Két gondolat az Országgyűlési Választások kapcsán...

 ...ami felötlött bennem... és amiről szerintem nem beszélt még senki...

1.) Miért vagyunk csak ennyien...?! 

 2014. Országgyűlési Választások Magyarország

Szavazásra jogosult: 8.241.488 fő 

 

2026. Országgyűlési Választások Magyarország

Szavazásra jogosult: 7.731.237 fő 

...Hol van...?

 ...Hová tűnt...

 ...félmillió (510.251) szavazati joggal rendelkező magyar...?!

A Covidban elhunyt 48.495 honfitársunk... mintha Eger teljes lakossága elpusztult volna...

De még mindig hibádzik 460.000...

 

ÁPTUDATA: Dago barátom megjegyzésére :sör: itt válaszolnék, mert nem akarok a megjegyzés rovatba pötyögni - így talán jobban átlátható lesz.

Magyarország népessége:

2011 (népszámlálás): 9.981.865 fő

2014 (KSH): 9.985.722 fő

2018 (Belügyminisztérium): 9.970.906 fő

2022 (népszámlálás): 9.603.634 fő

2026 (Worldometer, és KSH becslés): 9.585.818 fő

Tehát 2014 és 2026 között valóban elveszítettünk 400.000 szavazásra jogosultat.

Akkor már _"csak"_ 110.000 fő hiányzik, akikkel nem tudunk elszámolni... :-///  

Hankó Balázs: "Magyarország családbarát ország és nemzet."  

Igen, az Orbán-családot és barátait támogatta az egész ország és a nemzet...

2010-ben 10.147.189-en éltek ebben az országban... 2026-ban pedig 9.585.818-an lehetünk...

561.371 

Ennyi fővel csökkent nemzetünk Orbán 16 éves regnálása alatt... talán még hálásnak is kéne lennünk... :-PPP

 

Bödőcs Tibor:

"- Juliska néni, egyébként orvos van a faluban?

- Hát, orvos az egy sincs, de ha Viktor nem lenne, még ennyi se lenne."

 

2.) Itt van a Kutya elesve... - nekrológ

 

Állunk az út szélén... néhányan... és döbbenten nézzük az elgázolt Kutyát...

A busz alá szaladt... többen is láttuk, hogy nem figyelmetlenségből, hanem szándékosan... ki tudja, mit gondolhatott... hogy ő erősebb, mint a busz?... vagy, hogy úgysem eshet baja, mert sérthetetlen...?

De az biztos, hogy szándékosan szalad ki elé. Alá.

Vannak, akik oda se néznek... mások gúnyosan pusmorognak... vannak, akik azt mondják keményen: megérdemelte... 

De vagyunk páran, akik részvéttel nézzük mozdulatlan, lassan kihűlő tetemét, és arra gondolunk... régen milyen jó Kutya volt... Vicces, szeretetre méltó, aranyos... szinte mindenkinek kedves... Szerettük volna látni, hogy egyszer milyen remek Nagykutya lesz belőle... fel is lépett az első grádicsra... de onnan rögtön le is esett.

Lepisilt mindent, összerágta a bútorokat, szanaszét hagyta a szőrét... és már nem a farkát csóválta, hanem csöndesen morgott... valami furcsa fénnyel a szemében...

Harapni még éppen nem harapott... csak a tolvaj kezét nyalogatta... és elette a kaját az óvodában a gyerekek elől...

Mi lett veled, te kedves Kutya? Mikor lettél kedvetlen...? ...nemtörődöm... a ház, a nyáj őre helyett a betörők barátja...?

Szomorúan néztük, ahogy a saját farkadat kergeted, és amikor elkapod, erősen ráharapsz... Sajnáltunk... és talán meg is ijedtünk tőled: "csak nem megveszett, ez a drága jószág...?".

Meg talán nem... csak el. Elvesztetted az Utat, amin elindultál. Talán a velőscsont miatt, amit a szádban tartottál...? Vagy elszédítettek más, bódító, rothadó hússzagok...? Vagy fütyültek neked... és mentél a füttyszó után, kedves esetlenséggel...? Vagy... megvadítottak a nyáj körül oldalgó farkasok... és azt suttogták a füledbe: hagyd veszni a nyájat, hagyd el a házat, te is lehetsz egy közülük.

Megveszni nem vesztél meg, csak... elidegenedtél. Elidegenedtél a nyájtól... elvadultál a háztól... megpróbáltál te is farkas lenni... de nem sikerült. Mert Kutya vagy. Aki az emberek barátja... leghűségesebb társa... Vagy legalábbis Kutya... voltál.

Most itt állunk egyre hidegebb, egyre ridegebb tetemed fölött... és nem értjük ezt az egészet.

Csak azt tudjuk, hogy már elmúltál ebből a világból... és immár az Örök Vadászmezőkön szaladsz, és űzöd a vadat... Vagy inkább nem is űzöd, hanem egy lobogó kandalló mellett fekszel a szőnyegen, félálomban... melegben... és a hintaszékben melletted az Embered ül, aki néha megvakarja a füled tövét... és te pedig boldog vagy... mert Otthon vagy. És tudod, hogy mindig megbecsült tagja leszel a Családodnak... a rád bízott nyáj szemében pedig mindig Hős leszel: mert Te állsz köztük és a vérre éhes farkasok között... és nem félsz soha, semmitől - hogy megvédd azt, ami Rád van bízva... azt, aki bízik Benned...

Az a busz volt, Drága Kutya... egy nagy, bazi busz... nem egy nyúl... miért ugrottál elé... miért...

Nyugodj békében, Kétfarkú Kutya...

Örök élet és ingyen sör!

...az első neked már biztosan nem fog teljesülni...