Flow – Áradás & The Order – A rend

Nah, kezdjünk/haladjuk végre (kissé elhúzódtak az önálló kötetem munkálatai – a fene se hitte, hogy ilyen nehéz/kemény lesz, hogy ennyi(féle) érzelem fog előtörni közben belőlem… igazi emocionális hullámvasút volt… de az én részem végre letudva: most a szerkesztő, a tördelő, a kiadó, a nyomda azok, akiknek a munkájára számítanom kell :respect: )

Szóval, ott tartottam, hogy sokkal sűrűbben fogok posztot tolni… hááát… igen. De (fogadkozom újra…) most belehúzok, és utolérem magam.

 

Flow – Áradás

Fantasztikus, hogy egy lett film (ami még francia és belga is) kerül az ember szeme elé. Szerintem, még az életbe’ nem láttam lett filmet…

És egy nagyon különleges film „lett” ez! (…oké… én kérek elnézést a hülye szójátékért – naná, hogy én! :-P :meaculpa: )

Oké, a rajzolás nem vett meg kilóra – a karakterek megformálása nem vett meg kilóra – de az eszméletlen hangulat eladta nekem az egészet, így az élmény kellemes le… kellemessé vált.

Bocs, hogy nem a dicséretek sorjáznak most, inkább azt sorolom, mi nem tetszett. :-/

Minden állatnak emberi személyisége volt. Ember személyiségjegyekkel voltak felruházva. Ennyi erővel lehettek volna a szereplők gyerekek is, szvsz… Nem látom, hogy mit adott hozzá a macska-szemszög.

(Óóó… ha már „macska-szemszög”: Cat’s Eye (1985) – na, AZ volt a macska nézőpont! Én imádtam. :sör: )

A (számomra) a legkevésbé tetsző jelenet: amikor a Barátságos Kígyászkeselyűt legyőzi a Kígyászkeselyű Főnök – és két smasszer beosztottja kifeszített szárnyakkal leszorítja a földre, míg a főnök kificamítja az egyik szárny izületét. Ez egy _igazi emberi_ kínzás, egy _emberi_ bosszú volt. Csak ember tesz, tetet ilyet saját fajtabélivel – állat, de főleg madár: nem.

Bennem annál a jelenetnél azért megtört valami…

A Kígyászkeselyű megváltás, az Őscet búcsú – illetve a Gyűrűsfarkú Maki „visszacsatlakozása” nagyon szép pillanatok voltak… de túl sok volt nekem benne az… az ember nélküli „embertelenség”. És az állatokban megjelenő emberi karakterek, jellemzők, jellemek… nekem legalábbis… túl… „egyszerű megoldást jelentettek a film működéséhez/működtetéséhez”.

De a hangulata… valami… semmihez sem fogható, különleges, egyedi. :respect: Hajrá, lett filmgyártás! Csak így tovább. :sör:

 

The Order – A rend

Hááát… tesó…

Kiábrándító.

Főleg az a rengeteg hype, ami körülötte van („grippingly intense thrill ride”, és „diabolically good Nicholas Hoult”, meg „always skillfully choreographed but never showy”… óóó, baszki… ugyanazt a filmet néztük, emberek?! :eeekkk: )… nos, igen. Innen szép pofára esni. :-/

Ebben a filmben minden és mindenki olyan volt, mint a használt, langyos lábvíz… :-///

Jude Law teljesen semmilyen. Gyakorlatilag karakter nélküli. Néha felhívja a családját, senki nem veszi fel, és rábeszél az üzenetrögzítőre – mélyül a karakter, mélyül… :-PPP

Nicholas Hoult minden karizmát nélkülöz. Tudod, ki-mi jut róla eszembe?! Hofi Géza, amikor Jobba Gabi „Talpra, magyar!” szavalatát elemezte, és azt a végkövetkeztetést vonta le: „Az is hülye, aki erre kardot rántott.”.

„- Defeat.

- Never!

- Victory.

- Forever!”

Hááát… ennél az emelkedett, karizmatikus, epikus, apokaliptikus, kórus jelenetnél – már csak elröhögtem magam. Annyira kibaszottul kínos volt az egész…

…és amikor megjelent az FBI a kőkemény, állig felfegyverzett, „elvileg” halálraszánt nácik úgy spricceltek szanaszét, mint az egerek, amik közé lecsap a héja…  „Victory? Forever?” Ehhh… öcsémfacsiga… ne röhögtessetek már, mert megszakadok… :-PPP

De a végén az egyik 300 év börtönt kapott! Oké, ekkor már tényleg nyerítve röhögtem. :-P Persze, mert egy embernek érdemes 300 év börtönt kiszámolni! Tele matuzsálemmel minden ország! Jó kicsesztetek vele a 300 évvel… hogy lehet annyit kibírni a rács mögött?! :idióták: :-PPP

Szóval… nem hagyott bennem mély nyomokat ez a… film. :-P

Great warriors... mighty times... amazing songs...

Tudod, hogyan tartom magamat életben...? Honnan merítek erőt, amikor úgy érzem, minden értelmetlen...? Minden hiábavaló...? ...

Hallgasd meg Őket - nekem Ők, az Ő dalaik adnak reményt, erőt és hitet.

Egyszerre tépik és acélozzák a szívemet... Köszönöm, Önöknek, Uraim! :megarespect:

Seth Stanton Watkins 

High King of Ireland

 "The horn of High King Brian

It pierced the light of day

And the King’s own son he led the charge

He killed a hundred men in the affray

In the loud and bloody battle

Our shields clasped hand in hand

No light shined through only bitter croons

We must fight for Ireland

So go on My Dear Brothers

Go on unto the fray

Fight for hearth and home

Until your dying day

 

Oh Grá Mo Chroí dear Ireland

Our hearts shall never stray

Be brave unto the breach my friends

We’ll take back Dublin Bay"

 

 

Colm R. McGuinness feat. Jonathan Young and Bobby Bass

Song of Durin

Clamavi De Profundis

 

"The world was young, the mountains green
No stain yet on the Moon was seen
No words were laid on stream or stone
When Durin woke and walked alone

He named the nameless hills and dells
He drank from yet untasted wells
He stooped and looked in Mirrormere
And saw a crown of stars appear
As gems upon a silver thread
Above the shadows of his head

The world was fair, the mountains tall
In Elder Days before the fall
Of mighty kings in Nargothrond
And Gondolin, who now beyond
The Western Seas have passed away
The world was fair in Durin's Day"

 

Egy mentálhigiénés avagy egy lelki hét...

Bizonnyal a Jó Isten is tudja, hogy mennyire szaharul vagyok mostanában lelkileg, ezért egy fantasztikus héttel (öt nappal...) ajándékozott meg, amikor nagyszerű mentálhigiénés szakemberek előadását hallhattam, és életem első (és remélem nem utolsó!) csoportterápiáján is részt vehettem. :thumbsup:

Haladjunk időrendben.

Feri Atya szokásosan sziporkázó, élvezetes előadását hallgathattuk meg: amin nevettünk, elkomolyodtunk, elgondolkodtunk...

Két pillanat miatt maradt számomra rendkívül emlékezetes ez az előadás. Sajnos, számomra érthetetlen módon - és nem, szerintem ez nem elfogadható, illetlen, és a többi résztvevő teljes leszarására utal, ami végtelenül tiszteletlen! -, jó páran úgy jöttek el az előadásra, hogy folyamatosan köhögtek (volt, aki egész komolyan... miért nem maradt otthon?! elhatározta, hogy neki joga van Pál Ferit betegen is meghallgatni - és az egész hallgatóságot megfertőzni...?!?! :-OOO).

Viszont volt két olyan pillanat az előadásban, amikor... néma csend szakadt percekre a nézőtérre. Senki nem köhécselt (...), senki nem susmorgott, senki nem fészkelődött... mert mindenkit megérintett a történet: angyal szállt közénk. Az a két pillanat eszméletlenül felemelő volt. :respect:

A többi meg csak szimplán nagyszerű. :-) Pál Feri Atya - a Jó Isten áldjon meg Téged. Köszönjük.

 

A másik pedig:

"Helyi humán fejlesztések Kisecseten és térségében"

"Pozitív pszichológia"

Ez a kiscsoportos foglalkozást 14-én pénteken, a Pusztaberki Könyvtárban vezette le nekünk a nagyon szimpatikus Rámpay Mihály pszichológus .
 

Tízen jöttünk össze, és életem első terápiás csoportját érdeklődve, nyitottan vártam: és nagyon sokat kaptam ettől a két órás közös beszélgetéstől, együtt gondolkodástól, egymás felé nyitva és nyitottan együtt töltött időtől.

Kinek jobban, kinek kevésbé ment ez a szokatlan helyzet - ki jobban, ki kevésbé élvezte: de szerintem valamennyien többek lettünk tőle.

És az már csak rajtunk áll, hogy jobbak is... :fingerscross: :ihopeso:

Köszönöm szépen, Misi, hogy eljöttél hozzánk. Eszméletlenül nagy élmény volt.

(Kis feleségem hazaérve, és ráeszmélve a helyzetre fel is jajdult: "csak ez az egy alkalom volt?! azt hittem, hogy rendszeres lesz, és egy ideig hétről-hétre össze fogunk járni!" - hááát, sajnos ez nem így van... de én ebből az egy élményből is sokáig fogok profitálni. :respect: )

 

Zavaros egy nappal

Szeretnék végre visszatérni a blogoláshoz - témáim rendesen fel is gyűltek -, így mostantól (a sajnos jó ideje megszokott heti-kétheti... havi... új bejegyzéshez képest) sűrűbben fogok posztolni: mert túl sok a restanciám, és szeretném utolérni magam.

Remélem, a "sűrűbb" (de nem cserebogártól sűrűbb! ;-) ) jelenlétem és információim nem fogják elidegeníteni a "ritkább" megjelenésemhez szokott "ritka" (madár ;-) ) Olvasóimat. :sör:

Kezdem azzal, hogy miért is voltam "távol" jó ideje... 

Arra gondoltam, talán érdekes lehetne abból a levelezésből "kideríteni", hogy "hol" is jártam, amit Karcsi "Elegos" barátommal folytattam. (Levéltitkot fel nem fedve, spoilereket kerülve, csakis az én közléseimből mazsolázok. :sör: )

 2025. márc. 9. 16:13 (4 nappal ezelőtt)

"Karcsi,

Most lettem kész.

Ne nagyon kritizáld a stilisztikát és a helyesírást, még át sem olvastam újra - leütöttem a VÉGE szót, és úgy vagyok vele, hogy most azonnal átküldöm Neked.

Mint Barátomnak, mint Legjobban Értőmnek és Ítészemnek.

Még fogok rajta javítani/faragni: de valahogy így képzeltem el.

Kíváncsi vagyok, hogy mit szólsz hozzá...

:sör:"

 

Itt muszáj közbevetnem mégis pár lényegi dolgot: készen lettem a három éve (...) tervezett novellámmal, amit abba a jubileumi kötetbe szántam, amivel a 25 éves írói pályafutásomat szerettem volna keretbe foglalni. És ez a keret szvsz nem is lehetett más, mint legelső megjelent novellám "verzéje", "folytatása", "második (egyben befejező...?! soha ne mondd azt, hogy...) része", amiről kitalálása pillanatában csak egyet tudtam biztosan: a címét.

 

Az első nyomtatásban megjelent novellám ez volt:

 

 ...és a tervezett novellám címe az lett: "Zavaros egy nappal".

 

Ezt a művet küldtem el Karcsi barátomnak 2025 március kilencedikén.

Karcsi a megszokott :sör: barátian korrekt, tárgyilagos, mégis végtelenül kedves választ adott - amit beidézni nem kívánok. :sör:

Inkább a viszontválaszomat idézném be (viszont némely részeket kihagyok belőle, mert spoileres, nem akarom elrontani az olvasás élményét :sör: ) :

2025. márc. 10. 6:28

"Köszönöm szépen, hogy elolvastad és reflektáltál rá! :sör:

Akkor pár szó az elkészültéről.

Dragomirral akartam írni, mivelhogy vele kezdtem írói pályafutásomat - és úgy vagyok vele, hogy keretbe szeretném foglalni a munkásságomat.

(...)

Egy futó pillanatra merült fel csak bennem, hogy hasonló vicceskedéses bohózat legyen a Zavaros is, mint a Zűrös, de nyomban el is vetettem.

Ad.1.: mindenki - én is - összehasonlítaná az elsővel, és mindenki - én is - annak fényében, illetve árnyékában értékelné. És egy szép emlékkel versenyezni teljesen meddő, mindenképpen alulmaradna az új mű.

Ad.2.: éppen a fentiek miatt nem akartam egyhelyszínesre sem írni: az elsőben mindenki a varázslóhoz járult, itt eleve úgy terveztem, hogy a varázsló ide-oda fog járkálni a városban, és lát ezt-azt

Ad.3.: 28 évvel ezelőtt teljesen más volt a habitusom, más világ vett körül, másként láttam a dolgokat. Mostanra megkomolyodtam (megkeseredtem?) és sokkal sötétebben látok mindent: köszönhetően az ukrajnai háborúnak, Trumpnak, Orbánnak... (...)

 

Nem nézek horrorfilmeket, csak olvasom a híreket: de azokat horrorisztikusnak látom. (...)

 

Úgy gondolom, a démoni entitás ennek a félelemnek a megtestesülése, és a horrorisztikus látomások, amikkel Dragomir találkozik, a közelgő pusztulás bugyrait, irgalmatlanságát mutatják.

Nem, nem tudjuk, hogy mit akar az ellenség, A Gonosz - de előrébb lennénk vele?

 

"Azért akar kiirtani mindenkit, mert új élőhelyet akar", "Azért akarja elpusztítani a várost, mert a holtakból táplálkozik", "Azért hoz pusztulást, mert ez Worluk démoni elfoglalásának első állomása".

 

Bármi legyen is a támadás oka, a város lakóinak szempontjából lényegtelen - Dragomir is csak annyit tud, hogy ha ideér és nem állítja meg senki, akkor a Poklot fogja hozni a városra, és minden lakójára.

(...)

Bármennyire is sötéten látom most a világot, pozitív hitet akartam sugározni: hogy megállítható a közelgő végpusztulás. Ha mindenki összefog. (...)

Túl komor az egész (tudom) és túl felemelő, epikus a vége (tudom) - de talán így ellensúlyozom a mérleg két oldalát.

Utolsó történetem ez Dragomir Mordisonnal: szerettem volna felemelni, és emlékezetessé tenni. Hogy egy sötét jövőben egy vicces, hálósipkás varázsló is megmentheti a világot - és csak ő áll közöttünk és a végpusztulás között. És örüljünk, hogy ő áll ott - akitől senki nem várt semmit, aki lenéztek, aki öreg, akinek már mindene fáj... (...)"

 

...

 

Megmondom a frankót: amikor leütöttem az első karaktert, tudtam, miről fog szólni - pedig én eddig mindig úgy írtam, hogy hagytam, had csapongjanak a gondolataim, vezesse ujjaimat a billentyűzeten bármilyen gondolat, egyik ötlet adja a kilincset a másik ideának... szálljon virágról-virágra a történet. És majd kialakul. ;-)

 

És... eszméletlenül élveztem írni. Régen esett jól ennyire valami, mint ez az írás. És közben nem bántam semmit - tudtam, tudom, hogy megosztó lesz, lehet: de annyira vagyok benne én, mint amennyire csak lehet. Még talán "A Kard Szelleménél" is jobban, pedig az rohadtul én vagyok...

 

Remélem, nektek is szerez néhány emlékezetes percet - vagy ha a régi/új, 2025-ös Dragomir nem is, talán a régi/régi 1998-as szerzett... valamikor.

 

Igen, lélekben... igen, talán kezdetektől... Dragomir Mordison... a hálósipkás varázsló... én vagyok.

 

És köszönöm, hogy ő lehettem.

"Csak egy hang voltam Isten énekében...

De kár lett volna el nem hangzani."

 

Vagy talán nem is szabad Nagy Zoltán feledhetetlen szavait magamra idéznem... inkább átírom (mea culpa) egy kicsit magamra:

 

 

"Csak egy hang voltam Worluk életében...

De olyan jó volt nektek mesélni."

 

...és még most is jó... :leborul:

 

This Is Anfieeeeld!!! Szoboszlai Dominik és Mo Salah...

 

Most, hogy 2015 után, 10 év elteltével végre újra legyőztük otthonában a ManCityt... talán itt a pillanat, hogy zengjünk egy kis ódát büszkeségünkről: Szoboszlai Dominikról. :respect: :leborul:

"Dominik Szoboszlai (8). One of the midfielders who has looked full of energy even with so many minutes under his belt, he added a second goal in the game and never, ever stopped. He probably followed the referee, Anthony Taylor, down the tunnel to continue chasing after the ball even with the final whistle long gone. " - Liverpool.com

 

" Szoboszlai literally fell to the ground at FT. What an absolute monster of a shift he put in today. He's a champion performer who'll give every ounce of energy for his team. What a machine — what a player " - ThisIsAnfield.com

 

Gera Zoltán után annyira jó újra brillírozni látni egy magyar játékost a Premier League-ben... hogy az elmondhatatlan.

És kibaszottul felemelő, hogy ez éppen a végtelenül szimpatikus és szerethető Szoboszlai Dominik, a nagyszerű Liverpool-ban. :megarespect:

Ráadásul, micsoda barátra, mentorra, inkonra talált itt... "This Is (ANFIEEEEELD!!! :-) ) A Beautiful Friendship".

 

Hosszú évek óta végre újra olyan jó magyar focirajongónak lenni... Köszönöm, Dominik.

Thank You, Liverpool FC. Respect, Mo Salah, Lion of Egypt.

:leborul: :bowdown:

 

Update:

 

 

The Gorge – A szurdok

 

Igazából… nem is tudom, mire gondoltam. Mit is vártam, miben reménykedtem…

...

De. Valójában nagyon is jól tudom: angyalos-ördögös tematikára vártam/vágytam (rohadtul be fogom mostmár fejezni az ebbe a témába kitalált és 2015-ben(!!!) elkezdett novelláimat… de legalább az egyiket… nagyképűen hangzik, tudom, de pont leszarom: az a véleményem, hogyha nincs egy príma angyalos-ördögös stuff a látóteremben – akkor majd én megírom. 2007-ben volt a számomra feledhetetlen Andy Whitfield (1971–2011 – Rest in Peace, My Hero! :leborul: ) fémjelezte Gabriel című minimál költségvetésű, kibaszott remek angyalos-ördögös film, amit azóta is etalonnak tartok a témában. :thumbsup: ), ugyanis ez a mondat hangzott el a The Gorge trailerében.

„Well, the theory I think summarizes the situation most succinctly is the Gorge is the door to hell and we're standing guard at the gate.”

…

Persze, mondanom sem kell, hogy jól pofára estem…

Az első óra után kikapcsoltam: addig néztem, amíg a szerelmes évődés táncban teljesedett ki…

…és arra gondoltam: „Atya… Úr… Isten…”. Nem, nem Bálint-napi (Csont Tanár Úr: respect innen is Önnek! Remélem, Odaát még egyszer, valamikor találkozunk…) romantikus évődésre vágytam. Ha valami kihalt belőlem az eltelt évek alatt: az pont a romantikára való hajlam. :-P

Szóval, kikapcsoltam… Pár nappal később fejeztem csak be – a második etap meg Resident Evil volt!

Gyerekek… el kéne dönteni, na… szerintem. Mert nekem sok(k) volt ez a műfaji keveredés.

A „residentek” meg: ízlések és pofettádák, ugye… de nekem rohadtul nem jöttek be: csak viszolyogtam tőlük.

A végén meg: nem, nem SPOILER :-P hanem az elejétől fogva nyilvánvaló, hogy… persze, egy habos-babos-nyálas-romantikus hepiend.

Egy mesterlövészes(nek látszó) filmtől én nem ezt vártam volna…

Hááát… igazából ennyi. Adtam kétszer egy órát az örökkévalóságnak. Tölthettem volna azt az időt favágással is… vagy kukorica morzsolással: hasznosabb lett volna. :-/ :-P

Anya Taylor-Joy-ba a film végére már majdnem szerelmes lettem én is: de aztán láttam egy fotót, amin a férjével együtt állnak a kamera előtt… és a csávó konkrétan ijesztő. Ki is ábrándultam a hölgyből menten… hogy vele adta össze magát. :-///

Jobb is így: vénségére ne csináljon magából hülyét az ember. :-PPP :-)))

Hogy ez nem is egy igazi rivjú? Hja, a The Gorge meg nem is egy igazi film... hanem egy életrabló. :-PPP

100 éve született – Kemény Henrik

 „Amíg a kezemet emelni tudom, játszani, játszani, játszani akarok!”

Kemény Henrik

(86 éves korában mondta ezt)

 

…annyit mesélt nekem eszméletlenül karcos, csodálatos orgánumán… az egész gyermekkoromat belengték a vasárnap délelőtti tévéműsorban újra és újra, megunhatatlanul meg- és újranézett Vitéz László történetei…

Emlékszem: 1983-84 körül vasárnap délelőttönként kézilabda meccseim voltak, ezért mindig megkértem a szomszéd nagyfiút, Kalmit, hogy vegye fel nekem a Vitéz Lászlót kazettára.

Ezt értsétek úgy, hogy a tévé hangszórója elé tette a kazettás magnóját, és annak külső mikrofonjával felvette a Vitéz László előadások – hangját. Igen, csak a hangját. És amikor hazaértem, ebéd után meghallgattam a tévéfelvétel hangsávját. A kazettát felcímkéztem, és aztán időről-időre újra és újra meghallgattam… mert eszméletlenül szerettem hallani Kemény Henrik jellegzetes és egyedülálló orgánumát – és a hangja és a zajok alapján, lelki szemeimmel láttam minden történetet.

…

2021-ben – ekkor Kemény Henrik már 10 éve eltávozott a földi világból… – meghívtam Pusztaberkibe a nyíregyházi Burattino Bábszínház két művészét, Haraszti Józsefet és Bóta Gyulát, akik Kemény Henrik egyik Vitéz László történetét adták elő nekünk.

Bóta Gyuszi elmondta nekem: Kemény Henriket személyesen ismerték, megnézte a próbaelőadásukat és – mivel nyilván tetszett neki, amit látott – adta áldását arra, hogy Vitéz Lászlót játszhassanak…

…10 éve nem volt már közöttünk A Mester – és én akkor kerültem „egy kézfogási távolságra/közelségre” Hozzá: mert Gyuszi és Józsi még megszorongathatták a kezét… én meg az övékét. És Vitéz László egyik nem túl távoli unokatestvére a vállamra is ült… :-)

…

A Pusztaberkiben előadott Vitéz László előadás után egy-két évvel beszéltem egy 60 év feletti falumbélivel, aki elmondta nekem: anno ő maga is eljött a szabadtéri bábelőadásra, és végignézte – mert nagyon szerette… szereti Vitéz Lászlót. Azaz… kimondva-kimondatlanul: Kemény Henriket.

…

…a feleségem a mai napig a „nadidrágját” és a „kabigátját” szokta keresni reggelente :-)… én pedig úgy indoklom meg a tiltásomat régebben Dávidnak, manapság Máténak, hogy: „azért nem szabad, mert tiltva van, és azért van tiltva, mert nem szabad”. :-DDD

Azt pedig, hogy „hé, te, kopasz liszteszsák bulibuli!” rendszeresen mondom mindenkinek :-D és palacsinta sütésnél mindig a „nagymamucikám báli legyezőjét” szoktam elővenni. :-DDD

…

Olvashattok az életéről számtalan helyen: itt és itt, meg itt is.

Ő keltette életre Hakapeszi Makit, Furfangos Frigyes mestert, Bogumilt, a kandúrvarázslót – és ő mozgatta Süsüt, a sárkányt…

…de legfőképpen: ő volt… Vitéz László.

A Legvitézebb.

Kemény Henrik

(Budapest, 1925. január 29. – Debrecen, 2011. november 30.)

„Mesehős voltál Te is, magyar Pán Péter, örök gyerek, aki a szüleitől kapott örökséget megőrizte, továbbadta, hírre vitte az egész világon, bátorságot öntve mindenkibe, aki hisz a mesékben. Megszámlálhatatlan azoknak a gyerekeknek a száma, akiket Te örvendeztettél meg a paraván mögül. Generációról generációra elhitetted, hogy Vitéz László palacsintasütőjével minden félelmünktől meg tudsz minket szabadítani. Jöhetnek az ördögök, szétrombolhatja színházadat az ÁVÓ, porrá égetheti az emberi gonoszság, de Te győzni fogsz, amíg palacsintasütő van a világon! Ahogy eddig az életben, mostantól a túlvilágról várjuk biztatásod:

– Hajrá Pajtikák!”

Novák János nekrológja

Az (egyik?) utolsó kép Kemény Henrikről – Kertész Dániel fotója.

…valahogy… így ment el tőlünk… lassan távolodva…

De soha nem feledve.

:leborul:

 

Genombrottet – The Breakthrough – Áttörés s01 & Skeleton Crew – Kóbor alakulat s01 & American Primeval…

Genombrottet – The Breakthrough – Áttörés s01

Tizenhat év keservét, gyötrődését, tehetetlenségét és… szégyenét képtelenség visszaadni.

Ez a sorozat mégis kísérletet tesz arra, hogy visszaadjon, felvillantson ebből valamit.

És azt kell, hogy mondjam, sikeresen túl is lendül ezen és képes érdekesen, izgalmasan, feszültséggel telve átadni a nyomozás utolsó éveit, amikor a nyomozást egy pillanatra, soha fel nem adó, eltökélt John Sundin nyomozó (Peter Eggers) mellé csatlakozik Per Skogkvist, a családfakutató (Mattias Nordkvist) – aki saját szakmájában nem kevésbé elszánt és végletekig determinált.

Megmondom őszintén: a sorozatot azonnal abbahagytam, amikor megtörténtek a gyilkosságok – csak napokkal később tudtam rászánni magamat arra, hogy mégis folytatom és befejezem.

Mert amikor egy nyolc éves kisgyereket halálra késelnek… az valami olyan iszonyú – hiába dramatizáltan látja az egyszeri néző: ez _tényleg_ meg is történt (hol volt akkor a Jó Isten?! éppen félrenézett…?!?! :-OOO ), nem tudja kivonni magát a történtek hatása alól –, olyan szívettépően, gyomorszorítóan borzalmas… hogy én képtelen voltam tovább nézni.

De utána már tudni akarod, látni akarod, hogy elkapják azt az elmebeteg állatot.

A sorozat azt adja át a legjobban, ahogy a nyomozó feláldozza az egész életét, a családját (…), azért, hogy megtalálja a gyilkost… Azt látni… egyszerre heroikus és… végtelenül elkeserítő.

„The only thing I can say is that we… we're all working hard to solve this. I won't stop. You have my word. I will keep working… till I catch him. I swear.”

És legalább ilyen elszánt és fanatikus a családfakutató is, aki annyira hisz magában, a munkájában, hogy éjjel-nappal, látástól-vakulásig keres-kutat, egy szagot fogott kopó vadászlázával.

"- You do have the killer's DNA?

- Yeah, yeah.

- Great. I can solve it then.

- Why do you make all this sound so easy?

- Because it is. If you have their DNA, sooner or later, I will find them for you. Because DNA is like our shadow. It's unique for everyone."

…

A történet iszonyata és döbbenete szerintem minimum megköveteli, hogy név szerint felidézzem az eredeti eseményben érintett személyeket.

Mohammed Ammouri (8 éves) és Anna-Lena Svensson (56 éves): mindketten 2004. október 19-én hunytak el Linköpingben

…

Az igazi rendőrnyomozó Jan Egon Staaf:

„In June 2021, Jan Egon Staaf was awarded for his relentless service and promoted to the rank of Norrkoping police commissioner, the position that he still holds. As of today, he lives in Linkoping, serving his country and the public in the best possible manner he could.”

 

És az igazi családfakutató Peter Sjölund:

„As genealogist Peter Sjölund’s groundbreaking work proved, even the most challenging mysteries can, with a little luck, be solved with dogged determination and a willingness to think outside the box.”

…

Nem egy könnyű sorozat. Nem mondom, hogy „must see”.

„You… you… you kept your word to me. You… caught the man who did it.”

 

Skeleton Crew – Kóbor alakulat s01

(Erős váltás a fentebb taglalt sorozat után, tudom.)

Karcsi beszélt rá, hogy tegyek próbát az Akolitussal: én pedig úgy döntöttem, hogyha Máté nézi velem, akkor belevágok – de akkor már „egy füst alatt” megnézhetnénk a Skeleton Crew-t is, gondoltam. És felkínáltam Máténak a lehetőséget, hogy válasszon: így a Skeleton-nal kezdtünk.

Én nem akarom bántani. Nem keresem a hibáit. Hagytam, hogy szórakoztasson: és megtette.

Mondjuk, ezen meg is vagyok döbbenve (minden alkalommal, amikor megláttam Kathleen Kennedy nevét az end credits-ben, elfogott a hányinger… :-PPP ), de… jópofa kis gyerek/ifjúsági sorozatnak éreztem.

És… hogy a fene enné meg… remekül szórakoztam közben.

„You probably thought it would be more exciting to save someone's life.”

Egy teljesen korrekt kalózos történetet láthattunk, mint amilyet Robert Louis Stevenson – A kincses sziget regényében olvashattunk.

Nekem ezzel semmi bajom sincs. Sőt.

Állítólag a sorozatot kaszálták… vagy kaszálni fogják… Pedig én néztem volna tovább a gyerekek, és SM-33 (magyar hangja: Varga Rókus :thumbsup: ), az Ónix Parázs első tisztjének, a kalózrobotnak a történetét. :thumbsup:

 

American Primeval…

Ez a feketeleves… :-(((

Kezdem azzal, hogy először a s01e03 után hagytam abba.

Baszki…  Sara okosabb, mint az indiánok között nevelkedett Isaac – és a mormon Abish keményebb, mint az összes soson együttvéve…

Húúú… vazze’… Ez aztán a feminista csatakiáltás, bonyek! A városi, felvilágosult nő, aki a vadonban is(!) mindent jobban tud! Hát igen… És Abish, aki olyan, mint a modern nő magányos világítótornya a barbár sosonok között! Ő aztán csak tudja! Sőt, még indiánabb az indiánnál! Mert ezek a felvilágosult (…) mormon nők (is) már csak ilyenek.

Nálam ez kiverte a biztosítékot: egy fehér, női felsőbbrendűséget hirdető western sorozat! Whoááá…! Már csak ez kellett a… Nem. Kellett a fenének. :-PPP

Tibi barátom rábeszélt, hogy folytassam: ezért megnéztem a negyedik epizódot is.

Amikor azzal ért véget, hogy a kisgyereket ízzé-porrá rúgta a ló, rommá törve minden csontját, azt mondtam… basszátok ti meg magatokat, valamennyien. Kikapcsoltam. És legszívesebben köptem is volna egyet magam elé.

És van pofája mindenkinek azt mondani, hogy „az American Primeval az, ami a Horizont lenni akart”?!?! :-PPP

Elmentek ti a büdös, bús… oda. :suckers:

A Horizont is gyermekhalállal kezdődik – és van is még benne… De mégis 100x többet ér, jobban megmutatja a világot, mint ez a Primeval, amiben a nemes indián sosonok úgy vágják el a kikötözött nők torkát, játszásiból, mint más a csirke nyakát – de mégis a hithű mormonok mocskosabbak a legrosszabbaknál is…

Hát, nézzétek és dicsőítsétek akkor ezt. Akinek gusztusa a woke felsőbbrendűség. Meg aki azon vekeng, vagy abban hisz, hogy a mormonok rosszabbak voltak (…) a natív amerikaiaknál is.

A második évadban biztos lesznek majd LMBTQXYWZ-emberek is, akik még a feministáknál is jobban vágják majd a vadnyugat törvényeit – sőt, egyenesen át is írják azokat. Nyilván. :-PPP

…

Én a magam részéről inkább maradok a Horizontnál, Kevin Costner régivágású, klasszikus Vadnyugatánál. :thumbsup: A Primeval után valamiért-valahogy sokkal jobban felértékelődött a szememben… :-PPP