Destiny: Kamakura Monogatari – Destiny: The Tale of Kamakura & The Endless

Ilyenkor szoktam hálát adni Istennek, hogy abba a korba születhettem, amikor már van internet, és elérhetek olyan filmeket is, amikről másként/más időkben lemaradtam volna.

Így láthattam most két remek gyöngyszemet, amik felderítették a lelkemet: hogy van még fantázia, van még újszerűség és bátorság. És érdemes keresni – mert olykor találok. :sör: :thumbsup:

Destiny: Kamakura Monogatari – Destiny: The Tale of Kamakura

Katicám mondta azt a film közben: „nem elég, hogy állandóan _ilyen_ filmeket nézetsz velem, már eljutottam oda, hogy tetszik is!”. :-)))

A „Kitsutsuki to Ame - The Woodsman and the Rain” volt az a japán film, aminek „megtalálása” fantasztikus örömmel és elégedettséggel töltött el. :respect: És elöntött egy határtalan jó érzés: hogy milyen nagyszerű, hogy részese lehettem, hogy most már része az életemnek.

Egy régi barátomnak (amíg együtt dolgoztunk) sok filmet adtam át/ajánlottam. Egyetlen egy alkalommal elém állt, és azt mondta: „köszönöm, hogy felhívtad a figyelmemet erre a filmre, és átadtad nekem, fantasztikus élmény volt, fájt volna, ha kimarad az életemből”.

Ez volt a „The Woodsman and the Rain”. :thumbsup:

A sors útjai már elvittek bennünket egymás mellől, de hiszem, ha most odaadhatnám neki a „Kamakura Monogatari”-t, legalább ugyanennyire örülne.

Amennyi érzelem, amennyi szeretet, amennyi szárnyaló fantázia, amilyen remekül kitalált fantasy világ volt ebben a filmben, az csupán csak elismerésre és irigylésre méltó. :respect: :leborul:

Az ember nevetett, meghökkent, megijedt, megint nevetett, elképedt, szomorkodott, örült, csodált és csodálkozott végig… És közben egy pillanatra sem hagyta el a jó érzés. Hogy ez valami jó. Hogy hiába jöttek-mennek közben a „fantasy-lények”… ez valami nagyon mélyen emberi történet.

Hogy amikor megjelennek az „ügynökök, az „Agents of Death”, akik az elhunyt lelkeket kísérik át a „Great Beyond”-ba… hogy ők is tele vannak emberséggel és empátiával.

„- You did great!

- Thanks to you!

- Enjoy the rest of your life!

- Thank you!

- You too Miss Agent of Death!”

:-)

Hogy amikor megismerhetjük a „God of Misery”-t, akkor végig vigyorgunk, és legszívesebben megölelnénk. :-)))

„- I've been the God of Misery for more than 800 years. It is the first time someone is so good to me.

- Oh come on, don't be emotional!”

:-)

Hogy azért maradnak a holt lelkek az élők között, mert hiányoznak nekik a szeretteik…

Hogy csodálatos, fantasztikus, meseszerű vonatút vezet a Great Beyond-ba…

„The Beyond, final station!”

…és ott elhunyt szerettei várnak mindenkit, lelkesen-nevetve, egymás nyakába borulva.

…

Valahogy ez a soha el nem múló, elpusztíthatatlan szeretet hatja át az egész történetet, és hitet tesz amellett, hogy a halálon túl is szerethet az egyszeri halandó.

Kamakurába érkezik a friss házaspár: Isshiki professzor, aki egyébként író (Masato Sakai) és a bájos, kedves Akiko (Mitsuki Takahata).

Isshiki mindig is Kamakurában élt, ezért tudja, hogy ez egy különleges város: ahol a szellemek és az éjszakai lények évszázadok óta élnek békés közösségben.

Olyannyira, hogy a helyi rendőrségen még „Spirit Investigation Department” is van, aminek épp Isshiki a(z egyik) tanácsadója. :-)

Van nyomozás is, de nem az a film lényege.

A lényeg talán az, hogy senki nem akar úgy elmenni ebből a világból, hogy maradó szeretteit ne tudja biztonságban – vagy épp azért akarnak elmenni, hogy ők biztonságban legyenek.

…és eljutunk oda, hogy Isshiki Orfeuszként alászáll a Great Beyond-ba, hogy elragadt kedvesét visszahozza az életbe. Még akkor is, ha valóban meg kell halni érte.

…pedig eleinte még azt sem érti senki, hogy mi a fenét is akar. :-)

„- When does the train go back?

- Go back?! What are you saying?! This is the Beyond!”

:-)

Nagyon kellemes, végtelenül szerethető, fantasztikus fantasy film a Kamakura Monogatari.

Igazi gyöngyszem: én minden másodpercét élveztem. :respect: :leborul:

(És ne gondoljátok, hogy „túl sokat” elárultam a filmből… óh, nem… nem bizony. ;-) :-) )

The Endless

Talán jobb lett volna, ha Justin Benson (forgatókönyvíró, rendező) és Aaron Moorhead (rendező) leküzdik a kísértést, és nem saját magukra osztják a két főszerepet…

Ritka az, amikor egyszerre képes brillírozni valaki mind a három téren (vagy akár csak kettőben közüle…) – és itt sem sikerült. :-/

Szóval, szvsz a két főszereplő… nem „telitalálat”, ha mondhatom, de a történet és a rendezés nekem határozottan bejött. :sör: :thumbsup:

Egy marha jó misztikus film, és egyáltalán nem véletlen, vagy oda nem illő, hogy éppen H. P. Lovecraft mondataival vezetik fel.

„The oldest and strongest emotion of mankind is fear, and the oldest and strongest kind of fear is fear of the Unknown.”

Az ember torkát-gyomrát nagyon hamar összeszorítja valami a film elején – és a legvégéig el sem engedi. :respect:

Szerintem elcseszett „horror”-nak/ként aposztrofálni a filmet: mystery, vagy weirdo, vagy mindfreak… ezek sokkal jobban leírják. :sör:

Aaron és Justin (hja, a filmbeli nevük is a sajátjuk… :-S :gyagya: ) tíz éve szöktek el egy különös szekta… hm… „kötelékéből”. De jelenlegi életük annyira elcseszett (szekta nélkül is…), hogy Aaron már egészen másként látja a múltat, és mivel a szekta még „működik”, a tagok életben vannak (pedig nekik korábban fixa ideájuk volt, hogy öngyilkos halálkultusz a lényege…), ezért Justin ellenvéleménye dacára felkerekednek, hogy meglátogassák régi társaikat.

Megérkezésük első percétől érzi az ember, hogy itt valami nem stimmel… nagyon nem stimmel…

…és ez gyomorszorító feszültséget kelt, ami végig kitart. :sör:

Megmondom úgy, ahogy volt: én konkrétan be voltam tőle rezelve :-P :-) de közben egy pillanatig nem éreztem azt, hogy ki kellene kapcsolni és hagynom kellene a fenébe: tudni akartam, hogy mi van itt a mélyben.

…és megérte végigdolgozni a filmet, ezt nyugodtan állíthatom. :respect:

Sztárok nélküli, kisköltségvetésű film – két markánsabb, jobb színészi képességekkel bíró főszereplőt elbírt volna: de ettől függetlenül nagyszerű szórakozás volt.

És még ad pár nap agyalnivalót is, miután az ember letette/letudta… :thumbsup:

Merem ajánlani. :sör: