Összegyűjtöttem négy filmélményt, amiről most
reflektálnék nektek.
Időben és térben, mondanivalóban (annak hiányában…) és
témában egymástól igen távol esnek: de most így jöttek az élmények, egymás
után.
Kettőről szeretnék bővebben szólni :sör: – kettőről meg
határozottan röviden. :-P
Isle of Dogs –
Kutyák szigete
Wes Anderson
kétségtelenül egy zseni. :respect: És megint megcsinálta. :leborul:
The Grand Budapest Hotel, Moonrise Kingdom, Fantastic Mr. Fox, The Darjeeling Limited
Ebben a sorba illeszkedik az Isle of Dogs – és az első három között foglal helyet. :thumbsup:
Oké, tudjátok, hogy a „stop motion” a gyengém – imádom
ezt a filmalkotási módszert, végtelenül tisztelem és becsülöm a belefektetett
időt, kreativitást, és energiát. :respect:
De ez az alkotás mindettől függetlenül és/vagy ezeken túl
is csodálatos. :sör:
A témaválasztása aktuális: a kirekesztés, a kitaszítás, a
gettóba zárás, a tervezett kiirtás, az ellenségkép-gyártás, aljas hazugságokkal
egy faj, egy rassz démonizálása – amit mi is ismerünk nagyon jól, mivel kies
hazánkban nagyüzemben zajlik.
Komolyan ijesztő: ha a „kutya” szót kivennénk, és helyébe
a „migránst/menekültet” és/vagy a „liberálist”, és/vagy „nem fideszest”,
és/vagy a „nem NER-kompatibilist” tennénk, és „Megasaki” helyett „Orbángrád”
lenne a város neve, minden a helyére pattanna…
…és belesápadnánk abba, amire ráeszmélünk.
…
A történet egyszerre ijesztő és gyomorszorító –
másrészről pedig felemelő, és a kutyaszereplők ellenére: végtelenül emberi.
:respect:
A kutyasorsok emberek sorsainak leképezése – és a
zsarnokság aljas, mocskos, gyilkos, és kegyetlen.
Ám a megjelenik a szeretet is, Atari (Koyu Rankin), a
japán fiú képében, aki még abban a képzelt (mégis valós…) világban sem adja fel
emberségét, és elindul a mocsokba, szemétbe száműzött kutyák szigetére, hogy
régi társát, barátját, testőrét Spots-ot
(Liev Schreiber) megkeresse.
A történet főszereplője mégis Chief (Bryan Cranston) a
mogorva, magának való kóbor kutya, aki kelletlenül a szárnyai alá veszi a fiút,
miközben a saját története is kibontakozik, majd új irányt vesz.
„I am not your pet. I never liked you. I
don't care about you. I won't wait for you. I bite.”
Minden mocska, és jelenbéli áthallása ellenére ez egy
gyönyörű, felemelő, emberséges történet.
Tele reménnyel és szeretettel, hogy van értelme – hogy ne
add fel – hogy van valaki, aki nem feled el, aki nem mond le rólad – hogy van
valaki, aki a Pokol tornácára is utánad megy, hogy megmentsen.
És hogy… meglehet… ha nem adjuk fel, ha kitartunk, akkor a
Pokolból is van visszaút.
Ez az üzenet talán túl naiv, túl romantikus – főleg, ha
körbenézek idehaza… –, de kell ilyen. Kell, hogy legyen az embernek valami
reménye, különben minek élnénk, nem igaz?!
Köszönet érte, Wes
Anderson. :respect: :thumbsup:
(Nem egy „NER-kompatibilis” mű, mert mi a NER lényege?! „Pusztulj, menekülj, mondj le a reményről,
ha nem állsz be agymosott talpnyalóként a sorba!” – Az Isle of Dogs meg azt üzeni: „Soha
ne add fel!”. :respect: )
Powder – Arc
Nemrégiben olvastam Bobcat Goldthwait instagram bejegyzését James
Gunn kirúgása kapcsán, és ott olvastam ezeket a mondatokat.
„For the record I
do stand with survivors of sexual abuse and I was wondering if you guys are still
making money off of your movie POWDER? Asking for a friend.”
Szóval, szégyen, de nekem ez kellett ahhoz, hogy eljussak
egy 1995-ös(!!!) filmhez, amit már régen meg kellett volna néznem… :shameonme:
Oké, mentségemre legyen: egy olyan filmcím, hogy „Púder” vagy „Arc” valahogy… nem igazán csigázott fel arra, hogy ezt látnom
kell.
Persze, ez részemről csak a szerecsen mosdása, ugye… :-/
:-P :-S
Mint említettem (és mint azt ti valamennyien nyilván
tudtátok) ez egy 1995-ös film: mégis, ez is tele van a mai korunkra, kies
hazánkra való aktualitással.
A másság el NEM fogadása, a kirekesztés, a gyűlölködés, a
gyűlöletkeltés, a félelemből fakadó támadás és pusztításvágy.
És amikor nem akar valaki a külső mögé látni, észrevenni
a belső szépséget, értéket – csak a saját előítéletei, félelmei mentén alkot véleményt.
Az albínó Jeremy „Powder”
Reed (Sean Patrick Flanery)
születése pillanatában megtapasztalja, mi az a kirekesztés és eltaszítás,
amikor vér szerinti apja nem fogadja el.
Ezzel a pillanattal áll életútja arra a pályára, hogy neki
kerülnie kell az embereket, az emberek gonoszak – és amikor mégis kénytelen
velük találkozni, ez jobbára csak megerősítést nyer.
Igaz, útja során akadnak jó emberek (Mary Steenburgen, Lance Henriksen, Jeff Goldblum, Missy Crider), akik
elfogadják, segítik és támogatják – de a nagy többséggel szemben ők is csak
minimális védelmet nyújthatnak. És a túlnyomó többség szemében ő mindig is csak
egy ijesztő démon lesz.
Akit vagy el kell kerülni – vagy el kell pusztítani.
Megvan a szépsége és az embersége ennek az alkotásnak –
mégis, javarészt egy vesszőfutás az egész… ami végtelenül elkeserítő.
(Mondjuk, ha úgy veszem, viszont határozottan „NER-kompatibilis”,
hiszen az a lényege, hogy „űzzünk el,
pusztítsunk el, tapossunk el mindenkit, aki nem olyan, mint mi!”. :-OOO )
Mondjuk, annyi reményt kapunk: ha szerencsénk van, ha
kiválasztottak, különlegesek vagyunk, akkor Isten _talán_ segít.
…
Padmaavat - Padmavati
Jaj, ne… :-(((
„Padmaavat is a 2018 Indian epic period
drama film directed by Sanjay Leela
Bhansali. Loosely based on the epic poem Padmavat
by Malik Muhammad Jayasi.”
Mondjuk, ennyiből egész jónak ígérkezett – de ez az
ígéret nem vált valóra. :-///
Egy megrázó, megindító dráma lehetett volna belőle – de
sajnos én néha fel-felröhögtem közben… és utána zavartan meredtem a képernyőre,
hogy „ez most komoly?”, „ezt komolyan gondolták?”. :-///
Például, amikor Alauddin
(hja bizony: Aladdin :-P), a főgonosz, a kőkemény gyilkos (Ranveer Singh) pacsulival összecsapkod egy vászonruhás nőt, aki
előtte áll – majd a nőt magához szorítja és magához dörzsölgeti (ruhástól), így
„dezodorálja be” magát. :eeekkk: :-)))
Vagy amikor az ostromlott várban a hinduk állandóan hindu
ünnepeket tartanak (az ostrom alatt), hogy idegesítsék az ostromlókat.
Egyszerűen ekkor nem tudtam nem az „Outsourced – Számkiszervezett” sorozatra gondolni, amikor a
negyedik részben („Jolly Vindaloo Day”)
a régi motoros Charlie (Diedrich Bader) felhomályosítja Toddot (Ben Rappaport), hogy az indiai alkalmazottai kamu ünnepekkel verik át.
:-DDD
„When I first started here, some of my
employees scammed me and got out of work by making up fake holidays. Hell, they
all sound fake to me. So, I made up a cheat sheet with the real Indian
holidays. Diwali, Durga-puja, Ganapati... I repeat. These are the real ones. Nope.
There is no Vindaloo Day on here. Looks like you've been holi-duped.”
:-DDD
És röhögtem egy jót azon, hogy annyi ünnepet találhattak
ki a várbeliek az ostromlóknak, hogy azok simán a kardjukba dőlnek. :-)))
Sokkal jobb volt most az Outsourced-re visszaemlékezni és (fel)idézni, mint írni a Padmaavat-ról, és a „jauhart” (tömeges,
rituális öngyilkosságot) elkövető asszonyokról – és arra gondolni, hogy így,
hogy ezzel „győztek”.
My Mom’s New
Boyfriend – Anyám új pasija
Istenem, segíts meg… Katicám megrótt, hogy csupa
gyilkosos, komor filmet/sorozatot nézünk, és keresnem kellett neki (nekünk) egy
könnyű, csajos-romantikus alkotást.
Azanyjakrausz…
Egész egyszerűen tátott szájjal, leesett állal,
megdöbbenve néztem, hogy a 2008-es filmben az akkoriban 57 éves Meg Ryan úgy néz(ett) ki, mint a saját
szétplasztikázott nagyanyja. :-OOO :eeekkk:
(Bele se merek gondolni, hogy most, 10 évvel a film után
hogyan néz ki…)
Amikor mosolygott, akkor volt a legijesztőbb, bonyek!
Mint Spéter Erzsébet, akit még életében mumifikáltak…
:eeekkk:
Vagy még inkább, mint Jim Carrey, amikor rajta volt a „Maszk”… :jézusanyám:
Ezen én képtelen voltam átlépni: ahányszor csak kapott
egy total plant Meg Ryan arca,
kénytelen volna hangosan felnyögni a döbbenettől és az irtózattól. :-OOO
Sajnos, ezzel sikerült végül Katicámat is eltántorítani a
filmtől „a fene vigyen el téged, most már
én is csak azt nézem/látom, hogy milyen borzalmasan van plasztikázva!”, és
végül egyedül gyűrtem le az egészet. (Köztünk legyen szólva: igazi büntetés
volt. :-PPP)
Elhatároztam, hogy most egy pár hónapig szüneteltetem a „szerelmes-romantikus”
filmeket. Inkább a horror, csessze meg, ott legalább egyértelműen tudom, hogy
mi vár rám. :-PPP :-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése