Három rövid rajzfilm – három remek élmény. :sör:
If Anything Happens I Love You – Ha bármi történik, szeretlek
…
Gyermeküket iskolai lövöldözésben elvesztő szülők fájdalma és mérhetetlen gyásza – szavak nélkül… mégis végtelenül megrendítően.
Nem, ezt nem lehetett könnyek nélkül kibírni… Benne van egy Élet.
Talán nem kell olyanokat mondanom, hogy „kinek _ajánlanám_” – kinek _ajánlana_ bárki is egy ilyen metsző, szívet facsaró, gyomorszorító _„élményt”_...?! Döntse el mindenki magának, hogy megnézi-e.
De én úgy hiszem, hogy kevesebb lettem volna akkor, ha nem kerítek rá sort. :respect:
13 perc – szerintem nem sok ennyit rászánni az életünkből…
The Boy, the Mole, the Fox and the Horse
Mint amikor a Kis Herceg találkozik az Élettel, a Világgal – de mégis, szerintem annál tisztább, érthetőbb, átélhetőbb.
Nem más, mint egy tanmese: ahogy az állatok egymás után a Kisfiúhoz csapódnak, és ahogy a kezdeti bizalmatlanság, óvatosság után összebarátkoznak, és ahogy segítik és támogatják egymást az úton, miközben az Otthont keresik a Kisfiúnak.
…
Esküszöm, nem tudnék választani, hogy a három bölcs közül ki az, akit a legjobban megszerettem.
Azt hittem, hogy a Ló lesz a kedvencem (Gabriel Byrne – mindig tudtam, hogy nagyszerű színész, de most emberileg is hatalmasat nőtt a szememben! :respect: ), de a Vakond (Tom Hollander :respect: ) annyira szerethető, annyira kedves és végtelenül jóindulatú, hogy nem tudok ellene dönteni – ám ott van a Róka (Idris Elba :respect: ), aki szótlan, sőt, eleinte ellenséges… mégis, az elköteleződése és hite, hogy kísérnie kell a Kisfiút, talán a leghitelesebbé teszi.
„Fox: You know, sometimes your mind plays tricks on you. It can tell you you're no good, that it's all hopeless. But I've discovered this: you are loved and important, and you bring to this world things that no one else can. So hold on.”
…
Tudjátok, mindig utáltam, amikor azt mondták egy-egy filmre, vagy sorozatra, hogy „az Út a fontos, nem a Cél!”. Mindig azt gondoltam: „mekkora marhaság ez már! hát akkor minek vagyunk az Úton, ha nem egy cél, „A Cél” felé megyünk, és fontos, hogy Célba érjünk – különben nem is lennénk az Úton, csak mendegélnénk erre-arra az erdőkben-mezőkön!”. :-P
…de ebben a történetben, tényleg az Út a fontos.
Muszáj lesz megvennem Charlie Mackesy könyvét. :leborul:
„Mole: I'm glad we're all here.”
34 perc – de én néztem volna 2 óra 34 percig is… :respect:
South Park s26e02 – The Worldwide Privacy Tour
Már jó ideje nem nézem a South Parkot, de úgy gondoltam, hogy erre a részre mégis rászánom az időt – mivel megvan a saját, jól kiérlelt véleményem a hercegi párról… :-P
Nekem tetszett, ahogy Matt Stone és Trey Parker szétszívatta a Harryéket – éppen ideje volt már, hogy valaki belenyomja az orrukat a saját szaharájukba, miután végigturnézták az összes tévéshowt és Netflix-sorozatot csináltattak magukról. :-PPP :-)))
És miközben jókat röhögtem a hercegi pár majomparádéján, Stone és Parker mutattak egy kis leckét a barátságról is – és az ember valahogy… elkomolyodott. És elöntötte valami jóleső érzés.
26. évad, 327 epizód, ember…? – De a Készítők még mindig tudnak valamit. :sör: :respect:
22 perc – jópofa marhaság, mondhatnám… de egyáltalán nem minden „marhaság” benne. :thumbsup:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése