„In brightest day, in blackest night,
No evil shall escape my sight.
Let those who worship evil's might
Beware my power – Green Lantern's light!”
Eleinte arra gondoltam… ez annyi kínosan ciki/gagyi, hogy a fal adja a másikat… Zöld Gyűrű, mi?! („A Sok Zöld Gyűrű mind fölött!” :-P) Meg Zöld Lámpás? („Hejhó, hejhó, bányásztörpének lenni, de jó! Tralallala…” :-PPP)
…aztán megjelent Hal Jordan (Kyle Chandler) és John Stewart (Aaron Pierre) és megdöbbenten, elhűlve arra gondoltam… „basszus, az életbe’ nem láttam még két ilyen ellenszenves főhőst/szuperhőst…”
Remek egy felütés, nemde?! :-P
A mai napig meg nem mondom, hogy miért néztem meg az első három epizódot… fel nem fogom… azt meg, hogy miért néztem meg az első három rész után a negyedik epizódot is, az meg egyszerűen… misztérium… :-OOO
Annyira rossz volt/nem tetszett az első három etap, hogy azt elmondani nem tudom… szerintem, katasztrófaturistaként kísértem figyelemmel (mint a vele majdnem párhuzamosan futó „Stuart Fails to Save the Universe” – amit gyönyörűen/gúnyosan végig is kísértem a nullás és mínuszos epizódokkal sormintázott, béka segge alá tartó évadban… :-PPP), és vártam, hogy mikor fröccsen szét, ahogy földbe csapódik… :-PPP
…ám a negyedik rész életjeleket mutatott… és én arra gondoltam: „na… nézd már… még lehet belőle valami…??”…
…és az ötödik epizódot megtekintve… köpni-nyelni nem tudtam: mintha egy egészen másik széria kezdődött volna… tele élettel… halállal… keserűséggel… fájdalommal… EMBEREKKEL. Akikről immár elhittem, hogy létezhetnek.
A hatodik még feljebb lépett… a hetedik arra is lapot húzott… és a nyolcadik, befejezőrész… feltette a koronát az egészre. :respect:
A semmiből, a nihilből, a középszer/szarból… elképesztően döbbenetes módon kinőtte magát – és számomra(!) egy rohadt emlékezetes, szerethető sorozat lett, amit tudok és akarok is dicsérni: és várom a folytatást. :respect: :thumbsup:
A végére megszerettem, és egyfolytában vágytam Hal és John újabb és újabb beszélgetéseire, beszólásaira… basszus: bajtársiasságára, mentor és tanítvány kapcsolatára – amitől az első három részben még állandóan kinyílt a zsebemben a bicska…
Ez a Zöld Lámpásos szuperhősség szerintem… akkor is… hm… hülyeség, na… (a Lámpa a Gyűrű „power bank”-ja :-P) de a sorozatnak sikerült megtölteni (nem, nem a gyűrűt feltölteni :-P) olyan emberi dolgokkal, amiktől élőbb, lélegzőbb, létezőbb az egész (fura) miliő…
De az, hogy mi a dolga az embernek az életben… miért milyen ár éri meg… megfizetsz-e bűneidért, hibáidért, tévedéseidért… és hogyan, mivel… és hogy fel tudsz-e állni a földről, ahová lelöktek, ahol megtapostak… azt gyönyörűen megmutatja. :respect:
Kíváncsi lennék, hogy innen hová, hogyan akarnák folytatni…
Igen, nézném tovább. :sör:
*= nem is tudtam, hogy milyen sokféle Lanterns’ Oath létezik. Mondjuk, a Red Lantern Corps „Rage Oath”-ját érdemes megsassantani… mert az elég kemény… :sör: Nem idézem be, mert _ez_ a Lanterns-sorozat, amiről írtam, nem abba az irányba megy.
100%-ig… 1000%-ig(!) biztos voltam benne, hogy ez a sorozat nem fog hibázni: regényből készült, ami bestseller – elrontani sem lehet!
…
Nos…
Most azon morfondírozok, hogy vajon _tényleg_ ilyen szar a könyv is…? Vagy „csak” a filmkészítők cseszték el az adaptálást…?
Igazából – teljesen mindegy. A végeredmény… rohadt nagy csalódás, egy hatalmas pofára esés.
Az első évad összetettsége és misztikus, thrilleres izgalmai után – kaptunk egy egybites, faékszerű „sidequest”-et… ami semmilyen téren nem érdemel annyi figyelmet és pontot, mint a nagyszerű első évad.
Hiába raktak az utolsó részre egy showdown-t, és hiába ért véget egy szarkupacból előrángatott, pofátlanul aljas cliffhangerrel – az semmit sem javított a végső megítélésen. Sőt. :-PPP
Amennyire remek volt az első évad… amennyire vártam ezt a másodikat… most pontozni sem vagyok hajlandó ezt az egészet. Ez egy üres és érdemtelen életrablás, nem több. Menjenek a francba. :-PPP
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése