Tegnap este fantasztikus élményben volt részünk: a Bánki-tó Víziszínpadán megnézhettük a nagyszerű Déryné Társulat által előadott: Tóth Ede – „A falu rossza” című népszínművét.
A képen: Szemerédi Bernadett (mint Finum Rózsi, heves vérű menyecske) és Széplaky Géza (mint Feledi Gáspár, a falu bírája) - a művészek a való életben egy párt alkotnak
A remek színészek által életre keltett karakterek mind egytől-egyig szerethetőek voltak, akikkel a néző szíve együtt dobbant, együtt nevetett, sírt, haragudott és megbocsátott.
Az előadás egyszerre volt lelket vidámító és megrendítő – és olyan dallam- és zenei világú, ami kiemelten tette különlegessé az élményt.
Ugyanis a színészek mind zenéltek is, és hegedűvel, fuvolával, brácsával, klarinéttal, gitárral, bőgővel, dobbal muzsikáltak az előadáson: és ezzel egyszerre tettek bizonyságot összetett művészi készségeikről – és egyszerre ejtették ámulatba a publikumot.
A Déryné Társulatról itt lehet bővebben olvasni:
https://deryneprogram.hu/programismerteto/tarsulat/
Ez pedig egy 2022-es „A falu rossza” előadásuk apropóján készült rövid riport és összeállítás.
Nagy-nagy köszönet a Déryné Társulatnak és Bánknak ezért a csodálatos élményért. :respect:
És hogy ez az 1874-ben íródott színmű, amit 1875 óta játszanak a színházak, mennyire kötődik mihozzánk, Pusztaberkihez is, ahhoz hadd idézzek fel valamit.
Az én szeretett Pusztaberkim… – Beszélgetés Raskó Istvánné, Emmi nénivel /részlet/
(Megjelent: a Pusztaberki Napló 2021. júliusi számában – a riportot én készítettem)
„– A pihenőalakulatok váltották egymást a faluban: a régiek elmentek, jöttek újak, volt, aki jó volt; volt, aki rossz volt, de aztán tavasz táján, májusban, egyre ritkábban jöttek, és kezdett helyreállni a rend, kezdtünk visszarázódni. Unatkoztunk is már, mert nagyon sok fiatal volt a faluban. Elhatároztuk, hogy ne unatkozzunk mi se, ne unatkozzon már a falu népe se, csináljunk már valamit! Régebben, a régi években, összehoztak ilyen színjátszó csoportokat: miért ne próbálhatnánk meg mi is?! És megcsináltuk: olyan tizenöt fővel körülbelül, az első darabunk „A falu rossza” című népszínmű volt, amit Tóth Ede írt*. Összefogtunk: volt itt egy fiú, Árpás Antal, aki már komolyabban tudott foglalkozni a dolgokkal, ő megpróbálta kézben tartani az egészet, és mi valóban megcsináltuk ezt a színdarabot. Összeszedtük a fiatalokat, Árpás Antal pedig nagyon igyekezett, hogy minden rendben legyen. Ebben a társaságban én is benne voltam, az egyik főszerepet kaptam: én játszottam Feledi Boriskát. Aztán szerepelt még Ternovszky Ilona és Ternovszky Mária… ott volt még Csatai László… aztán Udvarnoki Lajos, aki egy nyugalmazott csendőr fia volt, gyönyörűen tudott hegedülni, és ebbe a darabba kellett egy kis hegedűszó is. Volt egy fiú, akit úgy hívtak, hogy Csefkó Mihály… aztán Czapják Irénke, és Medvegy Irénke. Az előadás nagyon-nagyon jól sikerült, még Érsekvadkerten is voltunk a kultúrházban, kétszer is felléptünk. Harmadszor is meghívtak, de már nem tudtunk elmenni, mert én beteg lettem és két hétig nyomtam az ágyat. Az előadás tényleg olyan sikert aratott, hogy sokan nem akarták elhinni, hogy mi Pusztaberkiek vagyunk: „pestiek ezek!” – mondták. Ám volt ott egy bácsi, aki csak nézett-nézett, majd azt mondta: „nem Pestről jöttek, ezek tényleg Berkiek, a hétszilvafás nemesek* közül”.”
Ezért is lehetett még különlegesebb élmény számomra, hogy részese lehettem – a 8 és a 18 éves fiaim kíséretében: akik szintén élveztek minden percet! –, ennek a elképesztő, szívvel-lélekkel, a művészek tudásának legjavával életre keltett színielőadásnak. :megarespect:
.jpg)
.jpg)
.jpg)
