Nimona & Zerocalcare: Dimentica il mio nome – Forget My Name (képregény)

Nimona

„Nimona: I don't know what's scarier. The fact that everyone in this kingdom wants to run a sword through my heart… or that… sometimes I just wanna let 'em.”

Ez nem egy gyerekeknek szóló rajzfilm – ez felnőtteknek szól. Ám ott horzsol, de durván.

Ha mostanában csak egy rajzfilmet tudsz/akarsz megnézni: az a Nimona legyen.

Ha mostanában van olyan film, aminek a tetves nerkurzus nekimehetne, akkor az a Nimona.

Mert minden, ami benne van, az a jelenlegi antiliberális, fasisztoid, agymosásra épülő diktatúra álláspon… a francokat „állás”!... támadáspontjával szembe megy.

És közben egy olyan tükröt tart elé, amiben még egy csökött agymosott is megláthatja a rendszer torz, beteges, folytonosan ellenségkereső és -gyártó képét.

„The Director: Fire the cannons. Kill it.

 (Nobody moves.)

The Director: I said fire the…

Ambrosius: No! It's over.

The Director: It's fooling you. Fooling all of you! Can't you see this is what it wants? For us to let our guard down! I see what it really is, and so did Gloreth! That monster is a threat to our very way of life!

Ambrosius: And what if we're wrong? ... What if we've always been wrong?”

…

Mert a diktátorok – oh, pardon! a „direktorok”… csak ezt az egyet nem akarják: hogy egy pillanatra elgondolkozz. Hogy egy pillanatra megállj. Hogy egy pillanatra képzeld el: _nem biztos_, hogy minden, amit mondanak neked… az igaz.

„Gyerünk! Hajrá! Üsd! Vágd! Nem apád! Hegyibe’! Egy sem maradhat életben! Minden áldozatot meg kell hoznunk magunkért! Még az emberáldozatot is magunk közül, mert aki nem áll be a sorunkba, azt mi magunk vágjuk le! Az ellenségeink pedig nem is emberek. Gyilkos félállat mind.” (Részlet egy random magyar kormánypolitikus bármelyik beszédéből. 2023)

…aztán a katonák csak döbbenten állnak és néznek, amikor meglátják, hogy a lerombolt várfal mögött (előtt) nem tombol a gyilkos szörnyrémek ármádiája – ahogy mindig is hitték. Ahogy elhitették velük.

…

Ha jobban belegondolok: marha nehéz film a Nimona. Ahogy a tréfásan fecsegő felszín alatt befelé sírva hallgat a mély… Amikor látod a manipulációt, a zsigeri aljasságot, hogy jó emberek is képesek rosszat tenni/rosszá válni az agymosás nyomása alatt – és hogy mennyire fáj a kitaszítottaknak, mennyire szívet tépően… hogy néha már nem akarnak mást, csak visszaadni valamennyit az átélt fájdalomból. Vagy visszaadni mindet…

És az idióta hatalom nem fogja (majd) fel a lényeget: hogy nem azért kell félnie a Nimonától, mert azonos neműek szeretik benne egymást – hanem azért, mert azt üzeni: „ne higgy vakon, elvakultan senkinek!”. És ha ezt az emberek, az egyszeri nézők lassan, de biztosan elhiszik és hitvallásukká teszik: akkor az ő napjaik meg vannak számlálva.

Egy mesében lehet „happy end” – de vajon az életben lehet-e… Szerintem nem. De én egy vén, megkeseredett ember vagyok. Ti viszont higgyétek, hogy lehet. :sör:

„Ballister: Some of us don't get the happily ever after we were looking for. Maybe it's not that kind of kingdom… or maybe it's not the end of the story.”

  

Zerocalcare: Dimentica il mio nome – Forget My Name (képregény)

Ez az egy könyv volt, amit legalább angolul be tudtam szerezni – mivel olaszul sajnos nem tudok… :-/ –, hogy a Zerocalcare-éhségemet kielégítsem. (Oké, a Netflixen már nézhető „A világ ellen” című új rajzfilmsorozata – majd rivjúzok arról is –, de olvasni is szeretem és szeretném a remek Zerocalcare képregényeket! :sör: )

…

Gondolkoztam azon, hogyan is rivjúzzak a „Forget My Name”-ről, és arra jutottam, hogy talán azt mesélem el, hogy nekem mit adott, üzent. :respect:

…hogy Secco, a legjobb barát sokszor egy érzéketlen tuskó – aki… mégis… olykor tud olyat mondani, amivel visszarántja Zerót a fájdalom és az önsajnálat mocsarából: aki nem rendül meg, aki nem érzékenyül el, aki mindig látja a dolgok fonákját (mégha a színét sokszor egyáltalán nem is :-) ) – ám, ha baj van, ha harc van, ott lesz melletted vállvetve. :gelato:

…hogy körülöttünk ólálkodnak a képzelt és valóságos szörnyek, akik/amik elnyeléssel és/vagy széttépéssel fenyegetnek, és jó, hogyha képes vagy páncéllal felvértezni magad ellenük. De vigyázz, mert a védelmező páncélod/sziklád könnyen börtönöddé is válhat…

…hogy anyád az (a szerencsésebbeknek talán apjuk is – Zerónak nem), aki megvéd, mint egy sziklaóriás: és harcol érted félelmet nem ismerően, minden rád támadó szörnnyel szemben.

…hogy rohadt sok fájdalmat és terhet hordozunk magunkkal az életünk során, és a teher az évek múlásával egyre nő, és néha már úgy lehetünk vele, nem bírjuk tovább: miért nem veszik észre mások, a szeretteink, hogy milyen teher alatt görnyedünk?! És közben nem vesszük észre, hogy a másik, az „érzéketlen(nek vélt)” terhe, fájdalma, „rakománya” sokkal nagyobb a mienknél…

…talán elszalad(t) a pillanat melletted, amikor találkozhattál volna a saját „designer/fashion goat”-oddal… de a róka nem csak a Kis Hercegnek, hanem neked is megjelenhet – és ha kell, akkor a nemtörődöm Secco is harcolni fog érte.

...és lehet, hogy lesz olyan, amikor már senki nem tud segíteni, és az ellenség legyőzhetetlennek tűnik: akkor neked kell harcolnod mindenkiért - és nem fogsz azzal törődni, hogy az életed is elvesztheted a küzdelemben.

…és talán, ha kihozod magadból a legjobbat, és sikerrel jársz, egyszer talán te is az a sziklaóriás lehetsz, mint neked az édesanyád, és te leszel az, aki rendíthetetlenül és rettenthetetlenül fogod védelmezni Valaki virágzó völgyét. Ő pedig bízni és hinni fog benned – mint most te a szülődben.

…legalábbis, nekem valami ilyesmit mesélt el Zerocalcare a „Forget My Name”-ben… :respect: :leborul:

Köszönet érte. :gelato: