Blodsoffer – Blood Sacrifice – Véráldozat s01

Figyelem! A szubjektív értékítéletem spoileres lesz! Ennek tudatában olvasd, vagy ne olvasd el! :sör: 

Gondolkoztam, hogy „elrejtem”, „kifehérítem” a tartalmi részekről szóló konkrét kritikámat, de rájöttem, hogy akkor egy „blank” képet fog látni elsőre mindenki – annak meg nem sok értelmét látom. A sorozat történéseit érintő véleményem fontos a végső verdiktem kialakításának szempontjából, így inkább nem kerülgetem a forró kását: annyit nem ér ez a sorozat, hogy azt mondjam „nem akarom senki szórakozását elrontani”. 

Ugyanis, ez a széria nem szórakoztat, hanem _szórakozik velünk_. :-PPP 

Régen történt már velem olyan, hogy egy nap/délután alatt darálok le egy sorozatot – de tegnap ez történt. 

Fura, hogy azt szoktuk mondani: ha darálsz, kevésbé veszed észre a hibákat, annyira bele vagy „pistulva” – de velem pont nem így esett.

Az első három rész – bevallom – berántott, és felcsigázott… ám a negyedik epizódnál már elbizonytalanodtam… hitemben (hogy remek szériával állok szemben) meginogtam… és az ötödik, befejező rész eldöntötte a verdiktemet: ez egy kicseszett parasztvakítás volt. :-PPP 

Igazából, egy ötletük volt a készítőknek: hogy Carl Larsson – Midvinterblot (Midwinter Sacrifice) című festményét (640 cm x 1360 cm) tegyék meg a sorozat központi elemévé. És hogy ez mennyire sikerült? Mint tehénre ráerőltetni egy gatyát, szvsz… :-PPP 

A gyilkosságoknál a halottak tetemeinek „beállításában” csak kényszeres szájbarágással lehetett a festményre asszociálni. És hogy a gyilkos „mindenáron” újra akarta konstruálni a képet – az egyszerűen baromság, semmi nem utal erre. „A kéztartás”, bazmeg… komolyan felrobbanok, a „kéztartás”! Hát igen, ez egy mastermind, nincs mese. :-PPP Csonkolt, kivéreztetett torzók, levágott, húskampókra akasztott fejekkel „díszített” fa – és sehol egy rohadt varjú, vagy holló, hogy kárt tegyen a „diorámában”… de ez a legkevesebb, ami félrement. :-P 

Kezdem azzal: minek kellett a sorozatba egy leszbikus házaspár és egy meleg férfi házaspár is – kihangsúlyozva azt, hogy a férfi pár még közös gyermeket (kisbabát) is nevel. Semmi, az égvilágon semmi szükség nem volt erre, semmit nem adott hozzá a sorozathoz: legfeljebb azt, hogy azonos neműek egymás iránt érzett szerelme is egy létező dolog. Köszönjük, Emese, eddig nem tudtuk, jó, hogy egy lefejezős-csonkolós, sorozatgyilkosos sorozatban ezt elmondtátok. Ezzel már mindjárt más a leányzó/legény fekvése (…) – és ez a sorozat is többet ér ezáltal, az ehhez hasonlóknál! (Nem.) :-PPP 

És fontos azt is kihangsúlyozni, hogy „egy tizenöt centi vágóélű, recés késsel” vágja le a fejeket az elmebeteg – ami annyira faxság, hogy a fal adja a másikat: és a vágásnyomok (1x-2x láthatjuk – nagy örömünkre…) olyan tiszták és élesek, mint egy palloscsapás, vagy guillotine alatt… nem baszki egy 15 centis(!!!) recés élű(!!!) késsel való dikicselés/cafatolás… :-PPP 

De hagyjuk a francba ezt is, mert van ennél rosszabb. 

Amikor megláttam/tuk a fehér, vegyvédelmi/helyszínelő, teljes testet takaró ruhát – azonnal leesett, hogy ki a tettes… De hőseinknek nem. Még vekengtünk, hogy „biztos kiugrott az ablakon”. Hja. Ott. Vagy kimászott a tetőre, és sárkányrepülőt készített, mint Grabovszki… csak itt nem volt Csino szan a kimenő kimonójában. :-PPP 

„- Hogy mondják pokióul, hogy lőni?

- Tudja a franc… mondd, hogy pu-pu!” 

Majd kiderül, hogy a tettesnek utcai rendőrruhája van – de arról egy szó sem volt, hogy szabvány  kommandós felszerelése is! Vagy az egész rendőrség összes ágának egyenruháját beszerezte? Mert erre nem utalt semmi. :-P 

Nem is cincálom tovább, mert csak felba… felcseszem magam. :-PPP 

Elemezzük ki a legvégét: ott ömlött ki a szippantóskocsi teljes tartalma, ezek meg odaadták nekünk, hogy „nesze, paraszt, egyed!”. :-OOO :-PPP 

Mert mi lett a vége? Apa és fia együtt kacarászva „ellovagolnak a naplementébe”/közösen elautóznak. 

Aztabeborult… :-OOOOO 

Elmondom, mik lettek volna az _elfogadható_, a sorozat történéseiből szervesen fakadó befejezések: 

1.) Mindketten meghalnak: teljesen logikus, a szerzett sérüléseik egyenes következménye.

2.) Egyikőjük hal meg, a másik – valami csoda folytán – túléli. A túlélőt pedig azonnal letartóztatják egy saját kollégájuk ellen elkövetett gyilkossági kísérlet, parancsmegtagadás, idegen személy nyomozásba való betekintése/beengedése, megtévesztés, etikátlanság, és a hatóság félrevezetése miatt.

3.) És ha valami oltári, hatalmas csoda folytán mindketten túlélik: akkor a kettes pontban felsoroltak miatt mindketten a börtönben ülnek a sorozat végén. Akár még egy cellában is, az még nekem belefér. :-P 

A készítők láthatóan nem tudtak mit kezdeni a festmény szimbólum beleerőltetésével: hogy lett volna Alfred a „király, aki önként felajánlja az életét, hogy a nép megmeneküljön” – hogy a büdös francba akarták ezt összeeszkábálni?! Mint Mekk Elek – és pont annyira is sikerült… :-PPP 

Megmutatták, hogy a sorozatgyilkos hogyan/miért lett sorozatgyilkos – ettől szimpatikusnak kellett volna lennie?! Ettől megértjük?! És megértően bólogatunk: „hááát, igen-igen, én is pont így megvadultam/meghülyültem volna, ha ilyen igazságtalanságok érnek” – emberek fejét vágta le ez az elmebeteg egy 15 centis, recés élű vadászkéssel! Ártatlan emberekét! Utána meg húskampóra akasztva feldíszített azokkal egy fát! Hááát… én a végére rohadtul empatizáltam vele… szinte már a keblemre is öleltem, hogy „jajmár, te kis te, hogy értem én, hogy mi a baj, igazad van, ilyenkor le kell vezetni a feszkót és… hát neked ez volt a módszered, na és? más meg csembalózik, ki vagyok én, hogy egyik öngyógyítást jobbnak ítéljem meg a másiknál?” – egy nagy lószart, azt. :-PPP :-OOO 

Egy üres, félig szottyadt lufi, és nagy humbug az egész – pontozni sem érdemes, mert annyira nem méltó. 

Igazi tűzrevaló, életrabló faszság. :thumbsdown:

Én voltam a hülye, hogy ezt beszo... bevettem. :-PPPP

Црна свадба – Crna svadba – Black Wedding s01

 

Az első részt követően az első benyomásaim: 

Egyszerre döbbenetes és nyomasztó… 

És az egyszeri néző (én) elképedve, lélegzetvisszafojtva nézi… üvöltött bennem, hogy kapcsoljam ki(!) – de a másik oldalról meg… lenyűgözött. Mert olyan sötét, olyan fojtogató, olyan… vérfagyasztó, hogy köpni-nyelni nem tudtam közben: és közben szólnak a szerb zenék – amik nem tudnak nem zseniálisak lenni… :amazing: 

A „vérfagyasztó” szó használata talán megtévesztő: nem, nincs benne se szörny, se démon, se zombi – egy emberi mivoltából kivetkőzött, jeges, érzéketlen… személy van benne, aki… ami… embertelen. 

Még nem értem, hogy kapcsolódik a tévéstúdióban(!) magáról „pussy pic”-et készítő, és azt a telefonján elküldő pszichológusnő… és nem értem az 1976-os jugoszláv bajnoki focimeccs szegmenset, a „szép hangú” kommentátorral… de nyilván mindennek és mindenkinek meg lesz a fontos és pontos helye a „nagy egészben”. :sör: 

Ám az AMD-65-össel (szerintem az, de lehet, hogy tévedek) meginduló Mitar története a fővonal… és az valami döbbenetes. És rohadtul nyomasztó… 

Persze, természetesen felfigyeltem arra a részre is, amikor Mitar felesége és anyósa „vlach” nyelven beszélnek – és ezért utánanéztem a „vlach”-oknak, és a sorozatra nézve is fontos dolgokat tudtam meg. 

A vlachok (oláhok) egy kelet szerbiai román kisebbség, 2022-ben huszonegyezren vallották magukat „vlach”-nak Szerbiában. A vlachok egy része szerbnek, más része románnak tartja magát – és Szerbia és Románia is vitatkozik egymással a vlach kisebbség kérdésén. 

És amikor idáig eljutottam, az AI érdeklődött, hogy kíváncsi vagyok-e többre is, mint például a „vlach-mágia”? 

Hogy a manóba’ ne lennék kíváncsi! És így jutottam el, ide: 

„A fekete esküvő (Crna svadba)

Ha egy fiatal férfi az esküvője előtt hal meg, a vlach hagyomány szerint a túlvilágon nem lelhet békét pár nélkül. Ezért a temetésén szimbolikus házasságot kötnek: az elhunytat vőlegényi ruhában temetik el, miközben a menyasszonya (vagy egy felkért fiatal lány) fekete menyasszonyi ruhában, lakodalmas zenére kíséri a sírig. A lánynak ezután egy évig gyászolnia kell, mintha valódi özvegy lenne” 

Mit is mondjak, my fellow junkies?! Nekem ez elég… hm… „figyelemfelkeltő”, hogy úgy mondjam. :thumbsup: 

Nézem tovább, és meglátom, hány zsákkal telik. Köszönöm, hogy ajánlottátok! Egy igazi különlegesség, ez már most nyilvánvaló. :sör: 

Hja, és aki megnézi az első epizódot (mint én :sör: ), annak adnék még egy támpontot, amit kikutattam:

„Katabasa/Katabasis/Katabaza” = egy hős szimbolikus, vagy konkrét fizikai leereszkedése az alvilágba, vagy a hős alvilági utazása.

Aki látta, tudja, miért írom ezt le. :sör: 

(…) 

Huhhh… végigtoltam… 

A kilencedik (utolsó előtti) résznél megálltam, és azon agyaltam, hogy… nem nézem tovább… 

Túl sok volt a sötét… túl sok volt a démoni… túl sok volt a nyomasztás… a szám tele sárral, a szemem tele vérrel, a fülem tele idegen, ijesztő… emberalatti hangokkal… és a szívem pedig tele sötétséggel és reménytelenséggel… és attól tartottam, hogy ennek... nem lehet jó vége... :-((( 

Nem: nem tudok úgy filmet, sorozatot nézni, hogy nem vonódok be – illetve, de igen, tudok: csak úgy semmi értelme az egésznek, akkor csak átfolyik rajtam a történet, mint testemen a zuhany vize… 

…de ha bevonódok, akkor együtt élek, együtt lüktetek a történettel, együtt dobban a szívem a főhősökkel… főleg, ha a hitről, Istenről beszélünk… és démonok, ördögök elleni harcról van szó… 

Nem mondom el, hogy mit csináltam – de a hitemből merítettem erőt a befejezéshez… és így már emelt fővel, lélekben megacélozva ültem a záróepizód elé és fogadtam a konklúziót: ezt a csatát elvesztettük… de a háborút folytatódik. 

Három karizmatikus főszereplő viszi a sorozatot: Nataša, a pszichológusnő (Jelena Đokić), Tomić „Bane”, a kőbunkó, élvhajhász rendőrnyomozó (Nikola Kojo), és kedvencem, akiért legjobban szorítottam, a sebzett lelkű Petar Ćirić, a titkosszolgálat tisztje (Uliks Fehmiu). 

Egy kis kelet szerbiai faluban, a vlach közösség egyik „erősségében” megmagyarázhatatlan mészárlás történik – amiről Ćirić azonnal „levágja”, hogy itt valami sötét, megmagyarázhatatlan dolog van a háttérben… 

A film jelenében 2020-at írunk… és közben látunk az 1976-os visszatekintésben egy másik megmagyarázhatatlan mészárlást… és lassan, de biztosan kiderül, hogy összefüggés van a két esemény között... 

Nem, nincs a filmben vérben tocsogó mészárlás (az utolsó rész kivételével… sajnos…), és nincsenek benne megtestesült démonok (csak egyszer, a hatodik részben… de az pont elég kemény…) – igazából a nyomasztó miliővel manipulál, a kimondott és kimondatlan titkokkal… a burkolt és burkolatlan fenyegetésekkel… és azzal, hogy mindig úgy érzi az ember: valaki… vagy valami… egy sötét, ijesztő, fenyegető entitás… mindig figyel… mozgatja a szálakat és manipulál… és bármit tesznek is hőseink, az az ellenség, a démon, az ördög malmára hajtja a vizet… 

A sorozat végén pedig láttam: a csatát elvesztettük, de a háború még tart – és vannak már új szövetségeseink a harcban, és akik eddig egymás ellen dolgoztak, mostantól vállt-vállnak fognak vetni… 

…és amikor este a vén titkosszolga lámpafényes ablaka alatt megállt Mića Đurić (Filip Đurić)… úgy éreztem, hogy… ez sem „baj” már, hanem: egy új szövetséges érkezése… 

A sorozat közben három másik széria ötlött fel bennem, amik hangulatukban nagyon hasonlítanak a szerb Црна свадба-hoz: Pustina s01 (cseh) – Znaki s01- 02 (lengyel) – Zone Blanche s01-02 (francia). 

Ha fenti három közül valamelyik bejött neked, akkor a Црна свадба is be fog jönni. Mert mind a négy ugyanolyan sötét, misztikus, lebilincselő hangulattal bír. :respect: 

„- And what does the word „katabasis” mean?

- Tihon occupied himself with that term. He had all kinds of interpretations. In his writings he left a lot about that. Fist of all, in demonology, there’s a broader term which he calls the third circle. It’s a final battle before the absolute reign of demons on Earth. The activation of all lower demonic ranks into an army that will be united an absolute ruler, the Black Duke.

- The devil?

- One of his more prominent servants. And that third circle won’t be any physical cataclysm, like in the movies: buildings falling, World War III begins, nuclear disaster and… It’s nothing like that. It’s going to be much subtler. Tihon, in his writings, says that: the Black Duke army will quietly possess people not strong enough, who don’t have enough faith and spiritual strenght. And that there would be a complete loss of emphaty. There will be a complete nihilism. A world without God. Total decline. An emotional and spiritual regression of Man. Katabasis.

- Father. It seems to me, it’s already happening.  ”

 The Black Duke – Negru Vodă (in Vlach and Romanian folklore/magic)

Ez egy forgatási fotó: a képen látható két karakternek nincs közös jelenete a sorozatban.

Father Tihon (Toni Mihajlovski) és Tomić „Bane” (Nikola Kojo)

 

De most nem vagyok túl boldog: ugyanis a szerb sorozat első évada 2021-ben jött ki, a második 2025-ben – és most, amikor kerestem a szériát (a szokásos helyeken...), csak az első etapot találtam meg… a másodikat sehol nem láttam… :-/// 

Most ráfekszem, és konkrétan keresni fogom – és már előre látom, hogy milyen… hm… „nyugtalan” leszek, ha nem tudok hozzájutni… :-SSS :-OOO 

Ám az első évadra simán kijár tőlem a 9/10. :thumbsup:

 

Köszönöm a sorozatjunkie-nak és winnie-nek, hogy felhívták figyelmemet erre a szériára! :sör:

ÁPTUDATA (2026.08.22)

Noshát... természetesen sehol sem elérhető a második évad - pedig 2025-ben már lement. :-///

Az AI kérdezte, hogy mit nyomulok ennyire ebben a témában, és utána ajánlott hasonló típusú sorozatokat:

Besa - Blood Oath (2018-2021) két évad 22 epizód: letölthető, de angol felirat sehol nincs hozzá. :-P

Elvileg az Amazon Prime-on a jog: előfizettem, erre: "No longer available in your region". Nem... nem káromkodtam hangosan... _annyira_... :-PPP

Kalkanski krugovi (2021-2024) három évad 30 epizód: letölthető, de angol felirat sehol nincs hozzá... :-PPP 

...és az ember ne kapjon agyvérzést... :-/// 

A Haunting in Venice – Szeánsz Velencében

 

„I know only that we cannot hide from our ghosts. Whether they are real or not... we must make our peace with them. And live life… somehow.” 

Igen, igen, tudom – egy vödörben élek, meg ilyesmi. :-P 2023-as film. :gyagya: 

De megint ott tartok, hogy mindenáron Katicámmal akartam közösen megnézni, és mivel kategorikusan „ellentartott”, így félretettem, hogy majd akkor nézzük meg, amikor neki is kedve lesz. 

És igen (elvek, meg elvtelenség… ember a neved :-P), felfedeztem a frissen előfizetett Disney+ kínálatában, szinkronnal, és a sarkamra álltam, hogy nézzük meg már végre! És így is tettünk. :sör: 

Először is leszögezném: imádtam Kenneth Branagh Shakespeare-feldolgozásait, de eszméletlenül örülök, hogy „érett korszakában” egy másik, nem kevésbé híres angol írót kezdett feldolgozni: Agatha Christie-t. :thumbsup: 

Tovább fokozom: a „Gyilkosság az Orient expresszen” és a „Halál a Níluson” filmjei eszméletlen látványosak, hangulatosak voltak, és igazi sztárparádét nyújtottak – ám eléggé… hm… ismert regények, többször feldolgozott történetek újabb interpretációi voltak, ami… nekem nem adott akkora élményt. (Nem is írtam róluk anno, pedig mindkettőt láttam…) 

De annyit mindenképpen adott, hogy Peter Ustinov után képes voltam elfogadni, hogy immár Kenneth Branagh lett Poirot. David Suchet-et szeretem, tisztelem, elismerem – de nekem korábban mégiscsak Peter Ustinov volt „A Poirot”. :respect:

(Egy kis anekdota – 1997-98 tájékán a Madách téren dolgoztam, és volt egy alkalom, amikor egy napon belül – de eltérő időpontban – bejött hozzánk Balázs Péter, és Tahi Tóth László… És nekem, mint nagy krimirajongónak, azonnal az jutott eszembe: a világ két leghíresebb nyomozójának magyar hangjai jártak nálunk, szinte egyszerre: Balázs Péter – David Suchet (Hercule Poirot), Tahi Tóth László – Jeremy Brett (Sherlock Holmes). Nagyszerű élmény volt látni, átélni… feledhetetlen. :RIP: :respect: ) 

Szóval, a „Szeánsz Velencében” azért is volt számomra különlegesen izgalmas és várós, mert ezt az Agatha Christie regényt („Hallowe’en Party” – magyarul „Ellopott gyilkosság” és „Halloween és halál” címeken jelent meg korábban) nem ismertem. 

Azóta rendesen utánaolvastam, hogy miről is szól a regény, és mennyiben egyezik a filmmel: és villámgyorsan egyértelművé vált számomra, hogyha előzetesen olvasom Agatha Christie művét, akkor is az újdonság erejével hatott volna rám a film: hisz gyakorlatilag… hm… maximum „inspirációt” nyújthatott az elkészültéhez, annyira _gyökeresen_ eltér a két történet. 

A film sztorija: … 

Basszus, erről nem akarok sokat beszélni. Inkább azt osztanám meg veletek, ami nekem a legjobban tetszett benne. :thumbsup: 

Poirot jellemfejlődése.

Egy megcsömörlött, megkeseredett, teljesen visszavonult emberrel találkozunk a film elején, aki elvesztette a hitét az emberekben, az emberiségben, és Istenben… csak az istentelenséget látja, és hogy kár bármit is tenni, az ember(iség) olyan önpusztító, hogy kárhozatra fog jutni. 

„- Nem hiszi, hogy a lélek a halál után is megmarad?

- Már nem hiszek.

- Milyen szomorú!

- Igen, az igazság gyakran szomorú. Ne értsen félre, boldogan fogadnám bármilyen valós jelét annak, hogy léteznek szellemek, hiszen ha van szellem, akkor van lélek. Ha van lélek, van Isten, aki teremtette, és ha van Isten, akkor van minden. Vagyis rend, igazság. De túl sokat láttam a világból. Számtalan bűntényt, két háborút. Az emberi közöny keserű gonoszságát. Ezért azt mondom, nem. Se Isten, se szellemek. Se médiumok, akik beszélnek velük.”

 …és szembe jön vele a természetfölötti: és eleinte szinte haraggal, már-már gyűlölettel kevert dühvel cáfolja meg a misztikus(nak vélt), túlvilági(nak tűnő) eseményeket… mígnem… lassan… olyan történések szemtanúja lesz… amik túlmutatnak a realitáson, a racionalitáson, a józan észen, a két lábbal a földön álláson… 

Nem mondaná ki semmi pénzért: de mi látjuk vele együtt – és látjuk azt is, hogy milyen hatással vannak ezek rá… és hogy adalékról-adalékra… egyre inkább hitet csöpögtetnek oda, ahol addig csak a nihil és a tagadás honolt… 

Nem mondom, hogy nem él a film horroreszközökkel – főleg a „jumpscare”-rel, amit a legjobban utálok (…) –, és hogy nyomasztó miliője, a természetfölöttivel, a túlvilágival való kokettálása nem helyezi át egy másik műfajba is a krimin kívül… 

De az biztos, hogy ez eszméletlenül jól áll neki. :sör: 

Rohadtul tetszett, bitangul. 9,5/10 

Jobban, mint bármelyik korábbi Agatha Christie… nem, erre nem lehet mondani, hogy Agatha Christie, olyan… hm… „nagyvonalúan” kezeli az alapanyagot… inkább úgy kell mondanom: jobban, mint bármelyik korábbi Kenneth Branagh fémjelezte Poirot krimi. :thumbsup: 

A film legvége pedig… a francba, ahogy öregszem, egyre szentimentálisabb (…vén hülyébb…?! :-PPP) leszek… csak néztem-néztem… ahogy a legelején segítséget kérő, és nagyon csúnyán _„lerázott”_ (…) fiatalember mégis bebocsátást nyer hozzá… és csak azt vettem észre, hogy folynak a könnyeim… 

Mert amikor egy ember – egy nagyszerű, egy csodálatos nyomozó – úgy dönt, hogy újra Ember lesz, és újra teszi azt, amire Isten áldotta tehetsége, évek tapasztalata, minden zsigere is idegszála predesztinálja: és segít a bajban lévőkön, a szenvedőkön, és elkapja a gyilkos gazembereket… az valami olyan gyönyörű, olyan lélekemelő… hogy az egyszeri nézőt elöntő jóérzéstől megsajdul a szív… :megarespect: 

Nagyon szerettem a filmben a kis srácot, Leopoldot (Jude Hill), és meglepő, de kellemes élmény volt, hogy Kenneth Branagh-ék magyar szálat is hoztak be a médium két szolgájával, a Missouriba vágyó testvérpárral: Desdemona (Emma Laird) és Nicholas (Ali Khan). 

„Horvát Miklós és Dorina vagyunk. Magyarországon születtünk. A falunkat porig égették a családunkkal együtt… de mi valahogy túléltük. Egymásról gondoskodunk.” 

…csak én érzem úgy, hogy ebben benne van minden magyar, az egész magyarság traumája a második világháború után…? Csak pár szó: és elmondja minden drámánkat… népünk sorsát… 

… 

Bár eléggé horrorisztikus… de szerintem a legjobb Kenneth Branagh fémjelezte Poirot film, mind közül. :respect: 

Rental Family – Bérelt család

 

„You're a hypocrite. You talk about helping people, and you act like you're saving them when you're actually hurting them.”

Amióta először hallottam erről a filmről, azóta várom, hogy láthassam. 

Brendan Fraser… 

Én láttam Brendan Frasert sírni, amikor megkapta a Bálnáért az Oscart… és legszívesebben én is sírtam volna… 

Amikor a Múmiában szerepelt, 1999-ben, rohadtul irigyeltem… basszus – gondoltam – ő lesz az új Indiana Jones… és piszkosul jól áll neki… 

…de nem ő lett az új Harrison Ford… ráadásul szép lassan, de 2010 körülre „ki is kopott” mind a mozikból, mind az emlékezetemből… :shameonme: 

És döbbenten láttam, amikor 2022-ben feltűnt a Bálnában… elsőre azt hittem, hogy tényleg ennyire kövér lett… és hogy ez valami – halála előtti… – végső búcsúmozi, utolsó tisztelgés. 

Nem akartam megnézni – nem is néztem meg, nem is fogom. Mea culpa.* 

Tudom, hogy hülyeség, hogy hülye vagyok… de nekem Brendan Fraser = Rick O’Connell. A bitó árnyékában, a halálos fenyegetések sűrűjében, a rájuk zúduló gyilkos anubisz-horda rohama alatt is – egy semmitől sem félő, eszméletlenül menő, vérbeli kalandor, akinek a gyönyörű – általam is imádott – Rachel Weisz a szerelme. :coool: 

Pedig tudom, hogy a Bálna alatt egy 136 kilós testprotézist viselt (amit minden nap négy(!) óra melóval szerelték fel rá), és bár nem olyan feszes és edzett, mint 1999-ben, de nem is elviselhetetlenül kövér. 

Ám a Bálnának köszönhető, hogy újra rávetült a reflektorfény, újra felfedezte őt a mozi – bár most már egy egészen más karakterben, huszonpárév után… És amikor az interjúkban az életéről mesélt, hogy miért tört meg brutálisan a karrierje… attól megszakadt egy kicsit az én szívem is… 

Így jutottunk/jutottam el a Rental Family-hez – amit már mindenképpen látni akartam. 

Egyszer sikerült „beszereznem”, de a dupla feliratozás annyira zavart, hogy… gyorsan feladtam… :-/ 

Ám eljött az a nap, hogy előfizettem – minden elvem ellenére… és milyen „elv” az, kérdem én, amit felad az ember… :-/// :-PPP – a Disney+-ra, és nagy örömömre ott figyelt a listában a Rental Family. :sör: 

Sosem kezdek „vakon” egy filmbe se: mindig tudom, hogy mit-miért választok, és miről fog szólni. 

A Rental Family mégis meglepett… :respect: 

Katicámat mindenképpen be akartam rá szervezni – sokáig mindig együtt néztünk filmeket, de ő egy ideje… nem társul mellém… :-/ –, ám úgy voltam vele, hogy ezt neki is látnia kell. 

Megdolgoztam, rábeszéltem – és kétszeri nekifutásra végignéztük. Ám a második etapra még jobban a lelkére kellett beszélnem, mert azt mondta: „olyan mélyre ment a cselekmény, hogy abból jól nem lehet kijönni, biztosan baj lesz belőle/benne, és azt ő már nem akarja látni”. 

Ennek ellenére sikerült rávennem – és a végén kijelentette, hogy nem bánta meg. Sőt. :-) 

Szóval, sikerült _pozitívan_ meglepni a filmnek – annak ellenére, hogy legkevésbé éreztem _„vígjátéknak”_. Inkább egy gyönyörű, édes-bús drámának, fejlődéstörténetnek, ami sérült lelkek gyógyulását meséli el. Nem mindennapi terápiával történő gyógyítással. 

A japánok „őrültek” ;-) :sör: illetve, teljesen másként gondolkoznak, mint mi, európaiak – nyilván a szemükben mi, „gájdzsinok” vagyunk „őrültek”, akik sosem érhetik meg őket. És ez el is hangzik a filmben. 

„- See, you're just a gaijin. You will never understand how things work here.

- You're right. I am gaijin. But Japan is my home now. And I want to try to understand.”

A „Rental Family” (Kft.) személypótló szolgáltatást nyújt – persze, kinek is kellene egy „hamis”, egy álapa, egy álszerető, egy álcsalád, hogy ideig-óráig, _pénzért_ megszemélyesítsen egy vélt, vagy kívánt karaktert, és úgy tegyen, mintha… :-/ 

Nos, egy állástalan reklámszínésznek minden fizető színészi feladat (valakinek a megszemélyesítése) jól jön, így a Brendan Fraser által megformált Philip Vanderploeg elvállal egy feladatot a cégnek. 

A kezdeti nehézségek után egyre jobban „belelendül” a perszonifikációba, és egyre jobban alakít… ám… miután találkozik egy apára vágyó, tizenéves kislánnyal (Shannon Mahina Gorman)... 

...és egy útja végén járó 80 éves színésszel (Akira Emoto) lassan, de biztosan… egyre jobban bevonódik a fizetett szerepébe, mint azt kellene… 

És közben megismerjük a „Rental Family” (Kft.) főnökét, Takehiro Hirá-t, és a cég egyik legerősebb karakterét, a cégvezető jobbkezét, a nagyon szép Mari Yamamotó-t. :amazing: 

Rögös, fájdalommal és csapdákkal terhes az út, amin járunk… és sokszor hősünk/hőseink a saját lábukban esnek el… de gyönyörű. És amikor végigmentünk a fejlődéstörténeten… azt hiszem, hogy nem csak hősünk/hőseink, hanem mi, nézők is szebb, nyitottabb, tisztább lelkű emberek leszünk. :respect: 

Van néhány vicces, nevettető pillanat – de a legtöbb szomorkás, vagy keserédes… ami egyszerre fáj, és mégis… megdobogtatja az ember szívét. 

Kár, hogy mostanáig elhúztam ennek a filmnek a megtekintését – én vesztettem ezzel időt, hogy jobb ember lehessek. 

Szép ez a film, jót tesz szívnek és léleknek, én mondom. :thumbsup: 

„- Why do adults always lie?

- It's because it's a lot easier than telling the truth.”

  

És Brendan Fraser… újra Rachel Weisz partnere lesz egy Múmia filmben… és amikor kettejükre nézek… elönti a szívemet valami megmagyarázhatatlan jó érzés…

* = gondolkoztam... lehet, hogy... egyszer mégis csak megnézem. :sör:

 

Több tiszteletet Hadházy Ákosnak és Panyi Szabolcsnak!

Tisztelt TISZA Kormány! 

Hátrább az agarakkal!

Hadházy Ákos és Panyi Szabolcs már akkor harcoltak - egymagukban, széllel szemben, következetesen, elszántan, és meg nem hátrálva! - mocskos fidesz és a tolvaj ner ellen, amikor önök közül jónéhányan még rendszeresen zsíros fizetést kaptak ugyanezektől, vagy otthon lapultak fülüket-farkukat behúzva, annyira be voltak sza... szóval, annyira féltek.

Több tiszteletet követelek ennek a két embernek: mert olyan munkát fektettek be az elmúlt rendszer mocsokságait felderítendően, amit _senki_ nem tett meg helyettük. Ők ott álltak a frontvonalban, és nem törődtek azzal, hogy nem áll mellettük senki: harcoltak rendületlenül. És lőtték őket minden elképzelhető fegyverből, minden emberalatti aljassággal - ezeket az embereket csak TISZTELET és MEGBECSÜLÉS illetheti az önök részéről, nem pedig ugyanolyan támadás, vagy ugyanolyan elhallgatás, mint a korábbi kormány idején.

Hadházy Ákos _mindig_ szóvá tette, ha korrupciót, lopást, csalást, vagy a hatalommal való visszaélést, jelen esetben amikor "ejtőernyős nersevikek átmentését" látja.

Ez nem tetszik önöknek? Roppantul sajnálom. (Nem. :-P) Tisztán kell játszani, és nem pedig sumákolva, akkor nem kerülnek nála célkeresztbe. Hadházy Ákost "lefideszesezni" - az szerintem a ner legalja, a fideszes, megafonos lejáratás, a bemocskolás legsötétebb óráit idézi fel...

"Rossz annak a prognózisa, ha az új kormány döntését kritizáló személyt csípőből lefideszesezi. Ismerem már ezt, korábban meg mindig libsi, vagy komcsi voltam. Mostanában meg ugye óellenzeki, bár meg vagyok zavarodva: ezentúl fideszes óellenzéki leszek?" 

Hátrább az agarakkal! 

Panyi Szabolcs - éppen csak nem fogatták le rendőrökkel és nem állították bíróság elé: megfigyelték, lehallgatták, követték, mindenféle úton-módon megpróbálták bemocskolni, lejáratni, hitelteleníteni.

Most joggal kéri, hogy betekinthessen a róla készült megfigyelések anyagaiba - de ezt az új kormány alatt is megtagadták tőle.

Ez viszont fideszes tempó, ez viszont igazi, virtigli nersevik "válasz", és tökéletesen igaza van Panyi Szabolcsnak, amikor azt mondja:

"működésbe lépett a betyárbecsület" és "ígérjen bármit is a Tisza-kormány, korántsem biztos, hogy mindenki érdekelt a teljes feltárásban és a megtisztulásban"

...

Hát, ezeket kellene rendbe tenni, tisztelt kormány: mert sárcseppek kezdenek hullana önökre, ami... 3 hónap után... elég gyors/rossz teljesítmény.

Vagy még egy ötletem van: önök _joggal_ félnek attól, hogy Hadházy Ákos és Panyi Szabolcs miket tudnak még feltárni, mert abban személyes érintettségük is van... és ez rohadt ijesztő lehetőség számomra.

Javaslom, szálljanak le erről a két emberről, és támogassák munkájukat - mert jelenleg eszméletlenül kontraproduktívnak érzem, amit önök velük szemben megengednek maguknak. 

Rohadt hamar meg tetszettek indulni az elfidesz-züllés útján, és nagyon gyorsan kezdtek el dobálózni fideszes lejárató-frázisokkal. Észbe kellene kapni, és meg kellene állni ezen a lejtőn - mert ez az út egy csúnya szakadékba visz.

Megrendült tisztelettel:

Én

Donggung – The East Palace – A Keleti Palota s01

 

„Azt hitted, örülni fogok, ha eldobod az életed azért, hogy megmentsd az enyémet?”

Egy engem telibetrafáló sorozat: majdnem angyalos-ördögös – démonos-démonvadászos. 

Imádtam minden egyes rezdülését. :sör: 

És két olyan 10/10-es epizód volt benne, hogy csak pislogtam. :respect: 

A s01e04 és a befejező rész, a s01e08 – szvsz, így kell egy sorozatot felépíteni: a közepére és a legvégére tenni egy-egy irgalmatlan jó epizódot. :thumbsup: 

Gu-cheon-t (Nam Joo-hyuk), a démonvadászt a Palotába viszik, hogy akadályozza meg a királyi család kiirtására esküt tett, igaztalanul megölt, és immár démonná vált halott további tombolását. Gu-cheon arról nevezetes, hogy képes lemerülni az alvilágba, ahol tudja, hogyan kell megharcolni a démonokkal – ám az élők világában is látja a démonokat és a holtak szellemeit: és amikor mi, nézők is az ő szemével „látunk”… akkor azért megfagy az ember ereiben a vér… 

Gu-cheon mellé a király segítőnek – és felügyelőnek – kirendeli saját, egy ágyasától származó, balkézről való lányát, Saeng-gang-ot (Roh Yoon-seo), akit különleges képessége miatt régóta száműztek a Palotából – a képessége pedig az, hogy ő hallja a démonokat és a holtak kísértő szellemeit. 

Amikor a kkomokszali megjelenik, még azt hinné az ember, hogy olyan kis… vicces „puppetmasterkedés” lesz ez az egész. 

„Az egy kkomokszali, nem akármilyen lény. Élőkhöz kötődik, nem helyhez, jang energiát szív.” 

Ám aztán láthatjuk: a „vicces” kkomokszali sem annyira vicces… sőt… és hogy nála mindenki más 100x brutálisabb… és azok vannak többen. 

A halálának pillanatában a királyi család kipusztítására esküt tett démon… szimplán olyan, mint egy megelevenedett rémálom… 

Bááár… az ősi küme pedig… hát ő… vagy az… egy igazi hagymázas lidércnyomás… 

És nem _„csak”_ a démonokkal és holtak megdühödött szellemével kell hőseinknek megküzdeni: az élők között is vannak olyanok, akiknek érdeke, hogy a bosszúálló démon sikerrel járjon, és a királyi család végleg elpusztuljon – és erre a célra van egy rohadt veszélyes sámánjuk is, aki nemkevésbé jártas a démoni világ sötét bugyraiban… 

Ám a semmitől nem félő démonvadász és a vakmerő királylány felveszik a harcot – és mindent megtesznek egymásért. 

„A palotában te vagy az egyetlen, akiben bízhatok. Ezért… nem nézhetem tétlenül, hogy meghalj. Megmentelek… az életem árán is. Köszönöm, hogy a végsőkig védelmeztél! Mostantól fogva átveszem a feladatod.” 

Soha nem tesznek egymás irányába szerelmes gesztust; sosincs egy momentum, amikor azt éreztetnék, hogy a romantika bimbózik. Gu-cheon cinikus és gúnyos, mindentudó és mindent sötéten látó – a kitaszított királylánynak mása sincs, csak a büszke vakmerősége, és törhetetlen igazságvágya: hogy is ereszkedne le ő egy pórhoz. 

Sosincs kimondva, hogy mit éreznek egymás iránt, egyre nagyobb elköteleződéssel – de minden tettükben, minden rezdülésükben érezhető, hogy a másikuk fontos számukra. Napról-napra fontosabb… és lassan fontosabb már, mint akár a saját életük… 

És ez szerintem: gyönyörű. Ahogy vállalják a halálos veszélyeket, ahogy lemerülnek az alvilágba, ahogy felveszik a harcot a tébolyult démonokkal – csak azért, hogy a másikat megmentsék. 

„Az életét kockáztatta értem, én sem tehetek másként.”

Gu-cheon fantasztikus harcjeleneteket is kap, ahogy egy szál karddal tombol a rémek sorai között… és amikor megkapja az ősi küme túlvilági kardját, amit mágiával/átokkal örökre a csuklójához láncol a vénséges rém, arra már nem tudok mást mondani, csak azt, hogy… epikus… überkúl… és eszméletlenül menő. :thumbsup:

Közben pedig a királylány a fenti világban teszi azt, amivel a holtak és démonok világában küzdő férfit támogatja és segíti: két külön helyen vannak – mégis vállt-vállnak vetve, együtt harcolnak. 

Imádtam… imádom ezt a sorozatot… ez egy iszonyú rémálomba ágyazott, gyönyörű szerelmi történet… minden borzalmas körítése ellenére: talán a legszebb, amit életembe’ láttam. :respect: 

„Látod? Érted sír a gyermek. Ne okozz nekünk még több bánatot, gyere vissza! Ha nem találod az utat… használd a csengettyűt, hogy elvezessen hozzád!”