Régen posztoltam… túl fájdalmas volt Karsai Dániel halálhíre
után újra filmekről, sorozatokról beszélni…
Túl sok mocsok politika is ömlött rám, és erőnek-erejével
tudtam magam visszatartani attól, hogy ne jöjjek ide, és írjam (ordítsam!) ki
minden felgyülemlett dühömet és fusztrációmat…
Szerencsére, az általam tisztelt és nagyra tartott Konok Péter :respect: megint megmondta azt, amit én is gondolok, szóval… csak csatlakozni tudok. :leborul: (04:51-től
06:07-ig a lényeg)
Így én maradhatok a filmeknél, sorozatoknál. A kaptafánál.
:sör:
Az elmúlt időben megnéztem néhány régi adósságot: Dr. No (1962 – elég régi „adósság”,
nem?! :-P Ursula Andress pedig…
valami gyönyörű benne…), Hitman
(2007 – Olga Kurylenko pedig… valami
gyönyörű benne…), Bad Boys for Life
(2020 – mert nekem is kell néha egy kis… agymosás… :-P)
Néztem rajzfilmet: „Tad,
the Lost Explorer and the Emerald Tablet”. A 2012-es első részt imádtuk,
szerintem már vagy 3x-4x megnéztük, de a 2017-es Tad, the Lost Explorer and the
Secret of King Midas-t már csak 1x… és az Emerald Tablet-ből is
elég volt ennyi. :-/ :-P Nem kéne már ezt erőltetni… a Home Alone is beégett már a harmadik résszel… és mégis lett belőle
6.(!!!) is – de mi a jó büdös francnak, ugye… :-PPP
Megnéztem a „The Boy
and the Heron”-t is… mit is mondjak… inkább semmit. :-/ Valahogy… valami…
valahol… elveszett… Talán a Varázs... Kár, hogy éppen az…
És a Shangri-La
Frontier négy részen át tartó epic harca Wethermon, the Tombguard
ellen (s01e15-e18 „Putting Feelings Into a Moment”) után kellett
valami hasonló durva adrenalinlöket… valami klassz, pörgős, belemenős, harcos,
véres anime…
…és így jutottam el a Solo
Leveling első évadához: amiről viszont érdemesnek látom bővebben
megemlékezni. :sör:
Nem kell hozzá sok ész, és nem kell hozzá különösebben „nagy”
pszichológusnak lenni: a lelkünk mélyén élő kisfiút, a „vérpistikét” érinti meg
a sorozat – hogy a leggyengébből is lehetsz a legerősebb… hogy van esélyed…
hogy csetlő-botló páriából egyszer te (…én…) magad (…magam…) is olyan erős
hőssé válhatsz (…válhatok…)… hogy egyenrangú leszel (…leszek…) a Legjobbakkal,
a Legnagyobbakkal.
Hogy a sok fájdalomból, bántásból, szenvedésből megszülethet
egy tűzben edzett, soha el nem törő kard – ami visszavág. Mindenkinek.
Egyszerre akartam sírni és nevetni. Egyszerre fájt minden tört
csontom és vérző sebem, és közben duzzadtam a kirobbanni kész erőtől. Egyszerre
sütöttem le a szememet gyáván, és emeltem fel a fejemet vakmerően – hogy
vicsorogva, harcba menjek. És már mindegy, hogy ölök, vagy megölnek.
„We’re called hunters for a
reason!”
A világ egyszerre valós és szerepjáték. Random kapuk nyílnak
mindenfelé, amik csak akkor záródnak be, hogyha „A Rendszer” szabályai szerint az
emberek bemennek a kapu mögötti dungeon-ba, és ott teljesítik a küldetést –
legyőzik a dungeon boss-t. Csak a „hunter”-ek léphetnek be ezekbe a térkapukba,
csak ők képesek felvenni a harcot „A Rendszer” MMORPG szörnyeivel. A csatákban
valós halált lehet elszenvedni, de a csapatokkal lévő gyógyítók a legtöbb sebet
képesek semmissé tenni. Ám, ha hunter csapat nem győzi le a dungeon boss-t, a
bent lévő szörnyek átözönlenek a való világba, és öldökölni, pusztítani
kezdenek – ami szintén valós halált okoz mindenkinek, főleg a védtelen civil
lakosságnak.
Létezik már egy olyan sziget, amit teljesen elfoglaltak az átözönlő
szörnyek, és a katonaság csak nagy tűzerejű csatahajókkal tudja őket helyben tartani
– miközben a legerősebb hunter klánok elitje próbálja őket elpusztítani és
visszaverni. Ezekben a csatákban hatalmas veszteségeket könyvelnek el a hunter
klánok – és mindezidáig meddő és fusztrálóan gyenge a legerősebb próbálkozásuk
is.
Jin-woo a legalacsonyabb szintű vadász kasztba tartozik,
gyakorlatilag, ha összeakad egy goblinnal, már az életveszélyes számára. Egy
magas szintű gyógyító lány az, akinek kedvessége és kiemelt figyelmessége miatt
nem nyomorodott, vagy halt meg mindeddig.
Nagyon sokszor, csupán a szabályok miatt viszik el egy-egy
questre, hogy „kilegyen a létszám”.
Ám egy dupla dungeon-ben zajló küldetés alatt ő az, aki rájön
a megoldásra… és bevállalja azt, amit a többiek nem tudnak, akarnak, vagy
mernek…
„The Secret Quest: Courage of the
Week”
És a jutalma az, hogy „A Rendszer” újraindítja – és irányítja, segíti, hogyan „tápolja fel magát”.
A történet során végignézzük Jin-woo megaláztatását – majd
felemelkedését… és látjuk, micsoda brutál ellenfelek vannak még, akikhez képest
az egyre erősebb, részről-részre egyre keményebb Jin-woo még mindig
harmatgyenge.
De vadsága, tudása egyre nagyobb – és soha nem adja fel.
„I haven’t… lost yet!!!”
Közben az emberi kapcsolatok is rémisztőek: olyan
vadászokkal hozza össze a sors, akik szemrebbenés nélkül hagyják veszni, vagy
ölik meg saját csapattársaikat – sőt, még olyan elit vadászokkal is összeakad,
aki pusztán a gyilkolás mámoráért harcolnak…
Együtt lélegzünk, együtt érzünk Jin-woo-val, ismerjük meg
igazi barátait – és halálos ellenségeit…
Közben a háttérben pedig az elitharcosok különleges(en erős)
csapata ismét készülődik arra, hogy újra megpróbálja visszafoglalni a Szörnyek
Szigetét…
Egyszerűen fékeznem kellett magam, hogy ne daráljam le egy
este mind a 12 részt… de első nekifutásra így is hat epizódot tudtam le…
:gyagya: Piszokul beszipantja az embert – legalábbis engem. :sör:
„s01e11 – The Knight Who Defends an Empty Throne” és „s01e12 – Arise”
…a bonyekba… :respect:
„If you need someone to whom you
can dedicate your sword, serve me. Instead of defending the throne of one long
gone, defend the man, who stands before you. Arise.”
…és csak arra tudtam gondolni: úristen… mi lesz itt még a második évadban…?!?!
Rohadt jó volt ez a _rövid_ :-P sorozat. Anime rajongó, lelki vérpistikéknek – mint én! ;-) – must see.
