemutatásakor Indiában óriási bevételt hozott, rekordokat
döntött és állított.
Nem méltatlanul. :respect:
Ui.: Szóval, mint fentebb már utaltam rá, vettem a
bátorságot, és a „Yamla Pagla Deewana” után ezt is én „magyarítottam” :-) az ismert helyeken hamarosan
elérhető lesz hozzá magyar felirat. :sör:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése