Zavaros egy nappal

Szeretnék végre visszatérni a blogoláshoz - témáim rendesen fel is gyűltek -, így mostantól (a sajnos jó ideje megszokott heti-kétheti... havi... új bejegyzéshez képest) sűrűbben fogok posztolni: mert túl sok a restanciám, és szeretném utolérni magam.

Remélem, a "sűrűbb" (de nem cserebogártól sűrűbb! ;-) ) jelenlétem és információim nem fogják elidegeníteni a "ritkább" megjelenésemhez szokott "ritka" (madár ;-) ) Olvasóimat. :sör:

Kezdem azzal, hogy miért is voltam "távol" jó ideje... 

Arra gondoltam, talán érdekes lehetne abból a levelezésből "kideríteni", hogy "hol" is jártam, amit Karcsi "Elegos" barátommal folytattam. (Levéltitkot fel nem fedve, spoilereket kerülve, csakis az én közléseimből mazsolázok. :sör: )

 2025. márc. 9. 16:13 (4 nappal ezelőtt)

"Karcsi,

Most lettem kész.

Ne nagyon kritizáld a stilisztikát és a helyesírást, még át sem olvastam újra - leütöttem a VÉGE szót, és úgy vagyok vele, hogy most azonnal átküldöm Neked.

Mint Barátomnak, mint Legjobban Értőmnek és Ítészemnek.

Még fogok rajta javítani/faragni: de valahogy így képzeltem el.

Kíváncsi vagyok, hogy mit szólsz hozzá...

:sör:"

 

Itt muszáj közbevetnem mégis pár lényegi dolgot: készen lettem a három éve (...) tervezett novellámmal, amit abba a jubileumi kötetbe szántam, amivel a 25 éves írói pályafutásomat szerettem volna keretbe foglalni. És ez a keret szvsz nem is lehetett más, mint legelső megjelent novellám "verzéje", "folytatása", "második (egyben befejező...?! soha ne mondd azt, hogy...) része", amiről kitalálása pillanatában csak egyet tudtam biztosan: a címét.

 

Az első nyomtatásban megjelent novellám ez volt:

 

 ...és a tervezett novellám címe az lett: "Zavaros egy nappal".

 

Ezt a művet küldtem el Karcsi barátomnak 2025 március kilencedikén.

Karcsi a megszokott :sör: barátian korrekt, tárgyilagos, mégis végtelenül kedves választ adott - amit beidézni nem kívánok. :sör:

Inkább a viszontválaszomat idézném be (viszont némely részeket kihagyok belőle, mert spoileres, nem akarom elrontani az olvasás élményét :sör: ) :

2025. márc. 10. 6:28

"Köszönöm szépen, hogy elolvastad és reflektáltál rá! :sör:

Akkor pár szó az elkészültéről.

Dragomirral akartam írni, mivelhogy vele kezdtem írói pályafutásomat - és úgy vagyok vele, hogy keretbe szeretném foglalni a munkásságomat.

(...)

Egy futó pillanatra merült fel csak bennem, hogy hasonló vicceskedéses bohózat legyen a Zavaros is, mint a Zűrös, de nyomban el is vetettem.

Ad.1.: mindenki - én is - összehasonlítaná az elsővel, és mindenki - én is - annak fényében, illetve árnyékában értékelné. És egy szép emlékkel versenyezni teljesen meddő, mindenképpen alulmaradna az új mű.

Ad.2.: éppen a fentiek miatt nem akartam egyhelyszínesre sem írni: az elsőben mindenki a varázslóhoz járult, itt eleve úgy terveztem, hogy a varázsló ide-oda fog járkálni a városban, és lát ezt-azt

Ad.3.: 28 évvel ezelőtt teljesen más volt a habitusom, más világ vett körül, másként láttam a dolgokat. Mostanra megkomolyodtam (megkeseredtem?) és sokkal sötétebben látok mindent: köszönhetően az ukrajnai háborúnak, Trumpnak, Orbánnak... (...)

 

Nem nézek horrorfilmeket, csak olvasom a híreket: de azokat horrorisztikusnak látom. (...)

 

Úgy gondolom, a démoni entitás ennek a félelemnek a megtestesülése, és a horrorisztikus látomások, amikkel Dragomir találkozik, a közelgő pusztulás bugyrait, irgalmatlanságát mutatják.

Nem, nem tudjuk, hogy mit akar az ellenség, A Gonosz - de előrébb lennénk vele?

 

"Azért akar kiirtani mindenkit, mert új élőhelyet akar", "Azért akarja elpusztítani a várost, mert a holtakból táplálkozik", "Azért hoz pusztulást, mert ez Worluk démoni elfoglalásának első állomása".

 

Bármi legyen is a támadás oka, a város lakóinak szempontjából lényegtelen - Dragomir is csak annyit tud, hogy ha ideér és nem állítja meg senki, akkor a Poklot fogja hozni a városra, és minden lakójára.

(...)

Bármennyire is sötéten látom most a világot, pozitív hitet akartam sugározni: hogy megállítható a közelgő végpusztulás. Ha mindenki összefog. (...)

Túl komor az egész (tudom) és túl felemelő, epikus a vége (tudom) - de talán így ellensúlyozom a mérleg két oldalát.

Utolsó történetem ez Dragomir Mordisonnal: szerettem volna felemelni, és emlékezetessé tenni. Hogy egy sötét jövőben egy vicces, hálósipkás varázsló is megmentheti a világot - és csak ő áll közöttünk és a végpusztulás között. És örüljünk, hogy ő áll ott - akitől senki nem várt semmit, aki lenéztek, aki öreg, akinek már mindene fáj... (...)"

 

...

 

Megmondom a frankót: amikor leütöttem az első karaktert, tudtam, miről fog szólni - pedig én eddig mindig úgy írtam, hogy hagytam, had csapongjanak a gondolataim, vezesse ujjaimat a billentyűzeten bármilyen gondolat, egyik ötlet adja a kilincset a másik ideának... szálljon virágról-virágra a történet. És majd kialakul. ;-)

 

És... eszméletlenül élveztem írni. Régen esett jól ennyire valami, mint ez az írás. És közben nem bántam semmit - tudtam, tudom, hogy megosztó lesz, lehet: de annyira vagyok benne én, mint amennyire csak lehet. Még talán "A Kard Szelleménél" is jobban, pedig az rohadtul én vagyok...

 

Remélem, nektek is szerez néhány emlékezetes percet - vagy ha a régi/új, 2025-ös Dragomir nem is, talán a régi/régi 1998-as szerzett... valamikor.

 

Igen, lélekben... igen, talán kezdetektől... Dragomir Mordison... a hálósipkás varázsló... én vagyok.

 

És köszönöm, hogy ő lehettem.

"Csak egy hang voltam Isten énekében...

De kár lett volna el nem hangzani."

 

Vagy talán nem is szabad Nagy Zoltán feledhetetlen szavait magamra idéznem... inkább átírom (mea culpa) egy kicsit magamra:

 

 

"Csak egy hang voltam Worluk életében...

De olyan jó volt nektek mesélni."

 

...és még most is jó... :leborul: