„Doesn't seem so black and white, Ted.”
Oké, szerintem ott szúrtam el, hogy „nyomozós krimiként”
kezdtem nézni ezt a sorozatot – holott lélektani dráma. :meaculpa:
Annak meg nagyon jó. :respect:
Nem, továbbra sem történt benne… különösebb fordulat, vagy
esemény. Először azt akartam írni, hogy „továbbra sem történt benne semmi” – de
azzal végtelenül igazságtalan lennék.
Mert a nyomozás tényleg nem halad előre, sőt, gyakorlatilag
nincs is nyomozás.
Látjuk-tudjuk, hogy akadnak olyanok, akik többet tudnak,
mint amennyit elárulnak, de ezt senki nem feszegeti – sőt, ezek az emberek
okkal hallgatnak is.
Csak a hangulatot érezzük: hogy vannak, akik szemében Daniel
akkor is gyilkos lesz és marad, ha ezer bizonyíték lesz/lenne az ártatlanságára
– és vannak, akik szerint ártatlanul szenvedett.
De Daniel különös viselkedése mindenkit zavarba ejt…
…ám az vesse rá az első követ*, aki 100%-ra biztos benne,
hogy 19 év halálsor után ő simán beilleszkedne.
*= biztos vagyok benne, hogy akadnak ilyenek közöttünk jó
páran…
Ijesztő, ahogy az emberek ítélkezni tudnak: ahogy képesek
vagyunk egyszemélyben vádlóvá, bírává és… ítéletvégrehajtóvá válni – és ennek
megfelelően, a meggyőződésünk szerint, öntelt magabiztossággal ítélni és
cselekedni.
Mert nem, a DNS vizsgálat eredményén kívül nincs semmi tény,
vagy bizonyíték Daniel mellett. Ráadásul mondd néha olyanokat, hogy azt
érezzük… tényleg, akár valóban elkövethette azt, amivel vádolják.
Még a vallásos Tawney (Adelaide
Clemens) is bármennyire hinni akar Danielben, még ő is elbizonytalanodik
néha…
…és bármennyire is tenyérbemászó Ted Jr. (Clayne Crawford), olyan kérdéseket
feszeget, amikre nem lehet nemtörődöm módon legyinteni.
…
Nem is tudom, hogy elmondjam-e nektek, hogy mi volt az, ami
miatt egyszer meg is állítottam a filmet, és mondtam kimondtam azt a
Kedvesemnek, ami a szívemet nyomta.
Ő is megdöbbent, hogy ilyet hall tőlem – és én is
megdöbbentem, hogy ezt én mondom… de akkor is ezt éreztem… és most így érzem.
Pedig én – próbáljak bármennyire is hívő keresztény lenni… –
mindig is a „szemet-szemért elv”
pártján voltam.
A csudába… csak kibököm. Aztán kezdtek ti is azt vele, amit
akartok.
Szóval… hm…
Szerintem, nem követte el Daniel azt, amivel vádolják… de ha
netalán mégis elkövette volna… úgy vélem, tizenkilenc év a halálsoron… már
megváltotta a bűnét.
…
Azt hiszem, közrejátszik ebben az is, ahogy a Gadar:
Ek Prem Kathában beszél Sunny Deol – nemzedékről-nemzedékre,
apáról-fiúra örökíthetnénk a (vér)bosszút, és soha, senki nem mondaná azt egy
percre sem, hogy „na, most vagyunk
kvittek!”.
Nem tudom… lehet, hogy hülyeség.
De ahogy látom, Daniel mennyire „földönkívüliként” mozog,
mennyire idegen, sérült és sebezhető a hétköznapok világában – és látom, hogy
sosem lesz már belőle lelkileg egészséges férfi, kiegyensúlyozott családapa… –,
nem tudom nem azt gondolni, hogy…
…már megbűnhődött.
És hogy joga van az élete hátralévő részét „nyugodtan”
végigélni.
Úgysem lesz nyugodt: a 19 év halálsor emléke úgy beleégett ,
hogy élete végéig kísérteni fogja az az ablaktalan négy négyzetméter… És,
legyen ez bármennyire is őrült gondolat, hiányozni fog neki a napi börtönrutin
biztonságos monotóniája, dresszúrája.
Őszintén szólva, én is el vagyok képedve, hogy egy
tévésorozat ilyen gondolatokat kelthet bennem…
…de a Rectify képes erre. :respect:
Nagyon várjuk a következő évadot. :sör:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése