Sacred Games s01 & Glacé s01 & La Mante s01

Erre mondják, hogy el vagyok kényeztetve. :-) Persze, ebben azért „munka” van: ergo, keresni kell ám a szemet, hogy találjon az ember. :sör:

Persze, nem panaszkodom, nem is dicsekszem: most nyerő szériám volt – csupa remek sorozattal hozott össze a sors.

(Sajnos, a magánéletben most rendesen el vagyok havazva, ezért hanyagoltam is a blogomat, de próbálok életjelet adni. És milyen szerencse, hogy erősen optimista, pozitív poszttal tudok jelentkezni. :sör: )

A három sorozat, amikről beszélni/írni szeretnék, a Netflix-nél :thumbsup: készült, és majdnem egy szinten van: merném mondani, hogy mindhárom 9/10-es. :sör:

De mivel van köztük kedvencem, és van, ami – minden pozitívuma, és objektív elismerése mellett – nem tetszett annyira, ezért dobok közéjük egy kis „szórást”.

Sacred Games s01

9,5/10

Egy indiai sorozat, bakker! A gyengém – és telibe is vert, bitangul. :sör: :thumbsup:

Sunny Deol iránti rajongásomat sosem rejtettem véka alá :respect: , és megmondom, nyilván erősen bejátszott a Sacred Games iránti elfogódottságomba az, hogy a sorozat főszereplője Saif Ali Khan kiköpött az ifjú, erőtől duzzadó, szikh Sunny Deol. :thumbsup:

De méltánytalan lennék, ha azt mondanám, hogy pusztán ez a „külső-belső hasonlóság” adta az okot, hogy felpontozzam a sorozatot: Saif Ali Khan saját jogán remek, és imádtam minden egyes jelenetét. :respect:

És… megmondom a frankót… szerintem nem is a Saif Ali Khan megformálta Sartaj Singh felügyelő a(z igazi) főszereplő, hanem a Ganesh Gaitondé-t alakító Nawazuddin Siddiqui. :sör:

A történet két szálon fut: egyik szálon Ganesh Gaitonde, a „nagymenő gangleader” meséli el felemelkedése és bukása történetét (a múltban) – a másik szálon pedig Sartaj nyomozza Gaitonde egy súlyos, fenyegető kijelentésének értelmét (a jelenben):

„- You have 25 days to save your city.

- Twenty-five days? What will happen in 25 days?

- Save your city, Mr. Sartaj.

- What will happen in 25 days?

- Everyone is going to die in 25 days. Only Trivedi will be safe.”

És mivel a történet Mumbai-ban játszódik, érthető, hogy tétje lett a mintegy 20 millió lakosú város végpusztulását jövendölő párbeszédnek…

Mondhatnám, hogy olyan, mint a „24” – de egyáltalán nem olyan :-P :-D attól eltekintve, hogy a „megjövendölt napokat” mindig visszaszámolják nekünk a képernyőn.

De rengeteg a flashback, amikor Gaitonde történetével foglalkozunk: őszintén szólva, eleinte ez zavart is engem rendesen („miért nem hajtjuk inkább azt, hogy megmentsük Mumbai-t a végpusztulástól?! :-OOO”), ám a végére kifejezetten megkedveltem, és nagyon érdekesnek találtam, ahogy megismerhetjük, hogy jutott el Gaitonde arra a pontra, hogy ezt a 25 napos „ultimátumot” elárulja Sartaj-nak. :sör:

A történet nagyon kemény: ne nagyon szeressen meg senkit az egyszeri néző – mert a következő pillanatban lehet, hogy elvágják a torkát, vagy homlokon lövik… :eeekkk:

A leszámolások, a vérontás, a vérfürdő mindennapos a filmben – a korrupt zsaruk a bűnözők csicskái, és simán eltaposnak bárkit, aki nem áll be a sorba (a borítékért…), és próbál tisztességes maradni.

Olyan, hogy rendőrök kiállnak egymásért?! Hogy rendőr rendőrnek a támasza, társa, segítője…?! Na ne röhögtess… :-OOO Esküszöm, egy-egy rendőr több „barátra” lel a frontvonal másik oldalán álló gengszterek között: mert azok legalább gerinces ellenségek. De amikor egyenruhás vágja a másik egyenruhás hátába a kést… az azért elég ocsmány.

Egyszerűen fel nem foghatom, hogy engedhettek ilyen filmet leforgatni az indiai hatóságok: itt kurvára nincs egy tisztességes ember sem a testületnél, illetve, csak elvétve, mint a fehér holló.

Ha antireklámot akartak a mumbai-ban lévő rendőriskoláknak, rendőrőrsöknek, rendőröknek, akkor klafa, mert összejött. :-P :-/

És persze megjelenik a színen egy igazi elmebeteg is, egy retardált állat, aki az emberek kínzásában, megcsonkításában leli élvezetét… A legkeményebb, legbrutálisabb jelenetek hozzá kapcsolódnak. No comment.

Gyomorszorítóan sötét, nyomasztóan izgalmas a Sacred Games első évadának 8 epizódja – és talán nem árulok el vele nagy titkot: a visszaszámlálás nem ér a végére a széria első etapjában.

Tudtam-sejtettem, hogy így lesz – de azért nem esett jól, megmondom. :-///

Ám kétség sem fér hozzá, hogy a következő évadnál is ott leszek: tudni akarom Gaitonde összes titkát, és látni akarom Sartaj magányos, rendíthetetlen harcát. :respect:

Bitang jó sorozat volt – nem ért véget, nem zárult le, csak befejeződött: de sebaj. Vár rám (ránk?!) még egy remek évad. Vagy talán több is… :sör:

Glacé s01

9/10

Hat részes francia sorozat: de nekem végig olyan volt, mintha egy sötét, zsigeri skandináv thriller-krimi elevenedne meg a szemem előtt. És ezt komoly bóknak szánom. :respect:

A Pireneusok hegyei között megbúvó pszichiátriai intézet közelében kivégeznek egy lovat – de valami elmebeteg módon… :-OOO

Az ügyre a rutinos Servaz parancsnokot (Charles Berling) rendelik ki a nagyvárosból, aki eleinte mindenáron le akarja rázni magáról ezt az egészet – ám hamarosan kiderül, hogy nem véletlenül esett a választás éppen őrá, és hogy a ló eszelős lemészárlása összefügg Servaz egy korábbi nyomozásával, amikor elfogta a pszichiátriai eset, sorozatgyilkos Hirtmann-t (Pascal Greggory), aki „véletlenül” pont abban az ominózus intézetben tölti napjait beszámíthatatlan, közveszélyes elmebetegként.

És pókként szövi a hálóját…

Eszelősen izgalmas, csonkolásos gyilkosságokkal, igazi ocsmány, elvetemülten aljas, régi bűnök fényre derülésével kikövezett macska-egér játék bontakozik ki, amiben komoly szerepet kap a helyi rendőrnő, Iréne Ziegler (Julia Piaton), és a pszichiátriai intézet egy fiatal pszichiátere, Diane (Nina Meurisse). :thumbsup:

A sorozat intrója messze a legjobb, leghátborzongatóbb mind közül: és a képben/képen benne van minden, és mindenki…

Piszok jó sorozat volt. Meglepően-megdöbbentően remek. :thumbsup: :respect:

(Értetlenül állok az imdb-s lepontozása előtt… :-PPP)

La Mante s01

8,5/10

Az az igazság: az első részben, az alaphelyzet megismerésénél egyértelművé vált számomra, hogy a sorozat legártatlanabb, legrosszabb helyzetben lévő főszereplője valami bitangul rá fog faragni a kibontakozó eseményekkel…

…és ez megalapozta tartózkodó ellenszenvemet. :-/

Jóslatom be is jött – de a végére mégis sikerült olyan helyzetbe lavírozni a főhőst, hogy… a fene vigye el: elégedett lettem a befejezéssel. :respect:

Francia sorozat ez is: Párizsban vagyunk, ahol a rendőrök szembesülnek azzal a ténnyel, hogy lett egy „copycat” sorozatgyilkosuk. A copycat egy 25 évvel korábban tevékenykedő sorozatgyilkos tetteit másolja, aki a „La Mante” becenevet kapta anno az újságíróktól.

„La Mante” a nyilvánosság számára halott: ám álnéven egy szigorúan őrzött, különlegesen veszélyes foglyoknak fenntartott létesítményben él, mint Jeanne Debner (Carole Bouquet).

Ez az „új” név nem a „Sáska” védelmét szolgálta-szolgálja, hanem családjáét, hogy nekik ne kelljen egy bélyeggel élni az életüket.

Ám a copycat felbukkanásakor „La Mante” felajánlja segítségét a rendőröknek, azzal a feltétellel, hogy csak a 25 éve nem látott fián keresztül hajlandó csak kommunikálni…

Így jutunk el Damien-hez (Fred Testot), és egy sorozatgyilkolással „fűszerezett”, gyomorszorító családi drámához, aminek egy-egy része után úgy kóvályogtunk a házban, mint egy sokkot kapott denevér…

És sokáig úgy látszik, hogy a történetet képtelenség lesz úgy vezetni, hogy ne a Sáska fián csattanjon az ostor…

…nem volt bizodalmam a készítőkhöz abban, hogy meg tudják ezt oldani úgy, hogy ne „bicegjen”, vagy inkább „sántítson” bármilyen más megoldás.

Mea culpa. Mea maxima culpa. :respect:

Mert „A Készítők” megoldották: méghozzá briliáns módon. :amazing:

Damien megjárja a Poklot (ahogy az egyszeri néző is…), mégis… Szóval: mégis. :respect:

Nagyon fájdalmas volt, nagyon sötét, Damien miatt egyfolytában fájt mindenem és rettegtem…

…de brutálisan jó sorozat lett ebből is, amit egyáltalán nem tettem le rossz szájízzel. Sőt. :thumbsup:

A Netflix és a franciák letették névjegyüket. :respect:

…és az indiaiak meg főleg. :thumbsup: