Egy elképesztő film – valami hihetetlen hangulattal.
:respect:
Az, hogy felváltva néztem, hol lélegzetvisszafojtva, hol
tátott szájjal, azt hiszem, elárul mindent.
Úgy beszippantott a történet, a zene, és a miliő, mint
már nagyon-nagyon régen nem.
:thumbsup:
Zseniálisan van megszerkesztve és felépítve.
És a történet az valami… döbbenetes, elképesztő,
hihetetlen, mesebeli.
:leborul:
Nem is tudom, mit mondjak róla.
Egyrészt úgy vagyok vele, hogy a neten mindenfelé bele
lehetett már futni a sztoriba, tehát, _akár_
nyugodtan beszélhetek is róla – másrészt meg, lehet, hogy valaki mégsem futott
bele eddig, akkor meg neki szétspoilerezzem…?!
Azt hiszem, nem görcsölök rajta: szerintem, alighanem
nyilvánvaló mindenkinek, hogy mi a film vége.
Szóval, „Searching
for Sugar Man”.
Mint a mesebeli békakirályfi, vagy a szegény ember
legkisebb fia.
1970-et írunk, Detroitban él egy gyakorlatilag utcazenész
srác, Sixto Rodriguez.
Füstös
csehókban játszik, és tehetségét felfedezi két producer. Kiadnak tőle két
lemezt: „Cold Fact” (1970), és a „Coming from Reality” (1971).
Az USÁ-ban gyakorlatilag észrevétlen marad a munkássága:
szerződését felbontják, és visszatér a munkás hétköznapokba, ahol
épületbontással, felújítással foglalkozik.
Ám a „szokványos” sikertelenség és/vagy pechtörténet vesz
egy érdekes fordulatot: a „Cold Fact”
valahogy eljut az apartheid rezsim által vezetett, a világtól gyakorlatilag
elszeparált Dél-Afrikába – ahol irtózatos sikerré válik.
A 70-es években minden magára valamit is adó dél-afrikai
zeneértő gyűjteményében három lemez biztosan megvan: „Abbey Road”, „Bridge
Over Troubled Water” és a „Cold
Fact”.
A világtól szinte elzárt dél-afrikaiak biztosak benne,
hogy Rodriguez legalább olyan szupersztár,
mint a Beatles – és Dél-Afrikában biztosan sokkal híresebb, mint Bob
Dylan, vagy akár maga Elvis.
Köszönhető ez Rodriguez
szókimondó, merész dalainak, amik szinte forradalmian sokkolták a közönséget:
rengeteg dél-afrikai zenész állítja azt, hogy pályáját/pályáján Rodriguez inspirálta.
De azon még a dél-afrikaiak is értetlenkednek, hogy miért
nem tudnak semmiféle háttérinformációt szerezni szeretett zenészükről – ezért hamarosan
hajmeresztő pletykák kelnek szárnyra Rodriguez
haláláról.
Az apartheid végén nyílik a világ Dél-Afrikára, és a Rodriguez rajongók döbbenten
szembesülnek azzal, hogy egyik kedvenc muzsikusuk a világ előtt teljesen
ismeretlen…
1995-96 táján két rajongója, Stephen 'Sugar' Segerman és Craig
Bartholomew Strydom összefognak, és elhatározzák, hogy kiderítik, hogyan és
mikor halt meg kedvenc énekesük…
Erről szól a film. :-)
A filmet folyamatosan kísérő, szerintem nagyon jó Rodriguez dalok eszméletlen jó
hangulatot teremtenek, és a visszaemlékezések, a korabeli filmfelvételek és
fotók, a néhány remek, képregényszerű betét fantasztikus miliőt teremt.
És nem szóltam még a megszólaló, megszólaltatott
emberekről – akik között többen olyan bölcs derűvel, olyan mélyenszántó
gondolatokat mondanak, amik megdöbbentik, megrendítik, és szíven ütik az embert…
:megarespect:
…
Ilyenkor jut eszébe az embernek az a közhely, hogy az
Élet írja a legjobb történeteket, nem az író.
A magam részéről úgy vagyok, hogy be kell szereznem Rodriguez lemezeit, mert szeretném még többször
hallani, és még jobban megérteni minden dalát.
:respect:
2013-ban a film Oscart kapott a legjobb dokumentumfilm
kategóriában – de kit érdekel?!
A saját jogán remek.
:leborul:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése