2018. július 19., csütörtök

Világháborús emlékek...

Sokat járunk át Vácrátótra, és már jó ideje terveztem, hogy lefényképezem az ott álló, I. és II. világháborús hősöknek készült emlékművet, ami szerintem döbbenetes, és mélyen ez ember lelkébe hasítva mutatja meg, hogy ezek az emberek nem "csak" katonák voltak, hanem férjek, apák, akik mögött özvegyek és árvák maradtak...



Amikor lefényképeztem, eszembe jutott, hogy 2011-ben Nagycsepelyen jártam, és a helyi templom sírkertjében egy olyan döbbenetes síremléket láttam, amit muszáj volt megörökítenem.





FÁBIÁN JÁNOS
meghalt 1918 júl 24.
Élt 25 évet

"A harcban esett el
Derék Sándor bátyja
Ő megjött meghalni
Szerény otthonába."

Valami döbbenetes, hogy épp most jutott eszembe ez az egész, amikor 5 nap múlva lesz 100 éve, hogy az akkor 25 éves, háborúból hazatért Fábián János örökre lehunyta a szemét... Nyugodjék békében.

...

És hogy miért is ragadtattam magam erre a posztra, amikor már évek óta megvannak nekem ezek a képek, emlékek?

Tegnap előtt a padlást takarítottuk édesapámmal az őrbottyáni házunkban. Régi vályogház, sokat látott... Azt mondják, talán présház lehetett: amikor Farkas néni (ő a legrégebbi tulajdonos volt, akire emlékszik a közösség) megvette, a környéken nem volt más, csak ez - és körülötte szőlő, mindenfelé.

...

A padláson egy régi, koszos-szakadt, kissé penészes, sérült füzetecskére találtunk - ami egyértelműen a II. világháborúhoz köthető.

Meg voltunk döbbenve, elképedten, féltő óvatossággal lapoztuk fel: és most minden további szó helyett mutatok róla pár fényképet.

 
 

 



...

Emlékezzünk azokra, akik életüket adták e Hazáért.

...

Imádkozzunk, hogy gyermekeink, unokáink, dédunokáink soha ne tudják meg, milyen a háború.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése