10 Timer til Paradis – Teddy Bear – Teddy mackó & Oblivion – Feledés

Két, nagyjából egyformára értékelt film az imdb-n, de nekem az egyik legalább egy ponttal többet ér, mint a másik…

10 Timer til Paradis – Teddy Bear – Teddy mackó

A 38 éves, dán, profi bodybuilder Dennis (Kim Kold) még mindig a 69 éves édesanyjával, Ingriddel (Elsebeth Steentoft) él együtt Koppenhága egyik külvárosában.

Dennis hiába 193 centi magas és 140 kilós izomhegy, törékeny édesanyja kemény kézzel uralkodik felette, mintha még mindig kisgyerek lenne – amit Dennis némán, fejet hajtva tűr.

Próbál ismerkedni, de valahogy olyan egyszerű, magának való, jóindulatú és kedves, ám kissé bumfordi fickó, hogy nem sok babért arat…

Egyik nap édesanyjával meghívják őket egy kis családi esküvőre, ahol a nagybácsi egy thai lánnyal házasodik össze.

Dennisnek a maga alig észrevehető módján felcsillan a szeme, és arra gondol, hogy talán ő is tudna egy ilyen kedves-helyes-szerető thai feleséget szerezni magának.

Anyjának azt mondja, hogy Németországba megy egy bodybuilding versenyre, egy hétre – amiért az anyja rendesen meg is sértődik…

…de Dennis a nagybácsikája tanácsaival felvértezve csak nekivág az ismeretlen Pattayának, azzal a elhatározással, hogy feleséget fog találni.

Különös érzés, amikor az ember egy olyan hústoronyért szorít, aki bár fél kézzel tudna hat embert falhoz csapkodni, de mégis olyan elveszett és esendő a thaiföldi, városi élet szexturistáktól nyüzsgő dzsungelében… ahol egészen másfajta vágyakat szoktak kielégíteni, mint az ő lelkének vágyát.

Nem vállal sokat a film, nem a szerteágazó és összetett cselekményével hódít, de a „nagy medve” (mert azért hadd ne már, hogy „_mackó_”…! :-) ) szeretetre méltó, kedves, esetlen bukdácsolása megérinti az egyszeri nézőt – és végigszurkoljuk a nagy kalandját. :sör:

Nem egy egetrengető alkotás Mads Matthiesen filmje, de szerintem teljesen érdemes a rászánt időre. :thumbsup:

Oblivion – Feledés

Valahogy olyan… semmilyen volt ez a mozi…

Se hideg-se meleg, se leves-se hús…

Műfajok iránti elkötelezettségem és elfogultságom okán igyekszem minden sci-fi és fantasy filmet megnézni (kivéve, amit előre leírok, hogy nézhetetlen… pl. a Momoás Conan… :-/ ), de ez sem ment meg attól, hogy ne vallanám be, ha valami vacakba futok bele.

Az Oblivion nem vacak – csak nem elég jó. Olyan jó közepes, „futottak még” kategória… :-/

Tom Cruise steril profizmussal és semlegességgel hozza karakterét, mellette meg két női főszereplő (Andrea Riseborough, Olga Kurylenko) még nála is érdektelenebbül és szürkébben hozzák szerepüket – talán a minimálisnál még egy kicsivel kevesebb átéléssel és lelkesedéssel…

Morgan Freemant és Nikolaj Coster-Waldaut pedig inkább csak „megmutatták a kamerának” – miközben, meglehet, ketten a film felében több színészi játékot hoztak volna, mint a másik három a teljes műsoridőben…

A film alapötletét pedig véleményem szerint 2009-es „Moon – Hold” mozi, a méltatlanul elhanyagolt Sam Rockwell-el :sör: a főszerepben már 100x jobban feldolgozta…

Ha a Moon-nal hasonlítom össze az Obliviont – még utánlövésnek is gyenge…

Nomen est omen – szerintem ezt a filmet hamarosan eléri a címében megjelölt (megérdemelt…) sorsa…

A magam részéről inkább nem ajánlom megnézésre. :-/