Most, hogy 2015 után, 10 év elteltével végre újra legyőztük otthonában a ManCityt... talán itt a pillanat, hogy zengjünk egy kis ódát büszkeségünkről: Szoboszlai Dominikról. :respect: :leborul:
"Dominik Szoboszlai (8). One of the midfielders who
has looked full of energy even with so many minutes under his belt, he
added a second goal in the game and never, ever stopped. He probably
followed the referee, Anthony Taylor, down the tunnel to continue
chasing after the ball even with the final whistle long gone.
" - Liverpool.com
"Szoboszlai literally fell to the ground at FT. What an absolute
monster of a shift he put in today. He's a champion performer who'll
give every ounce of energy for his team. What a machine — what a player" - ThisIsAnfield.com
Gera Zoltán után annyira jó újra brillírozni látni egy magyar játékost a Premier League-ben... hogy az elmondhatatlan.
És kibaszottul felemelő, hogy ez éppen a végtelenül szimpatikus és szerethető Szoboszlai Dominik, a nagyszerű Liverpool-ban. :megarespect:
Ráadásul, micsoda barátra, mentorra, inkonra talált itt... "This Is (ANFIEEEEELD!!! :-) ) A Beautiful Friendship".
Hosszú évek óta végre újra olyan jó magyar focirajongónak lenni... Köszönöm, Dominik.
Thank You, Liverpool FC. Respect, Mo Salah, Lion of Egypt.
Igazából… nem is tudom, mire gondoltam. Mit is vártam, miben
reménykedtem…
...
De. Valójában nagyon is jól tudom: angyalos-ördögös tematikára
vártam/vágytam (rohadtul be fogom mostmár fejezni az ebbe a témába kitalált és 2015-ben(!!!)
elkezdett novelláimat… de legalább az egyiket… nagyképűen hangzik, tudom, de
pont leszarom: az a véleményem, hogyha nincs egy príma angyalos-ördögös stuff a
látóteremben – akkor majd én megírom. 2007-ben volt a számomra feledhetetlen Andy Whitfield (1971–2011 – Rest in Peace, My
Hero! :leborul: ) fémjelezte Gabriel
című minimál költségvetésű, kibaszott remek angyalos-ördögös film, amit azóta
is etalonnak tartok a témában. :thumbsup: ), ugyanis ez a mondat hangzott el a
The Gorge trailerében.
„Well, the theory I think summarizes the situation most succinctly is
the Gorge is the door to hell and we're standing guard at the gate.”
…
Persze, mondanom sem kell, hogy jól pofára estem…
Az első óra után kikapcsoltam: addig néztem, amíg a
szerelmes évődés táncban teljesedett ki…
…és arra gondoltam: „Atya…
Úr… Isten…”. Nem, nem Bálint-napi (Csont Tanár Úr: respect innen is
Önnek! Remélem, Odaát még egyszer, valamikor találkozunk…) romantikus évődésre
vágytam. Ha valami kihalt belőlem az eltelt évek alatt: az pont a romantikára
való hajlam. :-P
Szóval, kikapcsoltam… Pár nappal később fejeztem csak be – a
második etap meg Resident Evil volt!
Gyerekek… el kéne dönteni, na… szerintem. Mert nekem sok(k)
volt ez a műfaji keveredés.
A „residentek” meg: ízlések és pofettádák, ugye… de nekem
rohadtul nem jöttek be: csak viszolyogtam tőlük.
A végén meg: nem, nem SPOILER :-P hanem az elejétől fogva
nyilvánvaló, hogy… persze, egy habos-babos-nyálas-romantikus hepiend.
Egy mesterlövészes(nek látszó) filmtől én nem ezt vártam
volna…
Hááát… igazából ennyi. Adtam kétszer egy órát az
örökkévalóságnak. Tölthettem volna azt az időt favágással is… vagy kukorica
morzsolással: hasznosabb lett volna. :-/ :-P
Anya Taylor-Joy-ba
a film végére már majdnem szerelmes lettem én is: de aztán láttam egy fotót,
amin a férjével együtt állnak a kamera előtt… és a csávó konkrétan ijesztő. Ki
is ábrándultam a hölgyből menten… hogy vele adta össze magát. :-///
Jobb is így: vénségére ne csináljon magából hülyét az ember.
:-PPP :-)))
Hogy ez nem is egy igazi rivjú? Hja, a The Gorge meg nem is egy igazi film... hanem egy életrabló. :-PPP
„Amíg a kezemet emelni tudom, játszani, játszani, játszani akarok!”
Kemény Henrik
(86 éves korában mondta ezt)
…annyit mesélt nekem eszméletlenül karcos, csodálatos
orgánumán… az egész gyermekkoromat belengték a vasárnap délelőtti tévéműsorban
újra és újra, megunhatatlanul meg- és újranézett Vitéz László történetei…
Emlékszem: 1983-84 körül vasárnap délelőttönként kézilabda
meccseim voltak, ezért mindig megkértem a szomszéd nagyfiút, Kalmit, hogy vegye
fel nekem a Vitéz Lászlót kazettára.
Ezt értsétek úgy, hogy a tévé hangszórója elé tette a kazettás
magnóját, és annak külső mikrofonjával felvette a Vitéz László előadások – hangját.
Igen, csak a hangját. És amikor hazaértem, ebéd után meghallgattam a
tévéfelvétel hangsávját. A kazettát felcímkéztem, és aztán időről-időre újra és
újra meghallgattam… mert eszméletlenül szerettem hallani Kemény Henrik jellegzetes és egyedülálló orgánumát – és a hangja és
a zajok alapján, lelki szemeimmel láttam minden történetet.
…
2021-ben – ekkor Kemény
Henrik már 10 éve eltávozott a földi világból… – meghívtam Pusztaberkibe a nyíregyházi
Burattino Bábszínház két művészét, Haraszti Józsefet és Bóta
Gyulát, akik Kemény Henrik egyik Vitéz László történetét adták
elő nekünk.
Bóta Gyuszi elmondta nekem: Kemény Henriket személyesen ismerték, megnézte
a próbaelőadásukat és – mivel nyilván tetszett neki, amit látott – adta áldását
arra, hogy Vitéz Lászlót
játszhassanak…
…10 éve nem volt már közöttünk A Mester – és én akkor kerültem „egy
kézfogási távolságra/közelségre” Hozzá: mert Gyuszi és Józsi
még megszorongathatták a kezét… én meg az övékét. És Vitéz László egyik nem túl távoli unokatestvére a vállamra is ült… :-)
…
A Pusztaberkiben előadott Vitéz László előadás után egy-két évvel beszéltem egy 60 év feletti
falumbélivel, aki elmondta nekem: anno ő maga is eljött a szabadtéri
bábelőadásra, és végignézte – mert nagyon szerette… szereti Vitéz Lászlót. Azaz… kimondva-kimondatlanul:
Kemény Henriket.
…
…a feleségem a mai napig a „nadidrágját” és a „kabigátját”
szokta keresni reggelente :-)… én pedig úgy indoklom meg a tiltásomat régebben
Dávidnak, manapság Máténak, hogy: „azért
nem szabad, mert tiltva van, és azért van tiltva, mert nem szabad”. :-DDD
Azt pedig, hogy „hé,
te, kopasz liszteszsák bulibuli!” rendszeresen mondom mindenkinek :-D és
palacsinta sütésnél mindig a „nagymamucikám
báli legyezőjét” szoktam elővenni. :-DDD
…
Olvashattok az életéről számtalan helyen: itt és itt, meg
itt is.
Ő keltette életre Hakapeszi
Makit, Furfangos Frigyes mestert,
Bogumilt, a kandúrvarázslót – és ő
mozgatta Süsüt, a sárkányt…
…de legfőképpen: ő volt… Vitéz László.
A Legvitézebb.
Kemény Henrik
(Budapest, 1925. január 29. –
Debrecen, 2011. november 30.)
„Mesehős voltál Te
is, magyar Pán Péter, örök gyerek, aki a szüleitől kapott örökséget megőrizte,
továbbadta, hírre vitte az egész világon, bátorságot öntve mindenkibe, aki hisz
a mesékben. Megszámlálhatatlan azoknak a gyerekeknek a száma, akiket Te örvendeztettél
meg a paraván mögül. Generációról generációra elhitetted, hogy Vitéz László
palacsintasütőjével minden félelmünktől meg tudsz minket szabadítani. Jöhetnek
az ördögök, szétrombolhatja színházadat az ÁVÓ, porrá égetheti az emberi
gonoszság, de Te győzni fogsz, amíg palacsintasütő van a világon! Ahogy eddig
az életben, mostantól a túlvilágról várjuk biztatásod:
" - ThisIsAnfield.com
