Két remek film: mindkettő saját kategóriájában remek – de az egyik a Premier League-ben játszik, a másik meg… hm… a Seria A-ban. Nem mintha ez baj lenne, csak éreztetni szeretném a különbséget.
Hja, az egyik filmnek nincs magyar címe (hála Istennek, ne is legyen!), a másiknak meg van – bár ne lenne… :-PPP Nem vagyok hajlandó leírni sem. :-PPP
Kezdjünk a Premier League-gel.
Good Luck, Have Fun, Don’t Die
Ezt ugyanaz a csávó rendezte, aki a Karib-tenger kalózait…?! A bonyekbe…! (Oké, 2007 óta nem is rendezett jó élőszereplős filmet – igen, a Rangót nem számítom most ide –, csak szarokat (Magányos lovas… :-/ :-P), de ez most…. rendesen oda lett téve. :sör: )
Kezdem a legfontosabbal, Gyerekek: nem szabad, hogy átverjen benneteket a trailer – mert engem átvert, igen keményen. :-/// Nem, ez nem egy vicces, futurisztikus játszódás, és nem, nem egy sci-fi komédia. Ez a film, Barátaim az Úrban, egy Black Mirror film, de a javából, amikor még fasza volt a Black Mirror, az első két évadban. A Black Mirrort sci-fi komédiának titulálnátok? Ugye, hogy nem.
Ez egy disztópia – a keményebb fajtából.
Eleinte vicces „altatás” megy – amíg a társaság az étteremben van –, ott még vigyorgunk, vihogunk, rötyögünk… aztán jönnek a különálló történetek, a filmek a filmben… És az ember elkezd fészkelődni… a nyakát tekergetni… a tarkóját vakarni… mert rohadtul ismerős, amit lát… és rohadtul nem tetszik, amit lát…
„Like I said, I’m from the future. A future which is totally, completely fucked. And guess what? It’s all your fault. Not specifically you 40 or so people, but everyone from your time. You’re all equally complicit.”
Tudjátok, mi jutott még róla eszembe? A Mátrix. Az 1999-es. Azaz az _egyetlen_ Mátrix.
Szóval, bohókás felütésből szépen elkezdünk beballagni az alagútba… ahol egyre sötétebb van… mindenhol neszek-zajok… valami surran… valami csusszan… és egy laza ütemben eltűnik a balfenéken az ember nevethetnékje…
Susan (Juno Temple) és az iskolai lövöldözésben meghalt fia története… az meg annyira lehúzott engem, hogy ott egy napra abba is hagytam a filmet. Mert olyan volt, mintha lenyomtak volna a mocsárba, és szemem-szám tele ment volna iszappal… Az már egyáltalán nem volt nevetséges. Vagy mulattató. Főleg nem „komédia”… :-PPP
Majd jött Ingrid, the Princess (Haley Lu Richardson), története… majd a névtelen „The Man From the Future” (Sam Rockwell) sztorija… és már az apokalipszis világában találtuk magunkat… ahol csak a nihil van, meg a pusztulás…
„This is a cage! You’re living in a cage!”
A végét megsirattam… majd elkeseredtem… aztán kibaszott büszke lettem. Pontosan ebben a sorrendben. És mindegyik érzéshez tartozik egy-egy jelenet.
Köszönöm, Gore Verbinski, Matthew Robinson (forgatókönyvíró) és Sam Rockwell, hogy így ért véget a történet. Hogy az embert le lehet győzni akár 118x is, de akkor sem adja fel: feláll a sárból, önnön véréből, és újult erővel veselkedik neki, nem feladva, nem csüggedve – az acélnál is erősebb hittel és akarattal. Újra és megint. :megarespect:
Én ezt a végső üzenetet dekódoltam: és mérhetetlenül hálás vagyok érte. :leborul:
Év végén ez a film ott lesz a Toplistámon. Biztosan dobogós helyen. 10/10
War Machine (2026)
Egy remek kis akciófilm, egy személyes dráma/tragédia, egy egyszemélyes hadsereg története.
És ez nem is lehetne napjainkban más, mint Alan „Reacher” Ritchson filmje. :sör:
Mindenesetre már az is újdonság, hogy fegyver nélküli katonák állnak szemben egy állig felfegyverzett harci géppel, egy SW-s lépegető terminátorral – így igazából nem is „harc” zajlik közöttük, hanem egy kétségbeesett menekülés… ahol a katonák hullanak, mint a legyek…
A film magyarítását meggyőződésem, hogy szándékosan úgy találták ki, hogy elriassza a potenciális nézőket – de hogy ennek mi az értelme, azt meg nem mondanám… :-PPP (Biztos Bridgerton-fan a névadó, vagy mittomén… a Breaking Bad rajongók is lepontozták az imdb-n a Knight-ot… :-PPP)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése