Egy kisközségi anzix...

Karcsi barátom :sör: megjegyzése juttatta eszembe, hogy a méltatlanul és méltánytalanul véget ért Pusztaberki Naplóba 2022 nyarán írtam egy novellát - ami aztán már nem jelent meg...

És elvi okokból ezután már nem is fog.

Így arra gondoltam, kicsit átpofozom, és közreadom itt: helyi lakosok a szereplői (igazolom nektek, hogy valamennyien élő, létező személyek! :sör: ) - és a "városi népek", az "úrhatnám ficsúrok"... szerintem, mindegyikük ismerős lesz nektek: ha nem is pont velük, de hasonlókkal bizonnyal találkozhattatok. Mert tele velük az ország...

Egy kis hely- és korrajz a magyar vidékről... 2010 és 2025 között...

Azt hinnéd, kitaláció, mese az egész... pedig ebben az időben: ez a mocskos valóság volt. :pföjjj:

Szántó Tibor

Egy visszautasíthatatlan ajánlat

 A rosszarcú Vastag Pénztárcájú ránézett az ellenszenves Feneketlen Bendőjűre, aki elértette a ki nem mondott utasítást, és odabiccentett az egybenyakú Hájas Talpnyalónak: az pedig erre az eladott szolgalelkűek megadásával, űzött, véreres tekintettel emelkedett fel az asztal mellől. Zsírtól fénylő, sunyi képén ravasz rókamosoly futott szét, és kenetteljes, nyálkásan csúszó, álságos szavakkal szólt az előttük ülőkhöz.

– Kedves pusztaberki lakosok! Drága, szeretett atyámfiai! És anyámlányai! Lám, micsoda szerencse! Minő óriási áldás szállt tireátok! Mekkora szerencse ért benneteket! Ej, de irigykedem! Bár én is köztetek lehetnék, hogy én is részesülhessek ebből a hatalmas jótéteményből, amit ti kaptatok! – Itt elhallgatott és egy kis hatásszünetet tartott, hogy kitörhessen valami spontán éljenzés. Vagy tapsolás. Vagy… vagy legalább a rá visszanéző ellenséges tekintetek egy kicsit megenyhülnek.

De azt várhatta. Fél lábon állva. Közben egy pohár vízzel gargarizálva.

A feléjük sugárzó, visszafojtatlan gyűlölettől Hájas Talpnyaló megborzongott: mintha az északi szél jeges ujja simított volna végig hájtól ráncos, hátközépig barkós tarkóján. Pedig az idő nyár közepén járt: 35 fok árnyékban. Árnyék meg sehol.

Ám a hatásszünet mégis elérte célját, mert egy rekedt, pálinkaszagú hang szólalt meg a hallgatóság soraiból.

– Hát gyere, és részesüjjé’ abból a nagy jótevésből: én az énrészemet menten oda is adom teneked. Viheted. Vissza se hozd. Kirájj’ány.

Néhányan felnevettek: Tibi fia Tibi szólt, a közismert és köztiszteletlen községi mindenes. Akinek – nagy Huligánok rajongó lévén – szavajárása volt a „Kirájj’ány”. Meg a „Bunkófészek” is, ám most inkább nem ecsetelem, hogy azt miért és kire szokta mondani. Igazából ezt nem is ecsetelni kéne, hanem borogatni. Mindegy. Szóval, néhányan felkaccantottak. De úgy, mint amikor a farkasok villogó agyarakkal körbeveszik az űzött őzet…

Hájas Talpnyaló kínos vigyorra húzta kicserepesedett száját – ekként közszemlére téve a fogorvost évek óta nem látott ijesztő, sárga, néhol odvas fogsorát –, és támogatást keresve az ellenszenves Feneketlen Bendőjűre nézett, aki pecsétgyűrűkkel teli ujjakkal, vastag karláncoktól elnehezült csuklóval intett neki, hogy folytassa.

– Bizony mondom, nagyon kedves ez tetőled, te drága, pusztaberki embertársam! – próbált lelkesedést tettetni Hájas Talpnyaló. – Dehát hogyan vinném el én előled ezt a hatalmas, orbitális szerencsét, hisz megfogtátok Isten… de legalábbis nemes és nemzeties, nagyméltóságúan kegyetlenes Vastag Pénztárcájú uraság lábát! Ami azért… valljuk be… majdnem ugyanaz. Khm…

– Amit te rendszeresen nyálazol is, ahogy látom, kirájj”ány… – szólalt meg újra a Pálinkaszagú Tibi, mire az emberek ismét felnevettek. De valahogy mégsem ömlött szét a vidámság és a szeretet a teremben… és mintha valaki megpendített volna egy elgörbített kaszát… Vagy csak a mobilja pittyent. A fene se tudja már ezt mainapság.

– Vagy inkább úgy fogalmaznék – próbálta folytatni a nyálkás beszédű –, hogy magasságos Vastag Pénztárcájú méltóságosság abban a végtelen nagy kedvességében, és önzetlen, emberbaráti szeretetében segítő jobbot nyújt nektek, és abban az áldott jobbik, de nem szebbik kezében… mert neki mindkettő szépséges, ugye… egy marék pénzt tart, amit tinektek szán! Tiszta szívjóságból, hogy legyen magasztalt a lába nyoma! Is! Nem kell semmi mást tennetek, csak vegyétek el! Fogjátok! Vegyetek belőle nyalókát a gyereknek! Vagy spenótot az öregnek! Futja majd mindenre!... Mondjuk, nyalókára és spenótra majdnem biztosan… A jövőtök végre révbe ért!

Az újabb hatásszünet elérte célját: így már tisztán lehetett hallani, ahogy a népek a fogukat csikorgatják…

– A jövőnk. Révbe ért... vagy véget ért?! – szólalt meg egy jeges, rideg hang a tömegből, de olyan, aminek hallatán az alapvető életösztönnel bíró ember inkább át szokott menni a túloldalba. És ott meg hirtelen futni kezd. Elfele.

– Igen, igen, révbe ért! – kardoskodott Hájas Talpnyaló. – Mert, ha elfogadjátok ezt a nagylelkű… és hát, valljuk be… visszautasíthatatlan… mármint, úgy értem, hogy visszautasíthatatlanul nagylelkű!... ajánlatot, a jövőtök örökre biztosítva lesz!

– Meghiszem azt – hallatta szavát újra a Pálinkaszagú. – Örökre befellegzik a jövőnknek, az té’lleg biztos!

– Bizony, bizony! Hátradőlhettek, vége a végeérhetetlen robotolásnak! Megpihenhettek!

– Megpihenhetünk… tán’ örökre, mi?! – köpte a szavakat lentről ismét a Jeges Hangú, Jani fia Jani. Aki egyszer egy hirtelen felindulásból felragadott szamár állkapoccsal úgy látta el a baját egy, a faluba betévedő, tíztagú betörőbandának, hogy kilenc csak nyolc napon túl hagyta el a kórházat. Mondjuk, ebben az is közrejátszhatott, hogy az állkapocs egy ácskapocsra volt felakasztva. És Janinak az is a kezében maradt az állkapocs felragadásánál. Véletlenül. Előfordul néha ilyesmi, ebben a nagy kapkodó, felgyorsult világban.

– Megpihenhettek, annyi év munka és szenvedés után! – folytatta harsogva Hájas Talpnyaló. – Eljött a Kánaán, amit ígértek tinektek a templomban! Nem a Mennyben, hanem még idelent a Földön! Zengjen a halleluja! Meg az ollé-ollé hopszassza!

– Te – reccsent közbe Pálinkaszagú Tibi félreismerhetetlenül karcos baritonja –, énekeld már el nekünk a kirájj’ányt… te kirájj’ány…

– De csak szép lassan énekeld – vetette közbe a Jeges Jani félelmetes nyugalommal –, hogy tisztán halljunk minden dallamot. Mert a fals hangoktól mindig feszült leszek… és olyankor a balta után kezdek tapogatni… aztán még véletlenül a kezembe akad a nyele…

Ezek olyan reakciók voltak, amikre Hájas Talpnyaló nem számított a gondos, és eleddig alaposnak hitt felkészülése során. Segítséget kérve nézett Feneketlen Bendőjűre, de az csak vastag, arany csuklóláncait forgatta elmélyülten.

– Emberek! Barátaim! – rikkantott fel váratlanul odalentről egy hetyke hang. – Hát hadd mondjam már el, hogy ezek a derék, városi gazemberek… akarom mondani: gaz-dag emberek!... hogy miféle nagyszerű jótéteményt akarnak a mi nagy szerencsénkben ránk borítani! …mint egy rakomány trágyát…

Egybenyakú Hájas Talpnyaló hálatelt szemekkel nézett Hetykére, aki Zsolti fia Zsolti volt. Aki szabadidejében csempét szokott elroppantani a fogával. És hirtelen felindulásból ötven-hatvan kilós sziklákat dobál a faluba tévedő kamionok elé. Igen, mert zavarni szokta, ha csemperoppantás közben kamionzúgás van. Van ilyen.

– Nagyon-nagyon köszönöm, te drága, értelmesnek látszó, pusztaberki embertársam! – lelkesedett Hájas. – Hát persze, mondd csak el, hisz én még kellőképpen ki sem domborítottam ama óriási szerencsés áldás mibenlétét!

– Hát akkor domborítsunk… kirájj’ány…

– Tekintetes Vastag Pénztárcájú uraság – folytatta emelt… mondhatni, túlemelt… hangon Hetyke Zsolti – végtelen jó szívében Pusztaberkit szemelte ki arra, hogy jótéteménye gyümölcsözzön, és itt akarja felépíteni nem csak az ország, hanem a fél(al)világ legnagyobb… mármint, legnagyobb hasznot hozó!... Majdnem Teljesen Ártalmatlan Veszélyes Hulladéklerakóját, Jóformán Alig Sugárzó Atomtemetőjét, és Szinte Szabadnak Tűnő, Élethosszig Tartó Fogolytáborát! Három micsoda nagyszerű jótétemény! Nem?!...

– MI-CSO-DAAA…?!?! – hördült fel egy emberként a tömeg.

– Veszélyes hulladéklerakóóó?!?!

– De Majdnem Teljesen Ártalmatlan! – próbálta túlkiabálni az embereket Hájas Talpnyaló. – Benne van a nevében is!

– Mi az, hogy „majdnem”, te pokolravaló?! Akkor meg miért nem csak simán „Ártalmatlan Hulladéklerakó” a neve?!

– És sugárzó atomtemetőőő?! Ide?! Nekünk?!?!

– Boldogságtól sugárzó! Jóformán Alig! Olyan, mint a tévé! Csak a sötétben világít!

– Mint ahogy minden ember csontja is, aki egy kis ideig a közelében van… – tette hozzá komoran a Jeges Jani.

– Legalább eztán megspórolja majd a röntgent is a lakosság! Hát nem nagyszerű ez?!

– Hát nem.

– De emberek! Nyugodjanak meg! Ez mind-mind csak magukért van! Nagyon sok pénzt hoz a falunak! Lehet majd belőle pingvinkeltető! Vagy… vagy cápauszony-feldolgozó! Esetleg jetimegfigyelő-állomás! Legalábbis idén ezekre lehet pályázni… remek feltételekkel, nyilván mondanom sem kell!

– Nem. Tényleg nem kell.

– Válasszanak belőle bátran! …mármint szigorúan csak az előbbi háromból!… Válasszák ki, amelyiket szeretnék!

Egybenyakú Hájas Talpnyaló dermedten vette észre, hogy az összegyűlt népek már nem ordítoznak, sőt, három ember kivételével mindenki visszaült a helyére, és némán, komor… fenyegető... arccal néznek a színpadon lévő hármukra.

Pálinkaszagú Tibi, Jeges Jani és Hetyke Zsolti maradtak állva… és minden mondatuk jegesen koppant, mint az elhajított kő.

– Mondom: nem kell.

– Egyik se nem, kirájj’ány...

– Ide se hozd. Se te, se a harácsoló gazdád.

Hátratolt szék csikorgása hallatszott és a színpadi deszkák recsegése, ahogy az ellenszenves Feneketlen Bendőjű felállt. Így legalább látni lehetett, hogy a nyakörvén lévő póráz vége rosszarcú Vastag Pénztárcájú kezébe vezet…

– Nincs itt miről beszélni, bugris jobbágyok! – reccsent a hangja, mint az eldugult vécé bugyborékolása. – Már minden el van döntve! Játsszuk itt nektek a demokráciásdit, meg a beszélgetősdit, meg az egyeztetőset! De már rég nincs itt miről beszélni! Pusztaberkiben lesz a Veszélyes Hulladéklerakó. És az Atomtemető! Ennyi!!! Kaptok valami alamizsnát, hogy befogjátok a nyomorult pofátokat! Örüljetek, hogy kenyeret adunk a szátokba, falusi surmók.

– Örüljünk, aszondod…?

– Bugris jobbágyokat mondtál…?

– Meg alamizsnát…?

– Hogy szakadna rád az…!!!

– Csendet! – dörrent az eleddig csak némán, gyűlölködve figyelő Vastag Pénztárcájú, úgy, hogy megfagyott a levegő. – Elhallgattok mindjárt, ócska kis zsellérek! Én megvettem ezt a falut! Most már az enyém! És azt építek ide, amit kedvem szottyan! Nekem ti senkik és semmik vagytok! Annyiba nézlek titeket, mint bolhát a kutyán! Megvettelek kilóra valamennyiőtöket… és megmondom, olcsón mérték a húsotokat. Csonttal együtt. De ez akkor is kiadás volt nekem, és most hasznot akarok szedni belőletek! Kint állnak a bulldózereim: ha jelt adok, elindulnak, és a földdel tesznek egyenlővé itt mindent! A múltatokat, a jövőtöket… MINDENT!

Erre még a három szószóló sem tudott mit válaszolni; egy ilyen nyers, ördögi fenyegetésre…

– De ha jól viselkedtek. És nem okoztok gondot – folytatta Vastag Pénztárcájú. – Élhettek tovább itt, a harmadik nagy projektemben.

– A Szinte Szabadnak Tűnő, Élethosszig Tartó Fogolytáborban! – kiáltott közbe lelkesen Hájas Talpnyaló. – Mert ugye nem mehettek el innen soha többé, nehogy elmeséljétek valakinek, hogy miféle jótéteményeket is hoz az én szigorú, de igazságtalan, hörcsögszerűen harácsoló nagyjóuram… végtelen nagy kegyelmében, ugye…

A beállt csendben légy sem moccant. Csak Hetyke Zsolti ment a tanácsterem ajtajához, kulcsra zárta, és megállt előtte. Mindkét kezében egy-egy érckalapácsot tartott, amiknek feje pirosas-rozsdaszínű volt. Pedig köztudottan nagyon vigyáz a szerszámaira… hm… Hja! Már tudom, hogy miért olyan színű… Hagyjuk. Csak annyit mondok, kár ebben a faluban petárdázni. Egyszerűen, nem éri meg. Egészségileg értve, ugye.

Az emelvény jobb oldalához Jeges Jani lépett… hogy honnan került a kezébe a rönkhasító fejsze, a mai napig rejtély… lehet, hogy mindenhová azzal jár?! Egyébként igen, tényleg mindenhova azzal jár. Bizalmatlan ember, fegyveres testületeknél dolgozott: szereti, van nála néhány kellemetlenséget okozó, kényszerítő eszköz. Az se baj, ha kicsit csonkol is.

Az emelvény bal oldali lépcsőjén pedig Pálinkaszagú Tibi ballagott fel. Lassú, megfontolt, kicsit botladozó léptekkel… de végül csak felért. Valami szögekkel kivert dorong volt nála. Vagy fütykös. Esetleg suháng. De az is lehet, hogy bazigány. Ki tudja, hogy nevezik ezt a speciális ütleg-típust arrafelé, a nógrádi végeken…

– Nademostmán’ – szólt már-már barátinak mondható nyájassággal Pálinkaszagú –, csak éneköljük el közössen aztat a kirájj’ányt, naccságosok…

 

A tanácsterem előtt álló, zárt beltérben is napszemüveget viselő, a zakójukból a vállfát soha ki nem vevő, tokától-bokáig felfegyverzett kangorillák meglepődve kapták fel a fejüket. Mintha valami… dalolászás hallatszana ki odabentről…? Meg valami… tompa puffanások…?

Síron a márvány?!... Királylány?!... Jajjjnemán?!...

 

De végül lélekben vállat vontak: ha énekelnek és puffognak, hát csak csinálják. Ezek a pénzeszsák milliárdosok mindig is olyan különc alakok voltak.

 

Mondom: voltak.

 

Hát, így esett, hogy nem épült Pusztaberkiben pingvinkeltető. Meg cápauszony-feldolgozó se.

Ám a jetimegfigyelő-állomás tervét még nem vetették el teljesen a helyiek, mert az érdekesnek hangzik. Fellendíthetné a turizmust, meg ilyesmi.

És ha szerencsénk van, lehet, hogy egy megfigyelt jeti elkergetné az idetévedő, figyelmen kívül maradt medvéket.

…meg az úrhatnám, harácsoló pénzeszsákokat… és dögszagú gazdáikat is…

 

„Az Isten így bánik, ’s bánjon valamennyi kegyetlen Urakkal.”

Fazekas Mihály: Lúdas Matyi

Még nincs vége...

Még... nincs.

2024 legjobb élményei...

Nem sok minden… túl kevés… rosszkedv… fásultság… semmi sem jó… csakazértse… akkor ott egye meg a fene…

Valahogy a fentiekkel tudnám legjobban jellemezni a tavalyi évet: „mísz” voltam végig.

(Mísz – rosszkedv, viszolygás, lehangolt, kedélytelen. A berlini német „mies” átvétele, ami a jiddis „mis” szóból ered: nyomorult, vacak.)

Korábban/Régebben azt hittem, hogy rám nem hatnak a negatív kritikák – de tévedtem. Igenis képesek voltak eltántorítani olyan filmektől, amiket moziban akartam megnézni… és ez rohadt elkeserítő ráeszmélés.

Lehet, hogy _valóban_ érdemes volt néha távol maradnom (a Borderlands esetében biztosan… :-PPP), de a Joker 2-től úgy elvették a kedvemet, hogy azóta sem pótoltam… ami lehet, hogy az én veszteségem… who knows…

Kedvenc – és egyetlen – filmsiteommal néztem össze a saját listámat: még filmekben csak-csak van köztünk átfedés (Deadpool & Wolverine, Dune 2., Furiosa), de a sorozatok terén… mintha egészen más „tévét” néztünk volna (egy közös pontunk azért mégis akadt: Fallout s01).

Iszonyat mennyiségű sorozat ömlik ránk, és én rohadt kényesen és szubjektíven toporgok körülöttük (itt írtam is erről: „Öregszem, és egyre kevesebb a türelmem”) – és a nagy hype inkább elriaszt, eltaszít valami mellől, minthogy bevonzana.

Én egészen más sorozatokat tekintek érdemesnek és értékesnek a tavalyi évből – hogy ez számotokra jó-e vagy rossz… döntsétek el. Mindenesetre, tavaly igyekeztem, hogy a sorozatjunkie-n „A hét legjobb sorozatepizódja” mellé néha-néha oda-odadobjam a garasomat, megpróbálván felhívni a figyelmet egy-egy méltatlanul háttérbe szorult szériára… de általában (…mindig…) elvesztem a Nagymenő Divatos s11e23 és Egy Másik Agyonhájpolt s09e35 között zajló vote-war-ban… ami épp elégszer vette el a kedvemet az egész szavazósditól és meddő figyelemfehívástól…

Igazából, asszem semmi értelme már ennek a „Best of 2024” posztnak (hja… meglehet, hogy az egész blogolásomnak… blogolgatásomnak se…), de azért… még csinálom. Néha az az érzésem, hogy egy naplót írok (pedig hogy röhögtem sráckoromban a lányokon… meg Adrian Mole-on… :-))), hogy ezt csinálják… aztán (vénségemre) én is ide jutottam :-P). Olyan, mintha magamban motyognék a Naplemente Nyugdíjas Otthon társalgójában, a sarokba tolt karosszékemben…

(…remélem, néha-néha egy arra járó ápolónő letörli a szájam sarkában megcsurranó nyálat…)

Lássuk hát/Lássam hát :-P miket is tartok érdemesnek tavalyról felemlegetni. Legalább felfrissítem az emlékezetemet… ha másra nem is jó ez az egész. :gyagyatata: :-P

Godzilla x Kong: The New Empire – Godzilla x Kong: Az új birodalom

„Szerintem kreatív és rendkívül szórakoztató a Godzilla x Kong: The New Empire. Én minden másodpercét élveztem.

Kong for President! 9/10”

 

"Átlátszó víz legyen..." - Cseh Tamás Emlékest Pusztaberkiben

„Köszönet Hegyi Norbertnek és Joós Tamásnak ezért a döbbenetes élményért - és köszönet annak az ötven, értő embernek, akikkel megoszthattam ezt...”

 

Dune: Part Two – Dűne: Második rész

 

„ „A Film” felemelkedett, és úgy a székhez szögezett, hogy olykor még konkrétan a lélegzetem is elállt. :leborul

EPIC :respect:

Ez a szó jellemzi legjobban a Dűne 2-t.”

The Gentlemen – Úriemberek s01

„Guy Richie visszatért: erejének (újra) teljében, legjobbját hozva. :repect:

Rohadt jó a Gentlemen-széria: nagyon jó a sztoriszál, eszméletlenül markáns, egyedi karakterek, ütős fordulatok. Baszki, egyszerűen nem tud hibázni. 10/10”

3 Body Problem – A 3-test-probléma s01

„Alex Sharp (Will) minden egyes jelenetét, pillanatát imádtam… (ha nem hozzátok vissza: dögöljetek meg, Benioff&Weiss…)

Benedict Wong (Da Shi) – a Legjobb volt, mind között. :respect: :leborul:”

Lefkovicsék gyászolnak

„Szerintem ez nem egy vígjáték: kár annak aposztrofálni. Sokkal több annál: ez egy emberi megváltástörténet – ami tragikomikus, megrázó, megindító és… felemelő.

Köszönet érte, Breier Ádám…

Gyerekek: ez egy must see film, én mondom nektek. És a zenéje is csodálatos.

Idáig úgy voltam vele, hogy nagyon szívesen szerepelnék Reisz Gábor valamelyik filmjében – most már feliratkozott mellé Breier Ádám is.

9/10 :megarespect:”

Fallout s01

„Homeless radioactive cowboy with no nose… yep I could play that”

 Walton Goggins

:atomkirály: …illetve… izé… :radioactiveking: :sör: :-)

 

Dead Boy Detectives s01 – Halott FiúkNyomozóiroda s01

„De itt van a történetben a Barátság: a fáklya, a világítótorony, ami a legsötétebb éjben, a legrémisztőbb pokolban is utat mutat – és mindig megsegíti azokat, akiknek Barátai vannak.

A széria befejezése pedig… szerintem alsó hangon tökéletes. :respect:

Én nagyon megszerettem ezt a történetet: és várom a folytatást. :thumbsup: 10/10”

 

…leshetem a folytatást: a szériát azóta kaszálták. :rohadjatokmegapokolbanmind: :-OOO

Fantasztikusak voltatok, Srácok! Sosem feledlek el Benneteket! :respect:

Furiosa: A Mad Max Saga

„Tudod, hülye egy érzés, amikor arra jössz rá, hogy az a legjobb Mad Max-film – amiben egyáltalán nem szerepel Mad Max… Se Mel Gibson, se Tom Hardy… :eeekkk:

Mert kétségem sincs afelől, hogy a Furiosa a legjobb Mad Max-film. :respect:

Valahogy ebben a filmben minden sokkal jobban összeállt nekem: a Pusztaság hatalmi viszonyai, Skulófarm, Gázváros, Immortan Joe és a War Boy-ok – és érhetővé válik Furiosa felszín alatt izzó tüze és törhetetlen elszántsága.

A Hadi Vas védőőrizetében harcoló War Boys valami eszetlen csatajeleneteket produkálnak – és adnak lehetőséget Furiosának is ragyogni. Szerintem magasan a legjobb jelenet az egész filmben, egész egyszerűen elképesztő, lenyűgöző, döbbenetes. :leborul:

Az idei év eddigi legjobb filmélményében volt részem – köszönöm, George Miller!”

 

Bodkin s01

„Fantasztikus, ragyogó ír színészek töltötték meg élettel és eredetiséggel a filmet. :leborul:

És mellettük aranyosan, szerethetően csetlett-botlott Will Forte, akit nem akarok, de nem is lehet bántani. :sör:

Egy nagyon izgalmas, érdekes, remekül csavaródó-bonyolódó történet a Bodkin, ami végig a képernyő elé ragasztja az embert. Fantasztikus ír színészek, a gyönyörű ír táj, a hangulatos szigetek, a füstös pubok, és a sötét, fojtogató múlt, ami csápjaival mindenkinek utána nyúl…” 

Eric s01

 

„– Look, you did it, buddy. It's me, Eric. I hope you're watching this 'cause your dad's a stupid dumbass. But he's sorry. He's so fucking sorry. Everyone deserves a home where they feel safe and not scared, and he let you down. But he could do better. He wants to do better.He will do better.The truth is… Truth is… "Everyone thinks of changing the world. No one thinks of changing themselves."

– Who's that?

– Tolstoy. Leo Tolstoy.”

„Nagyon kemény sorozat az Eric… ne vágjon mindenki bele nyakra-főre. 9/10 :respect:

De aki nekilát, annak… :brofist: :sör:”

Momgap – Bargain – Veszélyes alku s01

„Baszki… ez a sorozat egy adrenalinhurrikán: beszippant, kicsavar, összezúz, felemel – és a végén kiköp… megrágva, megtaposva, kiégetve… majd a legvégén ott a csavar, amire csak annyit nyögsz: „…aztakurva…”

…és vége.

Minél többet gondolkozom rajta, annál jobbnak érzem a stuffot: elképesztően jól összerántották. A játékidő meg nem kívánja (nem mintha bármikor is „kívánná”… :-PPP), nem ad lehetőséget mellébeszélésre, felesleges oldalszálakra, fillerre és/vagy bottle-re: öt percnél nem maradhatsz többet egy helyen, mert véged van – de ha törsz tovább a kiút felé, minden emeleten, minden folyosón, minden szobában ott leselkedhet rád a Halál.

És tényleg ott is leselkedik…

Rohadt jó cucc a Bargain 10/10 – ha folytatják, én ott leszek a premiernél. :sör:”

Deadpool & Wolverine

 

„Egy atipikus, extravagáns szerelmeslevél Wolverine-hez…

…amit nem tudom, hogy Ryan Reynolds, vagy maga Deadpool írt (vászonra).

De az biztos, hogy kibaszott jó. A legjobb Marvel-film 2019 óta: 10/10. :respect:”

Viktor Bringt’s – Viktor, a mindenes s01

„Panaszkodtam, hogy nem tudok egy vígjátékon sem jókat vidulni: erre a Deadpool & Wolverine után most itt a Viktor Bringt’s, amin rengeteget röhögtem. :-DDD

És közben az emberi drámával sem marad adós a sorozat, ami szerény, nyomott, egyvágányú véleményem szerint ritka, mint a fehér holló. :sör:

Én nem tudom, hogy honnan van az a téveszme (…dehogynem tudom…), hogy a németek nem viccesek, de az, hogy a Viktor eszméletlenül vicces, az meg tény. :sör: 9/10

Nagyon kellemes, nagyon megröhögtető, nagyon emberi sorozat a Viktor Bringt’s – le a kalappal a német sorozatkészítők előtt: igazi unicum volt. :respect:”

„In Berlin, an der Spree, gibt’s nur Hertha BSC!” :-)))

 

Reina Roja – Vörös Királynő s01

„Nagyon sok jót, emberit, szerethetőt, szívmelengetőt emeltem ki – bocsánat, ezzel megtévesztelek titeket.

Mert ebben a sorozatban olyan aljasság, olyan szadizmus, olyan felfoghatatlan és kimondhatatlan kegyetlenség is van, hogy… az vérfagyasztó… lélekromboló… és amikor gyerek is kerül a képbe – az azért megemeli az iszony fokát.

Éppen ezért éreztem olyan brutálisan katartikusnak a befejező részt, s01e07 – „A Mirror”, amikor végre szemtől-szembe álltunk, amikor végre vége volt a bújócskának, és nem a gyengék és ártatlanok álltak a gyilkosok kése előtt: hanem az acélpengévé feszült Jon és Toni, fegyverrel a kézben, ölni és meghalni egyaránt készen.

Istenem: micsoda epikus jelenetek voltak ebben a részben! 10/10

És képesek voltak úgy befejezni, hogy nem vágtak pofán valami brutális cliffhanger-rel: hanem szépen lezártak – és gyönyörűen… felvezettek. :respect:

Csak legyen is folytatás, a manóba is! Látni akarom a Fekete Farkast! És a Fehér Királyt!

Az évadra lazán jár a 9/10. :sör:”

Jon: How did you keep the police from finding out about this?

Mentor: We are the police.

Jon: Bullshit. Excuse my poetic language again.

:-)

La noche más larga – The Longest Night –Egy hosszú éjszaka s01

„Nézd meg ezt a sorozatot: itt semmi csak fekete vagy fehér. Itt inkább minden(ki) szürke. És ebből a szürkéből néha-néha mélyebbre, a feketébe csúsznak… néha-néha meg feljebb, a fehérbe. Hol tiszta szívből gyűlölsz valakit… hol meg azt mondod, vicsorgod, hörgöd: „gyerünk, Cherokee, bassz oda nekik!!!”.

Amikor a fegyvertelen őrök csapdát állítanak, és rajtaütnek – mondom: fegyver nélkül, cseszd meg! – az állig felfegyverzett kommandósokon… az valami elképesztően hősies.

De basszus… amikor az igazgató vezette őrök és a Cherokee vezette rabok összefognak, és frontális támadást intéznek a kommandósok géppisztoly sortűzével szemben, mert már nincs hová hátrálni(!!!)… a kurva égbe… én is üvöltöttem Cherokee harcba hívó csatakiáltását: „Barucaaaaa!!!!”. Mert az kibaszott epic… :respect: :leborul:”

Solo Leveling – Ore dake Level Up na Kens01

„Hogy a sok fájdalomból, bántásból, szenvedésből megszülethet egy tűzben edzett, soha el nem törő kard – ami visszavág. Mindenkinek.

Egyszerre akartam sírni és nevetni. Egyszerre fájt minden tört csontom és vérző sebem, és közben duzzadtam a kirobbanni kész erőtől. Egyszerre sütöttem le a szememet gyáván, és emeltem fel a fejemet vakmerően – hogy vicsorogva, harcba menjek. És már mindegy, hogy ölök, vagy megölnek.

„We’re called hunters for a reason!””

The Wild Robot – A vad robot

„Szükségünk van az ilyen mesékre: amik megértésre és elfogadásra „_tanítanak_” – és azt mondják: ahhoz, hogy a Világ, a „rideg világ” működjön, nem kell más, mint szeretet és elfogadás.

És hogy legyen a közelünkben olyan, aki hisz bennünk. Akkor bármire képesek leszünk.

 …talán túl sok régi sebemet találta meg/el a film… talán túlságosan ki voltam/vagyok éhezve arra, hogy szeretetet, egymásért való kiállást lássak… hogy lássam, hogy érezzem, milyen jó, amikor hisznek benned…”

Secret Level s01

„Tim Miller: köszönöm ezt az élményt – bearanyoztad a karácsonyomat. :thumbsup:”

„Oké. Most már értem. Emlékszem. Ilyen volt régen a világ, minden egyes nap.”

 

Horizon: An American Saga – Chapter 1. – Horizont: Egy amerikai eposz – 1. rész

„Kevin Costner „életével”, szívével-lelkével és teljes vagyonával benne van ebben a filmben – aminek minden pillanatában érződik, hogy ez egy szerelem-projekt, amivel szeretné megkoronázni (mind rendezői, mind színészi) pályafutását. És feledhetetlen és megkerülhetetlen emléket állítani a natív amerikaiaknak és a velük konfrontálódó első telepeseknek. :respect:

Csak néha kicsit eltéveszti a fókuszt – hogy az emlékállítás vagy a megkoronázás a fontosabb…

De ettől eltekintve: ez egy eszméletlen remek film – igazi szívből zengő, szerelmes óda azokhoz, akik rajonganak az őslakos indiánokért, a cowboyokért, és a Vadnyugatért. :leborul:

Köszönöm Kevin Costnernek, hogy belevágott ebbe a (szinte) lehetetlen küldetésbe – én látni akarom az összes filmet, amit megálmodott. Kettőt szerencsére már biztosan megnézhetek. :sör:”

„– You ready, son?

– I think so, Daddy.”