Amikor lefényképeztem, eszembe jutott, hogy 2011-ben Nagycsepelyen jártam, és a helyi templom sírkertjében egy olyan döbbenetes síremléket láttam, amit muszáj volt megörökítenem.
FÁBIÁN JÁNOS
meghalt 1918 júl 24.
Élt 25 évet
"A harcban esett el
Derék Sándor bátyja
Ő megjött meghalni
Szerény otthonába."
Valami döbbenetes, hogy épp most jutott eszembe ez az egész, amikor 5 nap múlva lesz 100 éve, hogy az akkor 25 éves, háborúból hazatért Fábián János örökre lehunyta a szemét... Nyugodjék békében.
...
És hogy miért is ragadtattam magam erre a posztra, amikor már évek óta megvannak nekem ezek a képek, emlékek?
Tegnap előtt a padlást takarítottuk édesapámmal az őrbottyáni házunkban. Régi vályogház, sokat látott... Azt mondják, talán présház lehetett: amikor Farkas néni (ő a legrégebbi tulajdonos volt, akire emlékszik a közösség) megvette, a környéken nem volt más, csak ez - és körülötte szőlő, mindenfelé.
...
A padláson egy régi, koszos-szakadt, kissé penészes, sérült füzetecskére találtunk - ami egyértelműen a II. világháborúhoz köthető.
Meg voltunk döbbenve, elképedten, féltő óvatossággal lapoztuk fel: és most minden további szó helyett mutatok róla pár fényképet.
...
Emlékezzünk azokra, akik életüket adták e Hazáért.
...
Imádkozzunk, hogy gyermekeink, unokáink, dédunokáink soha ne tudják meg, milyen a háború.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése