Dicséretek...

 

Hááát... nem tudom feldolgozni, megosztani sem tudom olyanokkal, akik értékelni tudnák... ezért azt gondoltam, hogy - nevek említése nélkül - kiblogolom: mert egyébként olyan jó hírek értek el hozzám, olyan elismeréseket kaptam... amikre álmomban sem számítottam.

Nem leszek "tőlük" jobb, nagyobb, vagy elismertebb... vagy "anyagilag gazdagabb"... de "A Lelkemnek" eszméletlenül jól estek. Ez pedig talán már több is, mint ami kellhet... 

Milyen érdekes - és milyen jó! -, hogy a visszajelzéseket a jubileumi kötetem "Az ork lovagrend" megjelenése váltotta ki... Furcsa az is, hogy olvasói reakció mindössze egy-kettő jutott el hozzám - és most mégis két "Nagy Ember" adott jelet arról, hogy olvasták, hogy olvasnak... és értékelnek engem.

Szóval, megbízható forrásokból tudom, hogy...

1.) egy általam, és a nagyközönség - sf/f szcéna - által ismert és elismert személy listát/bibliográfiát vezet az általam ír novellákról... és felteszem, kimondatlanul nem azért, mert nem szereti azt, és ahogy írok...

2.) ez az előzőnél is nagyobb döbbenet: egy nagyon fontos (szinte megkerülhetetlen) sf/f témában illetékes és mértékadó személy - engem hangsúlyozottan _nem_ szeret. Nem személyemben, hanem írásaimban. Évek óta tudom, elfogadtam, beletörődtem: "nem szerethet mindenki"...

Erre most párhuzamba állított egy olyan íróval... a francokat: Íróval(!), Ikonikus és Legendás Írófejedelemmel(!), akit mindig, egész életemben Példaképemnek tekintettem... És ezt nem gúnyosan, vagy zrikálva tette: hanem pozitív értelemben.

 

Köpni-nyelni nem tudtam, amikor ez eljutott hozzám - és természetes, hogy túlzás. Több, mint túlzás... Mindig szerettem volna az Ő Nyomdokán járni, felérni legalább a lába nyomához - de tudom, hogy engem nem szabad egy lapon, egy napon emlegetni vele...

Most mégis ez történt - a Legkeményebb, Legkérlelhetetlenebb Ítészemtől...

 

Azért ez döbbenet... 

Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek.

Valahogy... rohadt jól estek a lelkemnek ezek a hozzám visszajutott hírek.

...mittudomén... talán mégis érdemes volt... talán nem veszett kárba az elmúlt huszonnyolc év...

Látjátok, hogy süt a nap odakint?! (11:17 van most, csak mondom... :-) ) Talán már túl sok is a fény, ami rám vetül... :sör:

 

The Mandalorian and Grogu

 

„Előbb az apa védi a fiát… aztán a fiú az apját. Ez az igaz út.”

Ha semmi másért, ezért a szentenciáért megérte – számomra. :leborul: 

Mátéval néztük meg ma, a balassagyarmati mozi nagytermében. 

Ketten ültünk az egész teremben… Talán a déli időpont miatt, nem tudom, nem is számít.

 Én nem vártam sokat: rohadt régen volt 2019, amikor Mando és az akkor még Baby Yoda berobbantak az életembe – amit végtelenül élveztem. :sör: 

Ám egy év múlva a második évad már lukra futott nálam… a harmadikra meg nem is voltam/vagyok kíváncsi. :-P 

Most mégis elügettünk a moziba, hogy nagyvásznon nézzük meg Mando és Grogu nagy kalandját. 

Mint mondtam, én nem vártam sokat – mégis elégedetten távoztam a filmszínházból; Máté meg teljesen feldúltan, hogy „ez milyen szar volt már!” :-P :-D. 

Hazafelé a kocsiban… hmm… ha nem is azt mondom, hogy végig vitatkoztunk, de… kifejtettük egymásnak az álláspontjainkat. :-) 

Máté majd kiblogolja a saját fikázását, ha akarja, de én elmondom most nektek, hogy én mit éltem át. 

Apa és fia nagy kalandját: akik végigharcolják, végigszáguldják a filmet és a galaxist, legyőzik, akit/amit kell, megmentik, akit kell – és közben egy pillanatra sem múlnak el szeretni egymást, egy pillanatra sem felejtik el, hogy amit tesznek, egymásért teszik. Lásd a nyitóidézetet. :respect: 

Én a Mandóban mindig az apa-fia feelinget szerettem, és azt élveztem végtelenül, amikor Mandó harcba lendül, és egész századokat semmisít meg fegyverei garmadájával, frenetikus harci képességeivel. 

Ez mind benne van a filmben – csúcsra járatva. És ez nekem bőven elég volt. 7,5/10 

Óóó… és hogy akkor miért csak ennyi a pont? 

Nosugye… :-/ 

Az SW frencsájz nem tud, vagy nem akar elengedni bizonyos dolgokat… :-/// 

Ebben a világban minden hutt emelvény előtt van egy ejtőnyílás, ami a kéretlen/nem kívánatos alakokat egy szörnybarlangba juttatja – és az sem zavarja az idióta huttokat, hogy egy szörnybarlang fölött lakni… nem éppen egy életbiztosítás. :-P

…és a végén muszáj, hogy megérkezzen az X-szárnyú „könnyűlovasság”. :-PPP 

Még kellett volna a „van benne jó, érzem”, és az „állj mellém a sötét oldalra” tribute is, és akkor a késembe dőlök… :-PPP 

A zene meg… az a film első felében rohadtul irritált. Kifejezetten idegesített. :-O 

Ám a második felére… amikor Mando kiütve hevert az erdőben… valahogy… helyénvaló lett. Nem, nem lett epikus, vagy mittomén… de már rendben lévőnek találtam. 

És amikor hazajöttünk, Máté a Mandalorian főtémáját dúdolta… ;-) 

Van a filmben egy négy főből álló mókás szerelőbrigád – elvileg „anzellanok”: amit hallottam abból, amit mondtak, az sokszor nagyon vicces volt. :-))) 

De rohadt sokszor nem hallottam, nem értettem, hogy mit beszélnek: nem tudom, hogy ez a szinkron miatt történt, vagy eleve ilyen volt az eredetiben is… ám legalább rendesen idegesített. :-P 

És igazából… ennyi. 

A többi tetszett. :sör: Pörgős volt, vicces, és… apa-fiú nézőkként sokszor éreztem megszólítva magunkat. :leborul: 

…majd ha apa lesz, Máté is megérti, hogy mit szeretek ezen a filmen, tudom. 

Hja, még annyi: az „ez nem is igazi Star Wars” vinnyogásokra. Nem, nincs benne Luke, meg Darth Vader, se a Császár, se rohamosztagosok, és nem, egy rohadt Halálcsillagot sem láttam sehol – és egy árva Artu Detu sem, vagy más vicces robotka/droidka. 

De ez attól még Star Wars, öcséim: nem a „legfőbb sodor” – de örülök, hogy moziba került, és ott láthattam. :sör: 

Hátradőltem, és hagytam, hogy elragadjon a film sodró lendülete – és élveztem. :cool: :-) 

 

Ui.: Dago felidegesített :-P :-) ezért megadom a Máté kedvéért megvásárolt, túlárazott popcornos vödör méreteit: magassága 20 cm, felső körmérete: 18,5 cm, alsó körmérete 13,5 cm.

Itthon megmértem, 3 liter víz fér bele kényelmesen, úgy vélem, 3,2 körül lehet a teljes űrmérete.

...és én se nem ettem, se nem ittam film közben: csak a miheztartás végett. Már jó ideje leszoktam a moziban evésről-ivásról. :-P Máté sem ette meg az egészet, egy fél vödör popcorn hazajött Katicámnak. :-) 

Solar Void - Fan-made Warhammer 40K inspired music

 Már napok óta rajta vagyok a "szeren"... és nem tudok lejönni róla... :thumbsup:

Solar Void

:megarespect:

 

THIS ME SHIELD

 

"A grimdark Ogryn chain-gang work song about Boro, a Shieldgryn of the Imperial Guard, holding a narrow corridor with nothing but his slab shield, his boots, and a very simple idea:

 

Little ones run.

Boro stay.

Bad ones come.

Not this way.

 

Boro so tired,

EMPRAH knows,

But Boro still standing,

No one goes.

Hold, big boy.

 

This me shield,

This he shield.

This me wall,

This he wall.

 

Little ones run.

Boro stay.

Bad ones come.

Not this way.

 

Boro hold, hold that door.

Boro hold,

One time more." 

 

Ez úgy szíven vág, hogy elakad a lélegzetem... :leborul:

 

 

 The Ballad of Old Bale Eye

 

"The Ballad of Old Bale Eye is a Warhammer 40K inspired folk song about Commissar Sebastian Yarrick, Ghazghkull Thraka, and the brutal legend of Armageddon. Sung like an Imperial Guard pub song after too many mugs, this track tells the story of Ghazghkull hunting for Old Bale Eye, the one human feared and respected by the Orks themselves."

 

Old Bale Eye, Old Bale Eye

Too mean to kneel, too old to die.

Ghazghkull came with a grin and a roar,

but Old Bale Eye just asked for more!

Stamp your boots, and raise 'em high,

for the meanest old man,

with the mean red eye!

 

So when the ground starts shaking,

and the green tide fills the sky,

don't pray for saints and angels:

Pray for Old Bale Eye." 

 

 

Ez egy... elképesztően remek lelkesítő csata- és kocsmadal... :amazing:

 

Ki nem állom az AI-t... de ha ilyeneket is lehet vele csinálni... az rohadt jó. :sör:

 

Project Hail Mary – A Hail Mary-küldetés & Kraven, the hunter

Egy nagyon kedves, nagyon kellemes, nagyon szerethető film és egy… egy másik… :-/ :-P 

Project Hail Mary – A Hail Mary-küldetés 

Egy végtelenül szerethető mese, de persze… minden mese, ami sci-fi, fantasy, akció-kaland, horror… szóval… legyen akkor „űrmese”. :sör: 

Szerintem teljesen illik, a „Moon” (2009), „Gravity” (2013), „Interstellar” (2014), és a „The Martian” (2015) sormintába, miszerint magányos hős az űrben/bolygón elmolyol magában – és nem mellesleg, megmenti a Világot, és saját magát. :thumbsup: 

Mivel nekem a fenti „sorminta” határozottan ínyemre van, így lelkesen üdvözlöm a legújabb tagját – amit Mátéval tekintettünk meg, legnagyobb örömömre. (Kis színes: Máté a film végén felállt a kanapéról, és rám nézett – „amikor idehívtál filmet nézni, azt hittem, hogy csak öt percig fogok itt ülni melletted…”. :-D ) 

Izgalmas, érdekes, jópofa, barátságos űrlényes film lett a Hail Mary – igaz, megerősítette azt a fixa ideámat, hogy az űrbe csak kurva okos emberek menjenek, amolyan szuper, felturbózott MacGyverek, mert a többinek annyi esélye lesz, mint a nyeletlen fejszének a kútban… :-/ :-P 

Persze, ezzel nincs is semmi gond: nem a tanulatlanokat és az együgyűeket kell galaktikus küldetésre küldeni (…persze, ha mondjuk… véletlenül… netalán D. J. Trump menni akarna egy kört, hát ki vagyok én, hogy visszatartsam…?! ;-) :-D ), és talán akkor már jogos is, hogy aki kint/fent van egyes-egyedül, simán megoldja a legbonyolultabb problémákat is. 

A barátságos űrlény eredeti, jópofa figura… végre!... akinek öröm nézni a jeleneteit: és eszméletlen vicces párbeszédek alakulnak így ki. :-DDD 

A film legvége pedig… egy vén, szentimentális ökör vagyok már magam is, de… talán túl szépre sikerült… Vagy egyszerűen csak irigy vagyok. Meglehet… De tényleg: meseszép a befejezés – ez jutott eszembe azonnal… és így értem az „űrmese” műszóig. :-) 

A fenét mondjak még róla?! Nézzétek meg – ha még nem tettétek –, mert jól esik a szívnek és a léleknek. Hogy vannak köztünk akaratuk ellenére Hősök, akik megmentenek bennünket… és az egész Világot… és hogy az Űrben, a csillagok között, nem csak vérszomjas, gyilkos űrlények leshetnek és várhatnak ránk… hanem akadnak közöttük barátságosak és szeretetre méltóak is: akik segítik az embert… az emberiséget. :respect:

 ...

Tudjátok… egy személyes vonatkozás a film kapcsán… Apám már az útja végén járt… az utolsó 10 napjában anyám ápolta… rengeteget aludt… ritkán volt tiszta pillanata…

Egyszer azt mondta anyámnak: „vigyázol rám, amíg alszok?”… 

…számomra megrendítő döbbenet volt, hogy filmben ez visszaköszönt rám… 

„Nézzük egymást alvás közben. Az eridiek nem úgy alszanak, mint az emberek. Konkrétan mozgásképtelenné válnak. Veszély esetén nem ébrednek fel.

Úgy maradnak életben, ha valaki figyel rájuk.”

 …

 Szép, szeretnivaló űrmese a Hail Mary-küldetés: én mindenkinek ajánlom. :thumbsup:

 

Kraven, the Hunter

Csalás, amit csinálok: mindössze 45 percig néztem… elképedve… 

Hogy hogyan a francban lehet egy ennyire érdektelen… ennyire súlytalan… ennyire semmitmondó és annyit is érő… nettó életrablást elkövetni…?! 

Annyira untam… annyira nem érdekelt benne senki és semmi, hogy… az elmondhatatlan. 

Így ér(t) véget hát a Marvel-korszak… Számomra mindenképpen. :-PPP

 

A Vészhelyzet vége...

 

2026. május 13. 23 óra 59 perctől megszűnt Magyarországon a "háborús vészhelyzet", ami lehetővé tette a O-kormánynak, hogy különleges jogrendet vezessen be és rendeleti kormányzással hozhasson döntéseket.

2020. március 11-től 2022. május 24-ig járványügyi vészhelyzet volt kihirdetve, majd 2022. május 24-től 2026. május 13-ig háborús vészhelyzet volt elrendelve.

Több, mint hat évet éltünk "vészhelyzetben" - ami csak arra volt _"jó"_, hogy a kormány a 2/3-os többség birtokában is még könnyebben hozhasson döntéseket.

"133 bátor ember" = 133 gyáva, hazaáruló féreg 

És hogy milyen "vészhelyzeti" döntések születtek ezidő alatt? Óóó... nagyon fontosak.

https://hvg.hu/itthon/20260514_kulonleges-jogrend-vege-haborus-veszelyhelyzet-orban-kormany-rendelet 

"Így szűkítették például az önkormányzatok pénzügyi mozgásterét, vagy korlátozták a tanárok sztrájkjogát. Aligha a háború miatt kellett ellehetetleníteni az akkugyárak elleni felháborodás közepette a közmeghallgatásokat, vagy éppen a börtönbüntetésre ítélt külföldi embercsempészek ezreit szabadon engedni." 

 ...

Ilyen az, amikor megmutatja magát a "Hatalom Igazi Aljas Pofája" és kivicsorítja a fogát: "azt teszek veletek, amit akarok"...

Rohadjatok meg a pokolban...

Ennek a mocsokságnak lett végre vége ma nulla óra nulla perctől...

Remélem, soha nem tér vissza - de SOHA NE FELEDJÜK, hogy kik tették ezt velünk. 

 

Eljött ez a nap is... a Szabadság Napja...

 ...pedig már alig reménykedtem benne, hogy megérem...

Vége van a rémálomnak, vége van a mocsokságnak, az önkénynek, a törvénybe iktatott intézményesített tolvajlásnak...

És gyönyörű, hogy a sükösdi SUGO Tamburazenekar csodálatos ifjú tehetségeinek zenéjére kezdődik el egy új, egy jobb, egy szabadabb korszak... :megarespect: 

ÁPTUDATA:

Magyar Péter már 2025 novemberében megígérte nekik - megtartotta a szavát. :respect:

ÁPTUDATA 2.0.:

Egy érdekes, fontos és pontos elemzés a sükösdi tamburazenekar kapcsán. :sör:

"Az igazi rock and roll az, amit a tamburazenekar csinált a Parlamentben"
 

De ne feledkezzünk meg valakikről - például a könyvdaráló fasiszták és újnyilasok penetráns bandájáról, ami tüntetőleg kivonult, amikor a gyerekek bejöttek... biztos fontos pogromuk* volt...

Pogrom*: A pogrom (orosz eredetű szó: погром, jelentése: „pusztítás”, „rombolás”) valamely kisebbség – jellemzően zsidó közösségek – ellen irányuló, irányítatlan vagy szervezett, csoportos erőszakos támadás, véres garázdálkodás. Célja a megfélemlítés, fosztogatás, vagy fizikai elpusztítás. 

Ez az Ő Hazájuk kizárólagos célja és "értelme".

...és véssük az emlékezetünkbe a volt gazságügyi miniszter, T. Bence undorodó, lenéző, megvető pofáját - így néztek ránk a fityeszesek, valamennyiünkre 16 átkozott, sötét év alatt: és most volt pofája ennek a gerinctelen féregnek pont ugyanígy nézni a sükösdi gyerekekre... 

 

Majd olvassuk el a Válasz Online felületén az összes cikket :sör: de most elsősorban Gábor György írására gondolok. :respect:

 "A korszak, ami pályázati döntésnek hitte magát - a NER nekrológja"

 "Ez a mondat a NER kultúrpolitikájának teljes metafizikája. A hatalom nem éri be azzal, hogy kormányoz. Azt akarja, hogy az állampolgár ne csak engedelmeskedjen, hanem

bensőleg is részt vegyen a rendszer önmitologizálásában.

A korszakban való részvétel persze nem történelmi tapasztalatot jelent, hanem lojalitási formát. Az embernek nem elég beleszületnie a saját korába, bele is kell lépnie a NER időtemplomába, ahol az oltárnál Békés Márton celebrál, G. Fodor Gábor ministrál, Schmidt Mária őrzi az ereklyéket, Lánczi András pedig elmagyarázza, hogy amit korrupciónak hittünk, az valójában politikai antropológia."

 

"Békés Ferreróra hivatkozva írja, hogy ha a kormányzottak legitimnek fogadják el a hatalmat, akkor „mindent egybevetve, összességében cselekedeteivel elégedett[ek]”, és ilyenkor teremthető „esély a történelem egy boldog korszakára”. Majd hozzáteszi: „Ennek kapujában állunk most”.

A mondat már megjelenésekor is mulatságos volt, ma pedig kész politikai nekrológ. A „boldog korszak kapuja” előtt álltak, csak közben kiderült, hogy a kapu mögött az R56 söröző, Tóth Gabi-videóklip, Pataky Attila cége, Dopeman alkotói támogatása, Gáspár Győző zenei újragondolása és egy emlékezetzavaros kultuszminiszteri magyarázkodás található."

 

"A reneszánsz nem attól reneszánsz, hogy valamelyik Medici-közeli kultúrpolitikus kihirdette a humanista többséget. A reformáció nem attól korszakhatár, hogy Luther Márton támogatási szerződést nyert „új teológiai tartalmak előállítására”. A felvilágosodás nem egy ideiglenes kollégium döntése volt, és nem Voltaire miniszteri keretből kapott alkotói támogatása. A romantika nem storytelling-projektként kezdődött. A Nyugat első nemzedéke nem azért lett irodalomtörténeti fordulópont, mert valaki az állam nevében kijelölte Adyt, Babitsot, Kosztolányit és Móriczot a nemzeti maximum négy pillérének." 

 

"A magyar film külön fejezet, mert ott a NER esztétikai öncsalása milliárdos nagyításban látható. Rákay Philip Most vagy soha! című Petőfi-filmje a kurzusfilm archetipikus példája: történelmi téma, nemzeti pátosz, gigaköltségvetés, politikai hátszél, majd kínosan szerény kulturális hatás. A film 7 milliárd forint körüli állami támogatásból készült, miközben a nézőszám és a bevétel messze nem igazolta a beléöntött közpénz monumentális önbizalmát. A politikai lojalitás itt esztétikai rangra emelkedett: a vászon nem a művészi képzelet tere lett, hanem a hatalom önképének illusztrációs felülete.

Rákay produkciója azért fontos, mert benne a NER összes tévedése egyszerre jelent meg:

a pénzt összetévesztették a monumentalitással, a történelmi témát a történelmi jelentőséggel, a nemzeti pátoszt az esztétikai erővel, a produceri arroganciát az alkotói vízióval.

A végeredmény amatőr szörnyszülött: hatalmi pénzből fölfújt, politikai önimádattal kitömött, történelmi jelmezbe öltöztetett propaganda-giccs. Petőfi, aki egész életében a szabadság és nyelvi elevenség alakja volt, itt díszletvárosba zárt kurzusplakáttá vált." 

 

"Végül a valóság közbeszólt, és brutális pontossággal mutatta meg, mi rejtőzik a korszaképítés emelkedett szavai mögött: a rendszer saját gyakorlata írta meg önmaga legkíméletlenebb kritikáját. A Nemzeti Kulturális Alap Kiemelt Kulturális Programok Ideiglenes Kollégiuma körüli botrány tökéletesen összefoglalja a korszaképítés bukását. A friss döntések között szerepelt például Pityinger László, vagyis Dopeman 5 millió forintos támogatása két zenemű elkészítésére, Pataky Attila 5 milliója új dalszövegekre, Gáspár Győző 5 milliója, Tóth Gabi 5 milliója új dalokra, valamint Valla Béla Attila 5 milliója Tóth Gabi új albumának dalszövegeire. És itt lép színre például a korszaképítés egyik legszebb intézménye: Huth Gergely kocsmája mint kultúrahordozó. Az R56 Üzemeltető Nonprofit Kft. 180 millió forintot kapott „kiegészítő támogatás nemzeti ünnepek és nemzeti identitás megőrzésének témája köré szerveződő, közösségi célú zenés, verses művészeti produkciók megrendezésére”.

A kultúra tehát végre hazaért: a hegemónia sörcsapra került. Gramsci a pultnál, Ferrero a sarokasztalnál, Békés Márton a korszaképítés jegyében kikéri a nemzeti identitás megőrzésének következő körét.

Ha valaki eddig nem értette, mit jelent a NER kultúrpolitikája, az R56-tal megkapta a filozófiai illusztrációt."

 

"A korszaképítés tehát nem azért bukott meg, mert nem volt elég pénz. Éppen ellenkezőleg: azért bukott meg ilyen látványosan, mert túl sok pénz volt, és túl kevés szellem. Túl sok intézmény, túl kevés autonómia. Túl sok történelmi szólam, túl kevés történelmi érzék. Túl sok nemzeti pátosz, túl kevés művészi alázat. Túl sok díj, túl kevés teljesítmény.

Túl sok hatalom, túl kevés kultúra.

Egy korszakot az utókor nevez meg. A hatalom legfeljebb szeretné előre lefoglalni a nevet. Az Orbán-korszak név talán megmarad. Csak éppen nem úgy, ahogy G. Fodor és Békés remélték.

 (...)

A végén tehát talán mégis igazuk lesz: lesz Orbán-korszak. Csak a cím alá az utókor majd más alcímet ír. Nem azt, hogy „a nemzeti maximum története”. Hanem ezt: hogyan próbált egy politikai rendszer történelmi korszaknak látszani, miközben a kultúráról alkotott legőszintébb vallomását egy 180 millióval megtámogatott kultúrkocsma mondta ki helyette."

 

GÁBOR GYÖRGY

:respect:

  

 

Star Wars: Maul – Shadow Lord s01

 

Tudod, én nagyon csíptem Darth Maul-t. Nyilván ez a harcművészet iránti rajongásomból fakad – a Baljós árnyakban (1999) ugyanis Ray Park személyesítette meg, aki shaolin kungfu-t, kickboxot, taekwondo-t, és vusu-t is tanult.

Én benne az igazi, a legyőzhetetlen harcost láttam, aki nem „erő” mambódzsambóval és/vagy parasztvakítással :-P, hanem valódi harcművészeti tudással, veleszületett, gyilkos ösztönnel gázol át minden ellenfelén. :respect: 

Igazából, egész egyszerűen nem volt egy kategóriában Obi-Wan-nal: úgy kellett volna lecsapnia Obi-Wan-t, mint egy legyet. :-P 

De nem így történt – „mint az közismert” (Copyright: by Safranek ;-) ) 

Elsirattam, meggyászoltam azt a nagyszerű, gonosz, sötét Sith-et, és mentem tovább – majd megvettem és a polcomra tettem a „Dart Maul: A vadászó árnyék” című könyvet (2001), amolyan örök emlékként… 

Erre most döbbenten pislogva néztem, hogy jön egy „Maul” rajzfilmsorozat, és itt nem „Darth”. 

Oké, gondoltam, akkor ez még a „korai” Maul lesz… nézzük akkor, és pusztítson. :-) 

Nézem-nézem… mondom magamnak… hogy is van ezt kéremszépen?! A Jedi Rendnek vége? A Birodalom az úr?! Akkor meg… hogy a jó büdösbe’ lehet életben Maul, aki kettébe lett vágva…?! 

Kénytelen voltam utánaolvasni… :-S És megdöbbenve láttam: „Első halála” és „Második halála” bekezdéseket… 

Hááát… baszki… Ebben a kicseszett SW Univerziádéban állandóan átbasszák az embert. 

Boba Fett-et sem ette meg vagy lepte be a Sár és a Lakk – de nem ám! 

És a kettőbe vágott Darth Maul is életre kelt – igaz, a „Darth” leesett róla a lábaival együtt. :-PPP 

Mert most géplábai vannak… Úgy, úgy… 

… 

Ezt inkább most nem is ragoznám tovább – de meg kell, hogy mondjam: jó nagy parasztság. :-PPP 

Annie Wilkes ennél kevesebbért vágta le Paul Sheldon lábfejét… :-PPP 

Ez a Star Wars egy elcseszett hullarablás, én mondom… 

Naszóval, a kezdeti sokkon lassan túltéve magamat, nézegetem a sorozatot Mátéval: és megjelenik Devon Izara – aki egy ugyanolyan elcseszett, szájbatetovált, agresszor, akarnok, kivagyi tanítvány, akitől nemhogy falra mászok, de a bicska is kinyílik a zsebemben, és ökölbe szorul a talpam. 

Hány ilyet láttunk már…?! Pont ugyanilyet…?! És most nem égett le a pofájukról a bőr, hogy 101-edjére is egy _ugyanolyan_ idegesítő kis hölgyet kreatívkodjanak ide össze. :-PPP 

… 

Itt már el kellett számolnom 10-ig… vagy 12x… :-PPP 

De túltettem magam – ezen is. Majd nézem, ahogy Maul szépen kibelez és lekaszabol mindenkit, semmi gond. 

Nézem, nézem… hááát… Maul nem nagyon kaszabaszik le senkit. Akit kéne. Aki méltó ellenfél. 

Csak kavar, hogy kell a lány, mert ilyen-olyan marha nagy tanítvány lehet majd belőle :-PPP de egy-az-egy ellen senkit nem tud legyakni, és egy a kettő ellen meg örül, hogy egyáltalán túlél… 

Hol van Ray Park… vagy legalább a harci/harcos szelleme?! Oké, hogy már robotlábai vannak – de hát Vadernak és Lukenak meg robotkeze volt…! 

…ekkor már húztam a pofám, de rendesen… és még hátra volt a feketeleves… 

Megjelent „valaki”. Egy unásig ismert, ronggyá gyűrt szereplő… és be kellett rángatni ide is… és persze übermensch volt, naná. Legyőzhetetlen „terminátor”, aki ellen csak a menekvés a megoldás… 

…hogy az a szánalmas… anyaszomorító… telibevert… kathleenkennedys… hogy ebbe a rohadt zsákfaluba – amit „egy messzi-messzi galaxisnak” nevezünk csúfondárosan-gúnyosan, és kiröhögjük a szemébe is :-PPP – mindig ugyanazok jönnek szembe. Ugyanaz a tizenkettő-egy tucatnyi szereplő… és amikor újra és megint szembe jön valamelyik, akkor vernem kéne a seggemet a földhöz örömömben… 

„Nédda’! Itt is ugyanaz a falu bolondja, mint az összes többiben!” :-PPP 

Figyelj, Filioni… szerintem… te is elindulhatnál lassan… mert te is csak maximum „minőségi avulást” hozol… ami persze szép-szép a kathleenkeneddys mélyrepülés, és a béka segge alatti olajfúrótorony után… de JOBB rohadtul nem lett tőled SEMMI ebben a SW-érában… 

Ha nincs egy nyomorult kreatív sem, aki megújulást hozna – akkor szerintem ássátok el a frencsájzt a kert végében. 

De lehet, hogy az is elég, ha ti elmentek végre a büdös francba, és adjátok át valaki másnak az egészet. 

Ám ha a jövőben valaki még 1x elő mer venni akár csak 1 rohadt jawát is, aki szerepelt az első három epizódban (IV.-V.-VI. ha úgy jobban tetszik) – annak vágják le a kezét, és tegyétek ki kalodában a Times Square-re, hogy minden arrajáró leköphesse… :-PPP 

Ez nem az az SW, ez nem az a Maul. Csak valami szar, kókány, elfuserált másolat – árnyéka csupán az eredetinek. :thumbsdown: