Szerelempatak & Summerhood – Nyári tábor & Ender’s Game – Végjáték

Csak távirati stílben pár filmről…

Szerelempatak

Egy végtelenül szerethető, az első pillanattól az utolsóig mosolygásra késztető, csodálatos dokumentumfilm. :respect:

Sós Ágnes filmet forgatott egy erdélyi faluban a testi-lelki szerelemről: és erről a kérdésről szépkorúakkal, 70-80 éves nénikkel, bácsikkal beszélgetett – akik olykor elmerengve-elbúsulva az elmúlt idők örömén, de legtöbbször kacagva-nevetve emlékeztek vissza.

Fantasztikus emberek a szereplői ennek a filmnek, de a „szereplői” egyáltalán nem jó szó: nem ők _szerepelnek_ a filmben, hanem mi, nézők tolakodunk be, lessük meg őket a mindennapjaikban.

De ez se annyira „betolakodás”, vagy illetlen „meglesés”, hiszen nekünk, egyszeri nézőknek nyílnak meg, és mesélnek: ha van kedvünk és időnk meghallgatni őket.

Nem akarnak bennünk sem sajnálkozást, főleg nem szánalmat kelteni, és nem, egyszer sem hangzik el, hogy „bezzeg az én időmben!”, vagy hogy „régebben minden sokkal jobb volt”.

Ahogy a film szereplőit nézi-hallgatja az ember, nekem, mint egyszeri nézőnek az jutott az eszembe: de jó is lenne, ha én is ilyen bölcs derűvel, ilyen emelkedetten, az élet minden fájdalma-sebe ellenére ilyen emberi nagysággal érhetnék szépkorúvá… :leborul:

Régen emeltem már a blogomra magyar filmet – a Szerelempatak pont egy olyan remek filmélmény, ami érdemes minden egyes karakterre. :respect:

És azért legyen már itt pár kép a nagyszerű rendezőről, a gyönyörű Sós Ágnesről… :-)

Summerhood – Nyári tábor

Sosem voltam, amolyan amerikai nyári tábor részese (és már aligha leszek… ;-) ), nekem csak az úttörőtáborok jutottak ki, ami az átkos elnyomás érájában voltak, és esténként mozgalmi dalok csendültek fel a tábortűz körül…

De persze nem panaszkodom: ez jutott, és akkor és ott az is élmény volt egy gyereknek.

Mégis, most – furcsa, de… – valahogy nosztalgikus érzések kerítettek hatalmukba, amikor a tízévesforma srácok nyári bandázását, vagánykodását, barátságát,összeveszését, kibékülését,  első szerelmének történetét néztem.

Különösen bírtam a már felnőtté lett főhős, aki testi valójában sohasem látható, de narrátorként az egész filmet végigkísérő mesélését, megjegyzéseit, kiegészítését. :sör:

Valahogy nagyon szerethető, végtelenül kedves, és mélyen emberi lett Jacob Medjuck filmje – talán itt és így szólította meg bennem az örök gyereket, aki amerikai nyári táborokban soha részt nem vett.

Dáviddal néztem meg – de szerintem majd megnézem még Mátéval is… :-)))

Ender’s Game – Végjáték

Orson Scott Card eme regénye valahogy kimaradt az életemből… és nem mondhatnám, hogy a film megtekintése után rögtön nekiugrottam volna a netnek, hogy honnan lehet megrendelni…

Persze, nyilván nem lehet a könyvet „normálisan” filmre vinni – ahogy nem lehetett a „Galaxis útikalauzt stopposoknak” sem: de abból valahogy mégis olyan… szerethető film lett, na.

Oly annyira nem hagyott bennem érdemleges nyomokat a Végjáték, hogy csupán csak pár kérdésem van:

1.) Mikor és ki találta ki először, hogy a legyőzhetetlen és túlerőben lévő idegen (alien) inváziós flottát úgy lehet és kell legyőzni, hogy kilövik a vezérhajót? És ha már egyszer valaki ezt behozta – nem lehetne lassan ki is vezetni az alienes sci-fik szcénájából…?!

2.) Mikor és ki találta ki, hogy a Földet, a Galaxist, és a Világmindenséget csak számítógépes játékot nyomató kisklambókkal lehet és kell megmenteni?! És ha már egyszer valaki ezt behozta – nem lehetne lassan ki is vezetni az világmegmentős sci-fik szcénájából…?!

Persze, kérdéseim költőiek – és nem, igazából nem érdekel, hogy mikor és ki találta ki.

Csak az érdekel, hogy én már unom ezeket a bevett és bevált megoldásokat. :-PPP

Inside No. 9. s01e01-e02 & Black Sails s01e03-e04

Inside No. 9. s01e01-e02

Ha idén csak egy sorozatepizódot akartok megnézni: akkor az legyen az Inside No. 9 második része „A Quiet Night In”. :-DDD :megarespect:

Egy új angol sorozat, amit az általam eddig csak karakterszínészként ismert Steve Pemberton és Reece Shearsmith jegyzenek. :respect:

Erről a két úriemberről azt érdemes még tudni, hogy korábban már dolgoztak közösen: „The League of Gentlemen” – Mark Gatiss(!), és Jeremy  Dyson oldalán (1999, 2000, 2002 – dark comedy sorozat), és a Psychoville című dark comedy sorozatban, 2009-ben, amit már csak ők ketten jegyzenek.

(Amiket az Inside két epizódját látva, sürgősen be kell szereznem… :-))) )

Igen, mert az Inside No. 9. is dark comedy szóval, akinek van erre humorérzéke, annak nagyon bejöhet. :thumbsup:

Az első rész „Sardines” inkább csak olyan volt, mint egy „Meghökkentő mesék” epizód, amit anno szerettem, de nem kapartam a falat, hogy nem láthatok belőle új epizódot.

 

Mondjuk, annyiból mindenképpen finom volt, hogy az elhangzott párbeszédekből kellett, hogy összeálljon az egyszeri nézőnek a kép – és ezt viszont nagyon szeretem. Amikor nem dugják/rágják a képembe a „megoldást”, vagy a tanulságot. :sör:

Szóval, a „Sardines” után nem túl felpörögve, de érdeklődve vártuk a második részt „A Quiet Night In” – ami viszont alázott, büntetett, mélyszántással „horzsolt”. :megarespect:

 

Nagyon régen szórtam már ki 10/10-et egy sorozatepizódra, de most kalapot emelve meg kell tennem. :leborul:

Nem tudom, hogy az évad hátralévő négy részében mivel rukkol még elő az a két zseniális úriember, de ha (netalán…) csak a „A Quiet Night In” volt az egyszeri, nagy dobásuk, akkor is megemelem a kalapomat előttük. :leborul:

Egész 2013-ban nem volt egy ilyen jó sorozatepizód. :megarespect:

Black Sails s01e03-e04

Az első résszel bedobtak a mély vízbe, és megmutatták az erőviszonyokat…

A második résszel megmutatták, hogy hol lesz a célja (és értelme) az évadnak…

De hogy a harmadik és negyedik résszel még mindig körbe-körbe táncoljuk a nagy semmit, mint egy begerjedt hímpáva – hát az már zavar. Egy csöppecskét. :-///

Oké, most a negyedik rész végén megint meglebegtették, hogy talán(!!!) az ötödik részben már fog történni valami…! Node kérem!

 

Kérem szépen!

Ezek eddig rosszabbak, mint bármelyik napi szappanopera szereplői! X szervezkedik Y-nal Z ellen, de közben X összesúg Z-vel is Y ellen! K kavar J-vel L ellen, de közben L és J együtt vannak, miközben K a saját pecsenyéjét sütögeti…! Háhá…! Háháháháááá…!!!

Értem én, hogy nem lehet rögtön az Urca de Lima ellen menni, és nem rohanhatnak fejjel a falnak a Scarborough-nak sem… de kérem… kérem szépen… hagyjuk már az állandó keresztbe-kasba ármánykodást! Meg a vigéckedést a prostik körül! (Hűűű, de királyok vagytok…! Egy-egy szerencsétlen lányt hogy el tudtok intézni… egyszerre vagy nyolcan! Nagyon menő csávók! :-PPP)

Anne Bonny-t meg írjátok már ki a sorozatból, kérlek szépen benneteket. Az én kérésemre. Születésnapomra. :-P Csak essen el a halbéltől csúszós lépcsőn, mint Magdi anyus, miközben a méteres halefével a éppen a körmét piszkálja. És teljességgel véletlenül belezze ki magát, úgy szamuráj módra. LY-alakban. :-P

Nekem annyi pont elég. ;-)

A következő részben marhára remélem, hogy történik végre – a napi, megszokott szarkeverésen kívül! – _valami_ ebben a kurrrr… ta sorozatban, mert a béketűrésem határán vagyok. :-OOO

…de az „opening title”-otok még mindig olyan, hogy beleborsódzik a hátam, valahányszor meglátom-meghallom. Zseniális. :respect:

Legyen már végre a sorozat is méltó ehhez a felütéshez!!!

The After s01e01 & Sherlock s03e03

Valahogy úgy vagyok vele, hogy mind az időmet, mind a figyelmemet értékesnek tartom, így nagyon könnyen kaszálok el olyasmit, ami nem ránt be elsőre: ami nem elég értékes ahhoz, hogy időmet, energiámat, figyelmemet rááldozzam.

Vagy – olyat, ami „elmegy pihenőre”, és visszatértekor nem érzek valami felpörgetett bizsergést, és nem akarom _azonnal_ látni a visszatért, új epizódot.

Most két új sorozat nyitóepizódját néztem meg: az egyik megnyert magának a folytatásra – a másik meg elveszített…

The After s01e01

Csak a végén néztem eltűnődve, összehúzott szemöldökkel a stáblistát: „Creator: Chis Carter”…

„De ismerős ennek a manusnak a neve…” – gondoltam.

Ám – shameonme – csak nem ugrott be, hogy honnan ismerős…

Mentségemre legyen mondva, hiába csíptem nagyon anno: 2002 már marha régen volt. Azóta született két fiam. :-)))

Mert 2002-ben tett le az asztalra utoljára valamit a mester – mármint „written by”, és én meg „pozitívan értékeltem by”. ;-) :-D

Szóval, teljesen „vakon és süketen”, előismeret nélkül ültem/ültünk le Kedvesemmel együtt (mázlink volt, Mütyürke bealudt… :-))) ) a nyitóepizód elé, és én valami „posztapokaliptikus-bigyót ” vártam, Kedvesem meg valami nyálas-szerelmes… izét… :-)))

 

Nos, mindketten csalódtunk: én pozitívan – Katicám negatívan („ez borzalmas volt! nem fogok tudni tőle aludni! minek nézetsz velem ilyen szörnyűségeket, te elmeroggyant?!”) :-/// ;-)

Mert először tényleg olyan „szimpla” utópisztikusan indult: kezdődő világégés, egymásra utalt emberek egy csoportja… ne kelljen már címeket sorolnom, hogy hány ilyen kezdeményezést láttunk az elmúlt években. És mindahány léket kapott kényes(kedő) ízlésem cakkozott zátonyán. :-P :-)

Kb. a feléig tartotta magát a „Jerikó-szindróma”, aztán lassan, óvatosan, eleinte szinte alig észrevehetően, elkezdtek potyogni a finom misztikus utalások… aztán egyre erősödtek: és a végén a pofánkba vágtak egy olyat, hogy köpni-nyelni nem lehetett tőle. (A gyengébb idegzetűeknek meg aludni se… ;-) )

Ha létezik „cold open” - akkor ez „cold close” volt, esküszöm...

És utána néztem gyanakodva az end creditet, hogy „Chris Carter”…

Ám mostanra (hogy memóriafrissítésnek utána olvastam a dolgoknak – miért?! én se vághatok mindent fejből! :-P ;-) ) összeállt a kép.

Én anno nagyon szerettem a Millenniumot, és az X-aktákat! De a Millenniumot jobban. :sör:

Szóval, annak a Chris Carternek egy új sorozatát: már hogyne fogadnám kitárt karral! :thumbsup:

Remek karakterszínészek vannak a sorozatban – de nem sorolom fel őket. Tessék, itt egy kép róluk.

Nem sorolom fel őket, mert nagyon-nagyon úgy érzem (pontosabban: tuti biztos vagyok benne), hogy nem ők, hanem Chris Carter története fogja eladni a sorozatot. :nooffense:

Ha Carter története nem lesz elég lenyűgöző, akkor nyújthatják ők életük legjobb alakítását… de ha a történet remek, akkor meg bénázhatnak nyugodtan, akkor se…

Mit ne mondjak, engem kellőképpen felcsigázott az első rész a folytatásra. :thumbsup:

Hajrá! :sör:

Sherlock s03e03

Nem, nem. Tudom, hogy a bevezetőben két „új sorozat nyitóepizódjáról” beszéltem – és tudom, hogy ez nem az. A másik nyitóepizódról majd a legeslegvégén. Pár sorban. :-PPP

És azt is tudom, hogy a blogom történetében még nem volt példa arra, hogy Sherlock rivjú a második helyre szoruljon. :-///

Nos, eljött ez az idő is. :-(((

Nem akarom bántani, mert annyira szeretem, hogy nem is tudom bántani.

De erről az epizódról az jutott az eszembe, hogy: „sokat akar a szarka, de nem bírja a farka”. :-S

Valami nagyon nagyot, valami orbitálisat akartak ide letenni – mert ugye hagyománya van, hogy a harmadik részek mindig durván horzsolnak –, de úgy érzem… hogy a kevesebb több lett volna.

És nem, nem akarom „ízekre szedni”, nem akarom a nekem nem tetsző részeket idecitálni, és felsorolni.

Csak azt mondom: az harmadik évad első két része nekem sokkal jobban bejött, mint a harmadik.

Valamint azt is megemlíteném – innen, a végekről, szelíden –, hogy a végére tett „cliffhanger” engem nem felcsigázott a folytatásra, hanem inkább… hm.

Felidegesített, elkeserített, elvette a kedvemet.

Nem ismerem a teljes Sherlock-alapanyagot, lehet, hogy ott is így van – de hogy _itt_ nekem ez kényszeredett, oda nem illő, fülénél fogva előrángatott, deus ex machina volt, az biztos.

Hát ennyi. Tiráda nincs – temetési hangulat sincs… csak éppen… lelkesedésem hajója kapott egy csúnya léket. :-PPP

Most nem várom annyira a Sherlock visszatértét, mint eddig.

Szóval, a másik új sorozat nyitóepizódja a Bosch volt. Láttunk már ilyet. Párszor. :-///

Nem tudom, hogy miben akarnak/lesznek mások, mint a hasonló kaliberű, nyomozós sorozatok – de az első részből nekem úgy tűnik: semennyire. :-PPP

Akinek még nincs tele az ilyenekkel a hócipője, annak hajrá – de akinek tele van… Az inkább keressen tovább másfelé. :-///

The Lego Movie – A Lego kaland & Tribute to the Olsenbanden

Azt hiszem, én azt a „sztereotípiát”, ill. véleményt erősítem, hogy a letöltők igenis gyakran járnak moziba, és a dvd vásárlásokból is kiveszik a részüket.

Ugyanis megint elügettünk Dáviddal moziba – és a közeli szupermarketben bevásároltam pár dvd-t. :-)

The Lego Movie – A Lego kaland

Mindig is csíptem a Legót, és a legózást, és a könyvek mellett legszívesebben ezt veszem ajándékba Dávidnak – és volt már (bal)szerencsém megnézni pár Lego tévéfilmet (Lego Ninjago).

Ebből talán lejön, hogy nem ájultam be a sarokba a lehetőségtől, hogy most egy „egész estés” Lego-filmet is megnézhetek… :-///

Emlékszem egy régi mesefilmre: egy bácsi (nagypapa?) vadgesztenyékből figurákat csinál egy kisfiúnak (az unokájának?), aki a homokozóban játszani kezd velük – és gyerekként egy nagyon élvezetes mese kerekedett ki az „életre kelő” gesztenyefigurák történetéből. Bár tudnám a címét, hogy újra megnézhessem… :-)))

De valahogy a Lego-meséktől… kiver a víz, na. :-///

Valahogy olyan művi az egész. Mesterkélt. Kényszeres. :-///

Nem is tudom…

Mikor Dávid lelkesen felpörögve próbált rábeszélni, hogy megnézzük a Lego kalandot, próbáltam magam azzal vigasztalni (mert tudtam, hogy úgysem úszom meg… :-P ), hogy a neten dicsérik a rivjúk, viccesnek, felnőtteknek (is) szólónak nevezik.

Elügettünk a moziba… és az elvileg fergeteges, felnőtteknek (is) szóló mese első óráját olyan rezzenéstelen fapofával néztem (…szenvedtem…?) végig, hogy majd’ arcidegzsábát kaptam. :-P

Oké, voltak benne aranyos poénok, kikacsintások – de ezek legfeljebb (nálam) amolyan „belső mosolyt” gerjesztettek.

Egy Lego-katalógus orgia volt – ehhez kétség sem fér. :-///

Annyi fajta-féle legót reklámoztak, hogy szinte fuldokolni lehetett volna bennük/tőlük.

Csakhogy én vagyok annyira gyerek, hogy szeretem a Lego-katalógust is lassan, módszeresen átlapozni, és minden egyes figurát alaposan megszemlélni és kielemezni – itt meg nyakló nélkül zúdult a nyakunkba-képünkbe ezer és ezer lego, megállás (az alaposabb megfigyelés lehetősége) nélkül.

Hja, tudom: vegyem meg egyesével mindegyiket, aztán majd odahaza nézegethetem. :-P

Akkor értsük úgy: túl sok karakter áradt le ránk – ez egy normál filmben is kicsapja a biztosítékot.

Legalábbis nálam.

Ám. De. Node.

:-)

Az utolsó 20 percben kiderült, hogy miért is ülök én ezen a mozielőadáson – és kénytelen voltam revideálni a nézetemet. És visszamenőleg elismerni a film értékeit. :sör: Vagy inkább… :respect:

Amikor megjelennek egy mesefilmben „élő” szereplők, azok nekem (gyerekkoromban) mindig elrontották az élményt.

De itt, amikor Will Ferrell lejött a lépcsőn… valahogy éreztem, hogy most ez (az én szemszögemből) egy nagyon jó fordulat lesz.

És így is történt. :thumbsup:

Ezek a piszok készítők. Ezek a ganaly (vagy ganalj… :-P ;-) ) Lego-reklámszakemberek, képesek voltak olyan utsó 20 percet odarittyenteni, hogy visszamenőleg megbocsátottam nekik mindent. :sör:

Oké, azért vegyétek figyelembe, hogy elfogult vagyok az apa-fiú kapcsolatokkal foglalkozó filmekkel – de ez tényleg ott volt. :respect:

És igen, ekkor már képes voltam (visszamenőleg) elismerni, hogy Batman milyen jópofa karakter volt – és hogy nekem mennyire bejött Metalbeard – Fémszakáll karaktere is, akit Borbiczki Ferenc szólaltatott meg.

Nem mondom, hogy „mesetörténeti-mérföldkő”, és eszem ágában sincs leírni, azt, amit minden rivjús, hogy „minden szu…”. NEM! ÉN NEM ÍROM LE!!! :-)))

De el kell ismernem, hogy a Lego kaland nem csak reklámfilm kategóriában tett le valamit az asztalra.

Annál azért többet. :respect:

És magamnak (mondom: _magamnak_! :-) ) fogok venni egy Metalbeard legót. Az tutter. :-DDD

Tribute to the Olsenbanden

A közeli szupermarketben szoktam néha búvárkodni a dvd kínálatban, és a napokban felfedeztem magamnak, hogy meg lehet venni a régi Olsen-banda filmeket is! :yuhééé: :-)

Egyeztettem Katicámmal :-) aki engedélyt adott ;-), hogy beszerezzek pár Olsen-banda klasszikust a polcomra. :cool:

Az Olsen-banda pácban – Olsen-banden på spanden (1969)

Az Olsen-banda nagyban játszik – Olsen-banden i Jylland (1971)

Az Olsen-banda: Olsen tervez, a banda végez – Olsen-banden går amok (1973)

És emlékezzünk meg pár szóval a három eszméletlenül karakterisztikus, feledhetetlen főszereplőről:

Egon Olsen – Ove Sprogøe – magyar hangja: Dobránszky Zoltán

Benny Frandsen – Morten Grunvald – magyar hangja: Vitay András

Kjeld Jensen – Poul Bundgaard – magyar hangja: Koroknay Géza

És a számomra annyi nosztalgikus, vidám emléket idéző főcímze:

Én gyerekkoromban nagyon szerettem anno az Olsen-bandát – hátha Dávid és Máté is szívesen elnézegetik majd. Valamikor.

:thumbsup:

:-)