The Wild Robot – A vad robot

 

 „– Hogy adjam tudtára, hogy szeretem?

– Néha elég, ha csak kimondod.”

Egy végtelenül szerethető mese… ami néha olyan ismerős… de mégis: annyira tele van az egész szeretettel, humánummal és empátiával – hogy egy futó pillanatra sem érzem azt, hogy bántanom kellene.*

Szükségünk van az ilyen mesékre: amik megértésre és elfogadásra „_tanítanak_” – és azt mondják: ahhoz, hogy a Világ, a „rideg világ” működjön, nem kell más, mint szeretet és elfogadás.

És hogy legyen a közelünkben olyan, aki hisz bennünk. Akkor bármire képesek leszünk.

Miért sokkal több és jobb a Vad Robot a Hős6os Baymax-ánál?

Baymax a film utolsó pillanatáig robot. Egy gép, ami azt teszi, amire programozták. Nem szeret senkit, nem fél, nem aggódik, nem szomorú, nincsenek érzelmei: csak végrehajtja azt, amiért készült.

Roz folyamatosan felülírja a saját programját, folyamatosan változik, percről-percre több lesz, mint egy gép – és végül érző lénnyé válik.

Történetleírás helyett elmondom, kiket szerettem meg nagyon – a három főszereplőn (Roz, Fink, Brightbill) kívül, természetesen. :sör:

Pinktail: az oposszum anyuka – aki megtanítja Rozt arra, hogyan kell anyának lenni. Annyi szeretetre méltó fricska és önirónia van minden mondatában: vele nevettem a legtöbbet.

Longneck: a kanadai ludak bölcs vezére – képtelenség számomra, hogy ne Kákalaki Akka-tribute-nak lássam a karakterét (Gruber Hugó hangján szól hozzám álmaiban is… :leborul: ): de imádtam minden egyes pillanatát. A Hitét, az Erejét, a Bátorságát… basszus… mindenkinek kellene egy ilyen Csodálatos Mentor. :leborul:

Thunderbolt: a vándorsólyom – „engem is megítélnél a kurta szárnyam miatt? a kurta szárny agyar, ami felhasítja a levegő szövetét!” – Tudod, amikor egy félelmetes ragadozó áll a préda mellé, hogy támogassa… abban van számomra valami… hihetetlenül felemelő… :respect:

És a két legmogorvább, leginkább magának való – Paddler, a hód és Thorn, a grizzly.

„Velem beszélhetsz majd, ha akarsz… És velem is. Ha muszáj.”

 Amikor ők ketten megenyhülnek… nekem az volt az igazi áttörés. :leborul:

 …

 …talán túl sok régi sebemet találta meg/el a film… talán túlságosan ki voltam/vagyok éhezve arra, hogy szeretetet, egymásért való kiállást lássak… hogy lássam, hogy érezzem, milyen jó, amikor hisznek benned…

„Vezesd a Csapatot, Derűcsőr! Csak te tudsz innen megmenteni bennünket!”

 …és a kurta szárnyú, kitaszított pária erőt merít a Hosszúnyak végtelen bizalmából: és élére áll a Csapatnak – akik habozás nélkül követik.

A Történet… felemelő mese: Peter Brown három kötetéből (The Wild Robot – 2016, The Wild Robot Escapes – 2018, The Wild Robot Protects – 2023) jött létre… felteszem, a könyvek jóval többek lehetnek, mint a film, ami összevont és zanzásított… akinek szintén hálával és köszönettel tartozok. :respect:

„– Nem mondtam meg neki, hogy szeretem!

– Tudod, van olyan, amikor a szívek beszélnek egymással.”

De jó, hogy még vannak ilyen mesék… köszönöm.

 

*= és akkor egy kis fikázás a végére: a magyar fordító(k)nak. :-P Nem hittem volna, hogy egyszer egy ilyen miatt fogok kifakadni… Baszki: a magyar fordításban Fink, a róka – „Stikli” lett.

Aki rajzfilmrajongó, mint én, már most tudja, mi a bajom.

A többieknek meg elmondom: 2006. „Over the Hedge – Túl a sövényen”. A főszereplő RJ mosómedve magyarított neve: „Stikli”.

...

Ennyi? Ennyire tellett…?! Nem gondolkoztál/tatok rajta túl sokat, mi?! Miért nem lett mindjárt Vuk a neve, baszki?! Azon még annyit se kellett volna agyalnod, mint a Stiklin! Vagy lehetett volna Róka Rudi is, nem?!

Nem. :-PPP

Én szégyellem magam helyetted. Hogy az eredetiség, önálló ötlet szikrája sincs benned. :thumbsdown:

 

De ettől még a film remek volt. :mustsee: