2025. február 20., csütörtök

The Gorge – A szurdok

 


Igazából… nem is tudom, mire gondoltam. Mit is vártam, miben reménykedtem…

...

De. Valójában nagyon is jól tudom: angyalos-ördögös tematikára vártam/vágytam (rohadtul be fogom mostmár fejezni az ebbe a témába kitalált és 2015-ben(!!!) elkezdett novelláimat… de legalább az egyiket… nagyképűen hangzik, tudom, de pont leszarom: az a véleményem, hogyha nincs egy príma angyalos-ördögös stuff a látóteremben – akkor majd én megírom. 2007-ben volt a számomra feledhetetlen Andy Whitfield (1971–2011 – Rest in Peace, My Hero! :leborul: ) fémjelezte Gabriel című minimál költségvetésű, kibaszott remek angyalos-ördögös film, amit azóta is etalonnak tartok a témában. :thumbsup: ), ugyanis ez a mondat hangzott el a The Gorge trailerében.

„Well, the theory I think summarizes the situation most succinctly is the Gorge is the door to hell and we're standing guard at the gate.”


Persze, mondanom sem kell, hogy jól pofára estem…

Az első óra után kikapcsoltam: addig néztem, amíg a szerelmes évődés táncban teljesedett ki…

…és arra gondoltam: „Atya… Úr… Isten…”. Nem, nem Bálint-napi (Csont Tanár Úr: respect innen is Önnek! Remélem, Odaát még egyszer, valamikor találkozunk…) romantikus évődésre vágytam. Ha valami kihalt belőlem az eltelt évek alatt: az pont a romantikára való hajlam. :-P

Szóval, kikapcsoltam… Pár nappal később fejeztem csak be – a második etap meg Resident Evil volt!

Gyerekek… el kéne dönteni, na… szerintem. Mert nekem sok(k) volt ez a műfaji keveredés.

A „residentek” meg: ízlések és pofettádák, ugye… de nekem rohadtul nem jöttek be: csak viszolyogtam tőlük.

A végén meg: nem, nem SPOILER :-P hanem az elejétől fogva nyilvánvaló, hogy… persze, egy habos-babos-nyálas-romantikus hepiend.

Egy mesterlövészes(nek látszó) filmtől én nem ezt vártam volna…

Hááát… igazából ennyi. Adtam kétszer egy órát az örökkévalóságnak. Tölthettem volna azt az időt favágással is… vagy kukorica morzsolással: hasznosabb lett volna. :-/ :-P

Anya Taylor-Joy-ba a film végére már majdnem szerelmes lettem én is: de aztán láttam egy fotót, amin a férjével együtt állnak a kamera előtt… és a csávó konkrétan ijesztő. Ki is ábrándultam a hölgyből menten… hogy vele adta össze magát. :-///

Jobb is így: vénségére ne csináljon magából hülyét az ember. :-PPP :-)))

Hogy ez nem is egy igazi rivjú? Hja, a The Gorge meg nem is egy igazi film... hanem egy életrabló. :-PPP

2025. február 9., vasárnap

100 éve született – Kemény Henrik

 „Amíg a kezemet emelni tudom, játszani, játszani, játszani akarok!”
Kemény Henrik
(86 éves korában mondta ezt)

 

…annyit mesélt nekem eszméletlenül karcos, csodálatos orgánumán… az egész gyermekkoromat belengték a vasárnap délelőtti tévéműsorban újra és újra, megunhatatlanul meg- és újranézett Vitéz László történetei

Emlékszem: 1983-84 körül vasárnap délelőttönként kézilabda meccseim voltak, ezért mindig megkértem a szomszéd nagyfiút, Kalmit, hogy vegye fel nekem a Vitéz Lászlót kazettára.

Ezt értsétek úgy, hogy a tévé hangszórója elé tette a kazettás magnóját, és annak külső mikrofonjával felvette a Vitéz László előadások – hangját. Igen, csak a hangját. És amikor hazaértem, ebéd után meghallgattam a tévéfelvétel hangsávját. A kazettát felcímkéztem, és aztán időről-időre újra és újra meghallgattam… mert eszméletlenül szerettem hallani Kemény Henrik jellegzetes és egyedülálló orgánumát – és a hangja és a zajok alapján, lelki szemeimmel láttam minden történetet.


2021-ben – ekkor Kemény Henrik már 10 éve eltávozott a földi világból… – meghívtam Pusztaberkibe a nyíregyházi Burattino Bábszínház két művészét, Haraszti Józsefet és Bóta Gyulát, akik Kemény Henrik egyik Vitéz László történetét adták elő nekünk.

Bóta Gyuszi elmondta nekem: Kemény Henriket személyesen ismerték, megnézte a próbaelőadásukat és – mivel nyilván tetszett neki, amit látott – adta áldását arra, hogy Vitéz Lászlót játszhassanak…

…10 éve nem volt már közöttünk A Mester – és én akkor kerültem „egy kézfogási távolságra/közelségre” Hozzá: mert Gyuszi és Józsi még megszorongathatták a kezét… én meg az övékét. És Vitéz László egyik nem túl távoli unokatestvére a vállamra is ült… :-)


A Pusztaberkiben előadott Vitéz László előadás után egy-két évvel beszéltem egy 60 év feletti falumbélivel, aki elmondta nekem: anno ő maga is eljött a szabadtéri bábelőadásra, és végignézte – mert nagyon szerette… szereti Vitéz Lászlót. Azaz… kimondva-kimondatlanul: Kemény Henriket.


…a feleségem a mai napig a „nadidrágját” és a „kabigátját” szokta keresni reggelente :-)… én pedig úgy indoklom meg a tiltásomat régebben Dávidnak, manapság Máténak, hogy: „azért nem szabad, mert tiltva van, és azért van tiltva, mert nem szabad”. :-DDD

Azt pedig, hogy „hé, te, kopasz liszteszsák bulibuli!” rendszeresen mondom mindenkinek :-D és palacsinta sütésnél mindig a „nagymamucikám báli legyezőjét” szoktam elővenni. :-DDD


Olvashattok az életéről számtalan helyen: itt és itt, meg itt is.

Ő keltette életre Hakapeszi Makit, Furfangos Frigyes mestert, Bogumilt, a kandúrvarázslót – és ő mozgatta Süsüt, a sárkányt

…de legfőképpen: ő volt… Vitéz László.

A Legvitézebb.

Kemény Henrik
(Budapest, 1925. január 29. – Debrecen, 2011. november 30.)

„Mesehős voltál Te is, magyar Pán Péter, örök gyerek, aki a szüleitől kapott örökséget megőrizte, továbbadta, hírre vitte az egész világon, bátorságot öntve mindenkibe, aki hisz a mesékben. Megszámlálhatatlan azoknak a gyerekeknek a száma, akiket Te örvendeztettél meg a paraván mögül. Generációról generációra elhitetted, hogy Vitéz László palacsintasütőjével minden félelmünktől meg tudsz minket szabadítani. Jöhetnek az ördögök, szétrombolhatja színházadat az ÁVÓ, porrá égetheti az emberi gonoszság, de Te győzni fogsz, amíg palacsintasütő van a világon! Ahogy eddig az életben, mostantól a túlvilágról várjuk biztatásod:

– Hajrá Pajtikák!”

Novák János nekrológja

Az (egyik?) utolsó kép Kemény HenrikrőlKertész Dániel fotója.

…valahogy… így ment el tőlünk… lassan távolodva…

De soha nem feledve.
:leborul:

 


2025. január 26., vasárnap

Genombrottet – The Breakthrough – Áttörés s01 & Skeleton Crew – Kóbor alakulat s01 & American Primeval…

Genombrottet – The Breakthrough – Áttörés s01

Tizenhat év keservét, gyötrődését, tehetetlenségét és… szégyenét képtelenség visszaadni.

Ez a sorozat mégis kísérletet tesz arra, hogy visszaadjon, felvillantson ebből valamit.

És azt kell, hogy mondjam, sikeresen túl is lendül ezen és képes érdekesen, izgalmasan, feszültséggel telve átadni a nyomozás utolsó éveit, amikor a nyomozást egy pillanatra, soha fel nem adó, eltökélt John Sundin nyomozó (Peter Eggers) mellé csatlakozik Per Skogkvist, a családfakutató (Mattias Nordkvist) – aki saját szakmájában nem kevésbé elszánt és végletekig determinált.

Megmondom őszintén: a sorozatot azonnal abbahagytam, amikor megtörténtek a gyilkosságok – csak napokkal később tudtam rászánni magamat arra, hogy mégis folytatom és befejezem.

Mert amikor egy nyolc éves kisgyereket halálra késelnek… az valami olyan iszonyú – hiába dramatizáltan látja az egyszeri néző: ez _tényleg_ meg is történt (hol volt akkor a Jó Isten?! éppen félrenézett…?!?! :-OOO ), nem tudja kivonni magát a történtek hatása alól –, olyan szívettépően, gyomorszorítóan borzalmas… hogy én képtelen voltam tovább nézni.

De utána már tudni akarod, látni akarod, hogy elkapják azt az elmebeteg állatot.

A sorozat azt adja át a legjobban, ahogy a nyomozó feláldozza az egész életét, a családját (…), azért, hogy megtalálja a gyilkost… Azt látni… egyszerre heroikus és… végtelenül elkeserítő.

„The only thing I can say is that we… we're all working hard to solve this. I won't stop. You have my word. I will keep working… till I catch him. I swear.”

És legalább ilyen elszánt és fanatikus a családfakutató is, aki annyira hisz magában, a munkájában, hogy éjjel-nappal, látástól-vakulásig keres-kutat, egy szagot fogott kopó vadászlázával.

"- You do have the killer's DNA?
- Yeah, yeah.
- Great. I can solve it then.
- Why do you make all this sound so easy?
- Because it is. If you have their DNA, sooner or later, I will find them for you. Because DNA is like our shadow. It's unique for everyone."


A történet iszonyata és döbbenete szerintem minimum megköveteli, hogy név szerint felidézzem az eredeti eseményben érintett személyeket.

Mohammed Ammouri (8 éves) és Anna-Lena Svensson (56 éves): mindketten 2004. október 19-én hunytak el Linköpingben


Az igazi rendőrnyomozó Jan Egon Staaf:

„In June 2021, Jan Egon Staaf was awarded for his relentless service and promoted to the rank of Norrkoping police commissioner, the position that he still holds. As of today, he lives in Linkoping, serving his country and the public in the best possible manner he could.”

 

„As genealogist Peter Sjölund’s groundbreaking work proved, even the most challenging mysteries can, with a little luck, be solved with dogged determination and a willingness to think outside the box.”


Nem egy könnyű sorozat. Nem mondom, hogy „must see”.

„You… you… you kept your word to me. You… caught the man who did it.”

 

Skeleton Crew – Kóbor alakulat s01
(Erős váltás a fentebb taglalt sorozat után, tudom.)

Karcsi beszélt rá, hogy tegyek próbát az Akolitussal: én pedig úgy döntöttem, hogyha Máté nézi velem, akkor belevágok – de akkor már „egy füst alatt” megnézhetnénk a Skeleton Crew-t is, gondoltam. És felkínáltam Máténak a lehetőséget, hogy válasszon: így a Skeleton-nal kezdtünk.

Én nem akarom bántani. Nem keresem a hibáit. Hagytam, hogy szórakoztasson: és megtette.

Mondjuk, ezen meg is vagyok döbbenve (minden alkalommal, amikor megláttam Kathleen Kennedy nevét az end credits-ben, elfogott a hányinger… :-PPP ), de… jópofa kis gyerek/ifjúsági sorozatnak éreztem.

És… hogy a fene enné meg… remekül szórakoztam közben.

„You probably thought it would be more exciting to save someone's life.”

Egy teljesen korrekt kalózos történetet láthattunk, mint amilyet Robert Louis Stevenson – A kincses sziget regényében olvashattunk.

Nekem ezzel semmi bajom sincs. Sőt.

Állítólag a sorozatot kaszálták… vagy kaszálni fogják… Pedig én néztem volna tovább a gyerekek, és SM-33 (magyar hangja: Varga Rókus :thumbsup: ), az Ónix Parázs első tisztjének, a kalózrobotnak a történetét. :thumbsup:

 

American Primeval…

Ez a feketeleves… :-(((

Kezdem azzal, hogy először a s01e03 után hagytam abba.

Baszki…  Sara okosabb, mint az indiánok között nevelkedett Isaac – és a mormon Abish keményebb, mint az összes soson együttvéve…

Húúú… vazze’… Ez aztán a feminista csatakiáltás, bonyek! A városi, felvilágosult nő, aki a vadonban is(!) mindent jobban tud! Hát igen… És Abish, aki olyan, mint a modern nő magányos világítótornya a barbár sosonok között! Ő aztán csak tudja! Sőt, még indiánabb az indiánnál! Mert ezek a felvilágosult (…) mormon nők (is) már csak ilyenek.

Nálam ez kiverte a biztosítékot: egy fehér, női felsőbbrendűséget hirdető western sorozat! Whoááá…! Már csak ez kellett a… Nem. Kellett a fenének. :-PPP

Tibi barátom rábeszélt, hogy folytassam: ezért megnéztem a negyedik epizódot is.

Amikor azzal ért véget, hogy a kisgyereket ízzé-porrá rúgta a ló, rommá törve minden csontját, azt mondtam… basszátok ti meg magatokat, valamennyien. Kikapcsoltam. És legszívesebben köptem is volna egyet magam elé.

És van pofája mindenkinek azt mondani, hogy „az American Primeval az, ami a Horizont lenni akart”?!?! :-PPP

Elmentek ti a büdös, bús… oda. :suckers:

A Horizont is gyermekhalállal kezdődik – és van is még benne… De mégis 100x többet ér, jobban megmutatja a világot, mint ez a Primeval, amiben a nemes indián sosonok úgy vágják el a kikötözött nők torkát, játszásiból, mint más a csirke nyakát – de mégis a hithű mormonok mocskosabbak a legrosszabbaknál is…

Hát, nézzétek és dicsőítsétek akkor ezt. Akinek gusztusa a woke felsőbbrendűség. Meg aki azon vekeng, vagy abban hisz, hogy a mormonok rosszabbak voltak (…) a natív amerikaiaknál is.

A második évadban biztos lesznek majd LMBTQXYWZ-emberek is, akik még a feministáknál is jobban vágják majd a vadnyugat törvényeit – sőt, egyenesen át is írják azokat. Nyilván. :-PPP


Én a magam részéről inkább maradok a Horizontnál, Kevin Costner régivágású, klasszikus Vadnyugatánál. :thumbsup: A Primeval után valamiért-valahogy sokkal jobban felértékelődött a szememben… :-PPP
 

2025. január 25., szombat

125 éve született - Fekete István

 


Fekete István
(1900. január 25 - 1970. június 23)


"Odasimultam öregapámhoz, mint a hajtás a vén fához. Talán arra gondoltam, hogy évek múlva hozzám simul majd így valaki, aztán meg őhozzá, de el nem fogyunk soha-soha... - talán arra, hogy nekem adja nagyapám karja melegét, mellyel átkarolva tartott, hogy továbbadhassam annak, aki utánam jön"

Fekete István - Almárium/Füveskönyv (2015. Móra Könyvkiadó)

 

Köszönet mindenért. Ön nélkül kevesebb, hidegebb, ridegebb, fénytelenebb lenne ez a Világ.

...


2025. január 19., vasárnap

Light Shop s01 & Black Doves s01

 

Light Shop s01

„- Miért van itt, asszonyom?
- Tessék? Maga lát engem?
- Igen.
- Maga halott?
- Nem. De egyszer majdnem meghaltam.
- Édes istenem... maga nagyon furcsa.
- Miért van itt?
- Csak… kijöttem, mert nem akarom hallani, hogy az emberek miattam sírnak. Meghaltam, mert eljött az ideje. Akkor miért sírnak?
- Ki volt az a fiatalember, aki korábban itt ült maga mellett?
- A legkisebb unokám. Őt szerettem a legjobban.
- Meséljen róla!
- Szeretné hallani?
- Igen.”

Ez a sorozat… megőrjít a fura kettősségével: egyszerre tud beszarasztós horror lenni – utána meg olyan szívből szóló, megható, humánus… hogy elakad az ember lélegzete.

Írtam már az elejéről, de nyugodtan mondhatom: a második etap még képes emelni a szintet és a minőséget.

Minden összeáll, minden szál összefut – a legijesztőbb karakterekről derül ki, hogy micsoda történetük van, és érthetővé válik, mit-miért tesznek-tettek. És már nem is olyan ijesztőek...

A „Kutyás Ember” története… olyan megindító, amikor kiderül, hogy mi történt vele… áh, nem tudok róla beszélni. Írni se. Must see.

A „Lámpaboltos” története, hogyan vált belőle az, aki – és miért. Egyszerűen megszakad az ember szíve… és mégis: valahogy olyan csodálatos, felemelő lett a végkifejlete, hogy a végén az ember boldogságában sír.

A „Nyomozó” története – őt szerettem a legjobban, bevallom. A munkamániás, kötelességét soha, egy percre sem feledő, a „vérnyomra” kopóként ragadó nyomozó, akit nem térít el senki és semmi.

És amikor kiderült, hogy „antagonistája” kicsoda, és miért tett mindent… hááát… az legalábbis döbbenetes. És eszméletlenül pozitív.

Egy dolog rontott talán valamit az eszetlenül pozitív befejezésnél: az, hogy kábé 5x be lehetett volna fejezni, hogy 100%-ig pozitív érzésekkel keljek fel előle, az még hagyján – 5 nagyszerű, felemelő pont volt, ami befejezésnek alsó hangon tökéletes lett volna. De egyik sem a zárójelenet lett: annak megint kaptunk egy horrorisztikusat… :-/// Kár érte. :-(

De az évadra simán kijár a 9/10. :respect:

„- Azt hiszem, kihúztam a fülhallgatót. Egyébként… miért van fülhallgatója?
- Hogy felvidítsa.
- Felvidítsa?
- Igen. Azért, hogy kitartson. Hogy ne tévedjen el... és keresse a fényt.”
 

 

Black Doves s01


„- Ha én nem teszem meg, megteszi más. Olyasvalaki, aki nem kíméli meg az életed.
- Igen, gondoltam erre. Elég sokat. Nem tudtam, hogy az ősellenségemnek vagy az őrangyalomnak tekintselek. Most se tudom… Miért nem öltél meg nyolc éve?
- Mert gyerek voltál.”

Hiába Keira Knightley – nekem ez a sorozat Ben Whishaw megváltástörténete volt: miatta néztem, neki szurkoltam, érte szorítottam.

Nem mintha Knightley-val bármi gond lett volna: profin hozta a karaktert és szépen részt vett a játékban – de őt nem tudtam a szívembe zárni…

Ella Lily Hyland és Gabrielle Creevy bérgyilkospárosát sokkal(-sokkal) jobban megkedveltem a sorozat végére – miközben első egynehány megjelenésükkor úgy voltam, hogy bár nyuvasztaná ki őket Ben Whishaw… :-P ;-) De a végére: már rohadtul értük és nekik is szorítottam.

„- Megvan még a gránátvetőd?
- Igen.
- Akkor hozd!
- Eleanor! Siess, baszki!
- Hagyjál már!
- Eleanor!
- A gránátvetőt keresem, de mindent elpakolsz!
- Bocs, hogy próbálok rendet tartani!
- Ez nem rend, nyuszikám! Behánysz mindent a szekrénybe, úgyhogy a te szarjaidon kell átverekednem magam a sajátjaimért!... Á, itt a kicsike!”
:-D

De Ben Whishaw… a legepikusabb jelenetek hozzá kötődnek. :respect:

Amikor rajtuk ütnek, és Michaelt, a partnerét, saját testével fedezve tör ki a gyilkosok gyűrűjéből… az valami döbbenetesen nagy.

„- Mondd, kik azok a fickók? Miért támadtak meg minket?
- Nem minket támadtak, csak engem. Figyi! Figyelj ide! Nincs semmi baj. Minden rendben lesz, de siess, indulnunk kell! Maradj a hátam mögött, jó?
- Sam…
- Csukd be a szemed, kapaszkodj belém! Akkor mozogj vagy állj meg, amikor szólok! Hunyd be a szemed! Gyere!”
 
Rohadt jó ez a sorozat, esküszöm, részről-részre egyre jobb lett.
9/10

És azt rebesgetik, hogy már berendelték a második évadot is… ;-)