2024. november 17., vasárnap

Loups-Garous – Amikor leszáll az éj

 


Marie: Elismeri, hogy veri a feleségét?
Férj: Persze, hogy verem, hisz a feleségem! De nem a semmiért teszem! Egyszer túl meleg a leves, máskor meg túl hideg! Túl sokáig gyűjti a fát az erdőben! Meg olykor fürdeni mer a hálátlan.

Én ezen félóráig röhögtem, főleg úgy, hogy a háttérből Kati is felhorkant ezen a beszélgetésen – ezért kénytelen voltam vagy 3x-4x visszanézni. (És azóta esténként én is mondogatom ezt: „már megint fürdeni mer a hálátlan” – és utána meg nyerítve röhögök percekig, mint egy betintázott ló. :-DDD )

Ám – sajnos – rájöttem, hogy a poént (így, ebben a formában) a fordítói önkény szülte: mert valójában, szó szerinti fordításban az hangzik el: „És néha megkér, hogy fürödjek meg.” (az eredeti francia szövegben is ez hangzik el, és az angol fordításban is így szerepel) Nem mondom, ez is poénos, de nekem jobban ütött a „helytelen” magyarítás… :-DDD

Ez a film a Les Loups-Garous de Thiercelieux nevű játék (Magyarországon: Vérfarkasok, vagy Vérfarkasok Miller’s Hollow-ban címeken forgalmazták) megfilmesítése: és én eszméletlenül jól szórakoztam rajta. 9/10

De kezdjük az elején.

Igen, adja magát rögvest, hogy a Jumanji-val hasonlítsuk össze – de ez nekem könnyen megy. Robin Williams-et amíg élek imádni és emlegetni fogom (RIP), de a Jumanji film sosem volt a kedvencem: kiba… izé… elcseszettül ijesztőnek találtam, és a ’95-ös filmtrükkel készült állatseregletet pedig elcseszettül bénának, ami teljesen kizökkentett a filmből – főleg a majmok voltak ergyák, esetlenek és műanyagizűek. :-PPP

Az új Jumanji(k) meg… hagyjuk már. :-PPP A 95-ösnek (amit nem szeretek!) a nyomába sem érnek.

Szerény, nyomott, egyvágányú véleményem szerint. :-P

Adhatná még az összehasonlítás a Jöttünk, láttunk, visszamennénk-el (mivel itt is középkori ruhában láthatjuk Jean Reno-t :-P :gyagya: ), de azzal meg még annyira sem összemérhető. (Mellesleg megjegyzem: a Jöttünk, láttunk, visszamennénk első részét imádom. :sör: )

Szóval, innen, ilyen hendikeppel indul a film: a patchwork család hétvégére összeül játszani az egyre jobban és egyre többet felejtő Gilbert nagypapa, Jean Reno házában.

A férj (Gilbert fia) Jérôme (Frank Dubosc), a feleség Marie (Suzanne Clément) mindketten hoztak egy-egy idősebb gyermeket a házasságukba és van egy közös kislányuk is, Loulou (Alizée Caugnies).

„Loulou: Nem vagyok vérfarkas! Esküszöm!
Jérôme: Hiszek neked! /elfordul Loulou-tól és odasúgja Marie-nak/ Kötözd meg!
:-DDD

Sajnos, a két idősebb testvér nekem nem nagyon jött be… de ezért nem kárhoztatom (el) a filmet.

Jean Reno eszméletlenül szimpatikus a nagypapa szerepében – aki, amikor belekerülnek a játékba, „kigyógyul” a demenciából –, a legszebb részek egynémelyike hozzá kötődik.

„Legszebb?” – kérdezhetnétek. Igen. Sokat nevettem ezen a filmen, de voltak olyan szép, olyan megindító pillanatai, amikor… basszus, elérzékenyültem. :szentimentálisvénmarha: :gyagya:

„Gilbert: Emlékszem… lovagokra… farkasokra… Biztos elment a maradék eszem is.
Jérôme: Nincs semmi baj, apa.

„Gilbert: Drága Jérôme! Örültem, hogy újra együtt lehetünk, de mindketten tudtuk, hogy nem tart örökké: tovább felejtek majd. A neveket, a sztorikat… aztán egy nap majd mindent elveszítek. Ezért ragadtam meg az alkalmat, és írok le neked most mindent. Mindent, amire emlékszem. Mindent, ami számít. Majd meséld el nekem újra. Szeretlek: Apa

És mindezt a 82 éves (Isten éltesse még sokáig!) Szilágyi Tibor feledhetetlen orgánumán hallani… azt hittem, megszakad a szívem… :respect:

De méltatlan lenne, ha nem említeném meg a Végső Összecsapást: amikor a templom főhajójában Jérôme és Marie a hátuk mögé tuszkolják a gyerekeket és a nagyapát, amikor a legnagyobb vérfarkas közeleg – de Gilbert, Theo és Clara előrelépnek, mert tudják, hogy a harchoz az ő képességeik kellenek. Ó… baszki… :respect:


És mik is ezek a képességek, amikkel a Család rendelkezik?

Jérôme, a Látnok – aki képes a gondolatokat olvasni; Gilbert, a Vadász – aki hatalmas erővel bír; Theo, a Tolvaj – aki képes ellopni mások személyiségét, és annak a képében, az ő képességeivel tenni; Clara, a Kislány – aki láthatatlan és néma; és Marie, a Boszorkány… aki egész a legvégéig nem tudja, miben áll a képessége. De mindvégig tudjuk, hogy ő egy Anya, aki életet ad…

A mellékszereplők is alsó hangon szenzációsak: La Capitaine (Grégory Fitoussi), Childéric (Jonathan Lambert), Piéro (Bruno Gouery) – és bár nem nagyon szólal meg, de Le Forgeron, A Kovács (Jaroslav Vundrle) . :respect:

Tudjátok, szimplán aljasságnak tartom, hogy csúfosan lepontozzák ezt a filmet az „értékelő helyeken”.

Nincs rá más magyarázat, csak a nyers, zsigeri alávalóság.

Ugyanis ez egy végtelenül szerethető családi film, olyan mélységgel, amit csak a felnőttek érthetnek… és igen, a vérfarkasok… talán kissé túl jól sikerültek. Túl ijesztőre. Ezért 10 éven aluliaknak nem ajánlatos, szvsz…

A film után rögtön keresni kezdtem a játékot is, de sajnos, sokkal… hm… egyszerűbb formában van (volt) forgalomban, mint amilyen fantasztikusan exkluzív dobozos változata látható a filmben.



Ráadásul: minimum 8, maximum 18 játékos kell hozzá, hogy élvezhető legyen… szóval, mi hárman-négyen aligha tudnánk egy jót játszani vele. :-/

Játékos lelkű felnőttek, tinédzserek, apák, anyák, nagyapák és nagyanyák – filmre és játékra fel! :sör:

Én imádtam minden percét. :respect:
(Kivéve, amikor be voltam sza... szóval, amikor… kissé félelmetesnek találtam. ;-) :sör: )
 

Ezt meg egy kis genyaságból, spoilerezésből… SPOILER ALERT... franciául... ALERTE SPOILER... beidézem. ;-) :-D Mert eszméletlenül tetszett. :sör:

„Jérôme: Ah, c’est pas Piero?
Piero: Non. Non, c’est Leonardo Piero. Da Vinci. Sì.
Jérôme: Tu achètes tout ce qu’il peint.
Childéric: Tu plaisantes ? Il peint que des bouses.
Jérôme: Tu achètes tout, je te dis. Tout.

:-DDD


2024. november 10., vasárnap

The Remarkable Life of Ibelin – Ibelin rendkívüli élete

 

Mats „Ibelin” Steen: „Musings of life” blog, „Plastic bag” post 2013. juli. tirsdag 16:

 “I’m a 24 old man from Norway; I have a lovely apartment and a loving family nearby. I don’t work as I don’t need to (lucky bugger some might think), I have my own reasons for this. I’ve studied and consider myself a rather bright guy, just keep me away from math! Those numbers hate me, or is it me who hate those numbers? My passion is gaming, movies, music, good friends and good discussions. I also enjoy a good quiz! Suddenly this sounds like a contact add, soon I’ll write about long walks on the beach and how great I am at listening… No, you can relax. We won’t go there in this entry.

 So, as you see I sound pretty normal, and guess I am. My mind, heart and soul are very much present. I was born with a muscular disease known as Duchennes Muscular Dystrophy. It slowly reduces my muscles making me gradually weaker. I could walk once, but now I depend on a wheelchair. I can of course talk and live a relatively active life, but still, my body is starting to feel more and more like a prison, holding me back. There, good we got that out of the way.”


Mindig veszekedtem/veszekszek és vitatkoztam/vitatkozok a fiaimmal, hogy ne játszanak annyit számítógépes játékokkal.

A „Free to Play” pont arra volt jó – számomra –, hogy megmutassam nekik: egy, csak egy lesz mindig a Világon, akinek bejön az, hogy számítógépen játszik. Mindenki más csak veszít vele.

Nem, nem lesz, nem lehet mindenkiből „Faker”.


Erre nézem Ibelin rendkívüli életét, és azt mondom: a fenébe is… lehet, hogy ez mégis jó? Hogy lehet jó? Hogy ez adhat olyat az élethez, amitől jobb és több leszel? Adhat barátokat? Adhat támogatást? Adhat szeretetet? Adhat akár… szerelmet is…?!

Mats „Ibelin” Steen-nél négyéves korában diagnosztizálták a Duchenne-féle izomsorvadást – ami lassan, de biztosan minden izmot megbénított a testében.

A betegség miatt kerekesszékbe került, és ez az otthonába zárta: nem voltak barátai, emberi kapcsolatai, nem járt sehova, hozzá sem járt senki.

…és mégis.

A világ minden tájáról voltak barátai, emberi kapcsolatai, volt szerelme, veszett össze emberekkel, és békült ki velük, sokat csajozott, és volt, amikor verekedést provokált, de segített annak, akinek tudott – és közben bejárta az egész világot. Az egész World of Warcraft-ot.

Mindennap végigfutotta azt a tájat/vidéket, ahol a játékban élt – futott, futott, lobogott a haja, mozgott körülötte a táj, látott embereket, állatokat, átfutott erdőn, mezőn, patak fölötti hídon…

Csak futott. Szabadon. Úgy, ahogy a valós életében sosem volt képes…

Robert Steen (Mats’ father, at Mats’ funeral): „I would like to share one thing with you, Mats. The biggest pain your mother and I suffered through life was that you, because of the illness we brought you into this world with, should not experience falling in love. You should not experience friendship. You should not experience social relationships, and joint activities with others. You should not experience contributing to society and playing a meaningful role in other people's lives. This was by far… our biggest sorrow. You proved us wrong. You proved us so wrong.”

Mats (Ibelin) élete vége felé (2013) írt egy blogot is: „Musings of life” – ahová a szülei tették az utolsó bejegyzést.

"Oh my God, we need to tell people online." They have to know that he won't be logging on. And then we thought, "How do we do that, then?" And Robert suddenly remembered, "I have the password to Mats's blog." "Maybe I can try that." "I don't think it has a wide reach, but I'll try anyway." And then he sat down, and together, we wrote that text. And then we just sent it "out in space."

„onsdag 19. november 2014

The Journey has Come to an End


Our beloved son, brother and best friend left us this night.

A brave journey has come to an end. A journey that lasted exactly for 25 years, 4 months and 15 days. A journey of a huge heart in a weak and small body. A journey of a brilliant mind in a far to weak shell. (…)

 

„We didn't know if anyone would see it at all.”


„And then, we got email after email. We were so confused.What is this? Who are these people? Are they completely crazy or what? Many people wrote a lot. It was out of control.”

 

„Dear Robert, Trude, and Mia
Mats was a real friend to me.”

„I feel almost like he was part of the family.”

„You always knew that when he told you something, he meant it.”

„I don't think he was aware of how big an impact he had done to a lot of people.”


Tetszett, hogy a rossz napjairól is szólt a film: amikor nem volt kedves – amikor tele volt elkeseredéssel, fájdalommal és… és igen, talán haraggal. Az életével, az egész világgal szemben.

Mert egy ember volt, nem egy angyal – ember, aki a kerekesszéke nélkül mozdulni sem tudott… mégis azt érzem, hogy többet ért el sokunknál, akik egész nap jövünk-megyünk. Mégse érünk sehová…

Kai Simone (Nomíne, Guildmaster of Starlight): „I met Mats in a place where there is no limitations on his body, where it does not matter what you struggle with in your daily life, the challenges you face. In a place where he could choose who we wanted to be.”

Tíz éve nincs már e világon Mats Steen – de IbelinIbelin még mindig ott él, a WoW-ban.

És most már én is tudok róla. És emlékezni fogok rá.
Rest in Peace
:respect:
 

Kai Simone (Nomíne, Guildmaster of Starlight): „He was selfless and kind. He was a person who listened, who welcomed others, and included them. What mattered to Mats was being able to spread joy in our lives. Despite his handicaps, he found the strength to be there for us. And the last thing he said to us… through his family: "Tell them that I love them, and that they made my life different. Tell them all: goodbye."

 


 

2024. november 7., csütörtök

Pogány Induló - Szirmai Marcell - EGY/KETTŐ

Már egy hete csak ez a szám jár a fejemben...

A Kissrác az EGYETLEN hiteles rapper Magyarországon - és most olyan önvallomást tett fel, hogy megszakad az ember szíve... 19 évesen nem lenne szabad, hogy olyan sokat látott, sokat élt bölcs legyél, mint egy vénember: még élvezned kell az életet, Marci!

...

Ne csináld ezt... Vigyázz Magadra. Még kurva sok számot akarok Tőled hallani... :respect:


"Apám szemével látom a világot
De belőlem anyám beszél
Félek, hogy túl gyorsan telnek a napok
És nem vár már rám túl sok tél
Várom a percet
Mikor majd minden könnyebb lesz
De bírom még
Elbírom még."
 
 
Itt egy beszélgetés Marcival, olvassátok el ezt is:
 
 

2024. november 2., szombat

Piszkos Fred, a kapitány - breaking...??? ...news...???

 Én már nem tudom, mit mondjak... Lehet, hogy ebből _tényleg_ lesz is valami?!

Mert volt anno egy hír, nyolc évvel ezelőtt - és abból azóta sincs semmi:

Piszkos Fred közbelép - breaking news!!! 2016. október. 27. (csütörtök)

Na, mindegy - itt az NFI támogatja, még talán az is lehet, hogy valóban lesz film is... :fingerscross:

Piszkos Fred, a kapitány



2024. október 26., szombat

The Wild Robot – A vad robot

 

 „– Hogy adjam tudtára, hogy szeretem?
– Néha elég, ha csak kimondod.”

Egy végtelenül szerethető mese… ami néha olyan ismerős… de mégis: annyira tele van az egész szeretettel, humánummal és empátiával – hogy egy futó pillanatra sem érzem azt, hogy bántanom kellene.*

Szükségünk van az ilyen mesékre: amik megértésre és elfogadásra „_tanítanak_” – és azt mondják: ahhoz, hogy a Világ, a „rideg világ” működjön, nem kell más, mint szeretet és elfogadás.

És hogy legyen a közelünkben olyan, aki hisz bennünk. Akkor bármire képesek leszünk.

Miért sokkal több és jobb a Vad Robot a Hős6os Baymax-ánál?

Baymax a film utolsó pillanatáig robot. Egy gép, ami azt teszi, amire programozták. Nem szeret senkit, nem fél, nem aggódik, nem szomorú, nincsenek érzelmei: csak végrehajtja azt, amiért készült.

Roz folyamatosan felülírja a saját programját, folyamatosan változik, percről-percre több lesz, mint egy gép – és végül érző lénnyé válik.

Történetleírás helyett elmondom, kiket szerettem meg nagyon – a három főszereplőn (Roz, Fink, Brightbill) kívül, természetesen. :sör:

Pinktail: az oposszum anyuka – aki megtanítja Rozt arra, hogyan kell anyának lenni. Annyi szeretetre méltó fricska és önirónia van minden mondatában: vele nevettem a legtöbbet.

Longneck: a kanadai ludak bölcs vezére – képtelenség számomra, hogy ne Kákalaki Akka-tribute-nak lássam a karakterét (Gruber Hugó hangján szól hozzám álmaiban is… :leborul: ): de imádtam minden egyes pillanatát. A Hitét, az Erejét, a Bátorságát… basszus… mindenkinek kellene egy ilyen Csodálatos Mentor. :leborul:

Thunderbolt: a vándorsólyom – „engem is megítélnél a kurta szárnyam miatt? a kurta szárny agyar, ami felhasítja a levegő szövetét!” – Tudod, amikor egy félelmetes ragadozó áll a préda mellé, hogy támogassa… abban van számomra valami… hihetetlenül felemelő… :respect:

És a két legmogorvább, leginkább magának való – Paddler, a hód és Thorn, a grizzly.

Velem beszélhetsz majd, ha akarsz… És velem is. Ha muszáj.”

 Amikor ők ketten megenyhülnek… nekem az volt az igazi áttörés. :leborul:

 …

 …talán túl sok régi sebemet találta meg/el a film… talán túlságosan ki voltam/vagyok éhezve arra, hogy szeretetet, egymásért való kiállást lássak… hogy lássam, hogy érezzem, milyen jó, amikor hisznek benned…

„Vezesd a Csapatot, Derűcsőr! Csak te tudsz innen megmenteni bennünket!”

 …és a kurta szárnyú, kitaszított pária erőt merít a Hosszúnyak végtelen bizalmából: és élére áll a Csapatnak – akik habozás nélkül követik.

A Történet… felemelő mese: Peter Brown három kötetéből (The Wild Robot – 2016, The Wild Robot Escapes – 2018, The Wild Robot Protects – 2023) jött létre… felteszem, a könyvek jóval többek lehetnek, mint a film, ami összevont és zanzásított… akinek szintén hálával és köszönettel tartozok. :respect:

„– Nem mondtam meg neki, hogy szeretem!
– Tudod, van olyan, amikor a szívek beszélnek egymással.”

De jó, hogy még vannak ilyen mesék… köszönöm.

 

*= és akkor egy kis fikázás a végére: a magyar fordító(k)nak. :-P Nem hittem volna, hogy egyszer egy ilyen miatt fogok kifakadni… Baszki: a magyar fordításban Fink, a róka – „Stikli” lett.

Aki rajzfilmrajongó, mint én, már most tudja, mi a bajom.

A többieknek meg elmondom: 2006. „Over the Hedge – Túl a sövényen”. A főszereplő RJ mosómedve magyarított neve: „Stikli”.

...

Ennyi? Ennyire tellett…?! Nem gondolkoztál/tatok rajta túl sokat, mi?! Miért nem lett mindjárt Vuk a neve, baszki?! Azon még annyit se kellett volna agyalnod, mint a Stiklin! Vagy lehetett volna Róka Rudi is, nem?!

Nem. :-PPP

Én szégyellem magam helyetted. Hogy az eredetiség, önálló ötlet szikrája sincs benned. :thumbsdown:

 

De ettől még a film remek volt. :mustsee: