Nem akartam posztolni – se kedvem, se időm… –, de miután a második remek filmbe futok bele idén, most már nem hagyhatom szó nélkül a történteket. :sör:
Indulok onnan, hogy… csessze meg magát mindenki. Az én kedvemért. Születésnapomra. :-PPP
Mert hol tart az a kurva nagy „mainstream” :-PPP ?!?! Avatár 3 tarol és mindenki az Avengers 5 (vagy nyóc’, ki számolja…?! :-PPP ) trailerét nézi. Ezért tart a szar felé a világ: és még lelkesen pacsálnak is benne a népek, hogy milyen frissítő fürdő is a trágyalé…
K. Kennedy bukását évek, évtizedek óta várom: most, hogy végre megtörtént – már pont leszarom. Már nem lehet visszacsinálni, amit szétbasz… szétbarmolt az SW-ben: tönkretette, megnyomorította, kiherélte – és most hátra lép, hogy gyönyörködjön a „művében”, azzal a felütéssel: „tessék, itt a példa! lehet utánam csinálni…!”.
Nyomorultak, nyomorult élet – és minek kéne/lehetne itt örülni…?! Avatar 4-5, és Avengers 6-7-8.
Nesztek, majmok, kolbász…
És akkor amiket én jó filmnek tartok, amik eredetiek, erősek, ütősek – 6,5 és 6,6 az imdb-n.
Tényleg kár belétek. Egyétek akkor a földről a kutyaszart, és áradozzatok róla, hogy mennyei manna. Idióták…
Nah, most, hogy kidühöngtem magam, mesélek egy kicsit… Bízva abban, hogy kevés Olvasóim értő filmrajongók, mint csekélységem. („A szerénység a legnagyobb hibám”. :-P :-))) )
Dust Bunny
Nézem, nézem… be vagyok ám szarva rendesen… de közben arra gondolok: ennek olyan a képi világa, olyan színes, mesés, ragyogó, mint az Amelie… meg mint a Pushing Daisies… Aztán kiderül, hogy naná! (Bryan Fuller – :sör: :-) )
Megy a film, megyeget… még mindig szorítom a zabszemet… és arra gondolok: ez tökre olyan, mintha Budapesten játszódna… aztán ez még egy párszor felötlik benne: ezt nem Pesten forgatták, tesó?! És a végén kiderül, hogy naná!!! :-)))
És én meg egy futó pillanatra büszkeséget érzek… és valami jó érzés önt el: hogy nálunk foroghattak olyan fantasztikus, különleges alkotások, mint az Eric és a Dust Bunny. :respect:
A Dust Bunny ijesztő. A Dust Bunny vicces. A Dust Bunny sötét és nyomasztó. A Dust Bunny színes, mesés és nevetős. A Dust Bunnyban sok minden ismerős. A Dust Bunny mégis üdítően frissnek hat. A Dust Bunny keserű és fájdalmas. A Dust Bunny életigenlő és tele van hittel és... reménnyel.
A Dust Bunny megindító. Szerethető… és veled marad. És nem azért, mert úgy besza… beijesztett, hogy napokig rémálmaid lesznek tőle – hanem azt gondolod: „ugye-ugye…”. És talán arra is gondolsz: „bakker… akkor… akkor… akkor nekem is van remény, ugye…?!”. Ha egy kislány, akinek az ágya alatt egy ijesztő, gyilkos szörny él, segítséget tud kérni és kapni egy bérgyilkostól – akkor talán rajtam könnyebb is segíteni, mint rajta…
Ez a kislány, Sophie Sloan, fantasztikus – ő viszi a hátán a filmet. És Mads Mikkelsen remek partnere abban, hogy a kislányt naggyá tegye – miközben a dögerős jelenléte és tesztoszteronja a pofánkba ordít a képernyőről.
Azt meg kikérem magamnak, hogy Sigourney Weaver 76 évesen ilyen szexi legyen…! Kérem, zavarba jövök! Én nem szoktam beindulni hetvenen felüli nénikre, kezitcsókolom…! Óhhh… :megarespect: :-D
Basszus: vártam ezt a filmet egy ideje, és bíztam abban, hogy jó lesz… de hogy ennyire, arról álmodni sem mertem. :respect: 10/10
Der Tiger
Mindig tudtam, hogy egyszer a németek is csinálnak egy filmet a legendás tankjukról, és a harckocsizóikról – talán vártam is… És most végre elkészült. 80 év kellett hozzá… de a fenébe is: megérte kivárni. :thumbsup:
Az oroszok már megcsinálták a saját „Tigris-filmjüket”, ami egyáltalán nem lett rossz, sőt: „Белый тигр”.
És most a támadók oldaláról is láthatjuk a történetet – és Dennis Gansel (rendező, forgatókönyvíró) nem szépíti a dolgokat, és egyáltalán nem romantizál, nem éneklik el benne harsogva, csillogó szemekkel a „Panzerlied”-et…
…viszont van helyette vér és pusztulás… van benne… pokol és purgatórium…
Van benne bajtársiasság, van benne összetartás, van benne megkérdőjelezés, van benne… sok-sok félelem… néha rettegés… van benne „parancsra cselekszem!”… és benne van a harc dühe… az ágyú duhogása… a robbanások… a tűz… a víz… a vér…
Nem, nem szereted meg tőle a háborút… és nem akarsz utána tankos lenni… (Egyébként is, a tankoknak mostanra már leáldozott – legalábbis, így mesélik az ukrán drónpilóták…)
Eszméletlen hangulata van a magányos Tigris küldetésének… és egyre nyomasztóbb, ahogy haladnak előre…
De így is pofán ver az, ami a végén történik – legalábbis én így éreztem magamat.
Utána pedig… amikor végre újra tudtam levegőt venni, mint aki túl sokáig maradt a víz alatt… arra gondoltam… hogy ez egy rohadt jó film volt. A fenébe is! Zúzott, ahogy kell. És nem, nem úgy, mint a Fury, vagy a Kelly Hősei… annál jóval sötétebben, lélekbe vágóan.
És mégis azt mondom: rohadt jó lett. 10/10
Még sosem indult filmekben ilyen erősen egy új évem… :respect: Ne mondd, hogy innen már csak lefelé megy az út…! :fingerscross:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése