A padlás - Bánk, Víziszínpad - a Pannon Várszínház előadása

Tegnap este néztük meg: és egy nagyon szeretetre méltó, kedves, szívderítő élmény volt - tehetséges, ragyogó, örömjátékot bemutató fiatal színészekkel. :respect:

...és én kábé éppen harminc éve láttam az előadást a Vígszínházban: a végén hátra mentem a művészbejáróhoz, hátha összefuthatok egy színésszel... és egyszer csak jött velem szemben Kaszás Attila (Rádiós) és Rudolf Péter (Lámpás)... bár elvileg pont ezt szerettem volna, amikor sikerült - teljesen lefagytam... és elsétáltunk egymás mellett... Mondjuk: akkor sem fogom soha elfelejteni azt a pillanatot. :leborul:

Szóval, mondhatni, hogy van "előképem" - méghozzá olyan, amihez bitang nehéz felérni... mégis, a fiatalokat nem "hasonlítgattam" az Őselődökhöz: hanem élveztem a csupaszív játékukat. Köszönet érte.

Nem kisebbítve senki érdemeit :respectmindenkinek: - szeretném elmondani, hogy kik voltak a személyes kedvenceim:

Herceg - Koscsisák András

Süni - egy valami elképesztően gyönyörű lány játszotta, sehol nem találom a nevét... :-(((

Ő az a képen.

Detektív - egy fantasztikus ősz hajú, ősz szakállas úriember alakította, sehol nem találom a nevét... :-(((((

...és végül, a személyes érintettségem, és lelki fájdalmaim miatt... nekem mindig Meglökő, a néma hóhér volt a musicalből  a legszeretettebb szereplő, és most a magas, végtelenül szimpatikus Farkas-Csányi Attila formálta meg.

Mindig olyan csodálatosnak találtam, hogy a hóhér próbálja megmenteni az áldozatot - és inkább meghal vele együtt, mintsem ártson neki...

...

Itt pedig az előadás ajánlója: látszik benne a kedvenc szakállas detektívem is (főleg a legvégén, amikor lepacsizik a közönséggel). :-)

 Köszönet ezért a nagyszerű élményért a Pannon Várszínház Társulatának. :megarespect:

 

"Sötét a vár, magas a trón,
és így szólt a bíró:
Az ítélet halál!
És lent a hóhér az ártatlan Kölyökre vár,
mert kimondta azt, mi rég látszik már,
hogy nézzétek, meztelen a király!

A néma hóhér felkapja őt,
és rohan a városon át.
de mindenütt ellenség, mindenütt túlerő,
s egymásnak karjában hal meg a két menekülő!

Ez ő, ez ő, a jó, a néma Meglökő,
ez ő, ez ő, a szókimondó gyermek ő,
ez ő, ez ő, ez ő, ez ő, ez ő, ez ő,
nézzétek micsoda szellem ő!"

 

...ezt, míg lesz hangom és eszem: olykor-olykor... mindig énekelni fogom magamban...