Godzilla x Kong: The New Empire – Godzilla x Kong: Az új birodalom

 

Énszerintem…

Énszerintem nincs olyan, hogy homokféreg. Mert ugye a homokba nem megy a féreg, mert túl szúrós neki. A homok. És olyan nagy homokféreg nincsen is. Mégha kicsi lenne, de az se. Nincsen. A hátára meg felülni, egy nem létező állatnak, az meg egyenesen röhögséges…

Énszerintem nincsen olyan, hogy egy mosómedve pisztollyal lődöz. Mer’ ugye a mosómedve az a szemetet eszi: nem ám kimossa a szennyest, ahogy gondolnád! Nem, nem. Az egy kukabúvár. Ne adjál neki puskát, mert nem tudja megfogni se. Tiszta köznevetség…

Énszerintem nincsenek olyanok, hogy belemész a számítógépes játékba. Hogy mennél már bele? Ráállsz a cédére?! Nincsen is már cédé! Hogy mennél bele, oda, a játékba, hogy pú-pú, puskázol? Sehogysenem, ezt nekem ne magyarázza be senkise…

Énszerintem nincsen olyan, hogy kicsi autóból óriásrobot lesz. Már hogy lenne?! Ott áll kint a Puntóm, azt ne mondd, hogy esténként eljár harcolni! Nem azért van leharcolva, mert harcol, érted?! Hanem hogy öregecske, na… Majd az 1150 cm3-vel mekkora óriási robot lesz belőle? 160 magas?! Hagyjál már, transzformátorsz, hja…

Énszerintem nincsen olyan, hogy csillag háborúk: a csillagok ott vannak az égen! Világítnak, oszt’ ennyi. Nem háborognak! Hogy háborognának már! Tök csendben világítanak. Dzsedi hókuszpókusz, meg ilyenek, mi… Hááát… öregem: aki eztet beveszi, az tök kettyós…

King Kong? Nehogy már ekkora bazi nagy majmok mászkáljanak szerteszana! Hát nem vennéd észre?! Te, anyjuk, ottan jön egy hegynyi, nagy majomállat! Nézzed már! Tök hülye vagy te, Jóska! Miféle majom? Be vagy rúgva mán megint, mi…?! Nincsen olyan, hogy Nagyon Nagy Makicsimpánzgorilla: hogy lenne már ilyen?! Normális?!

Godzilla?! God Zilla?! Itt mindenkinek elmentek otthonról?! Hogy lenne már olyan, hogy taréjos sárkánygyík, ami néha felkapcsolja a lámpát a hátában?! Ki vezetné be oda egyáltalán az áramot, kérdem én? Egy sárkánygyíkba?! De most komolyan: itt mindenki be van baszva…?! Sárkááány?! Hja, az egy volt, a Süsü – de több nincsen, és nem is lesz! Idióták…

Egy Gyűrű Mind Fölött?! Akkor én fölöttem is, ugye?! Hát öcsém, megnéztem: hogy én fölöttem nincs egy gyűrű – se! – az olyan tuti biztos, mint a’ állat! Ki hiszi ezt el?! Én néztem: a többi falumbéli fölött sincsen semmiféle gyűrű! Direkt figyeltem, de nincsen! Ekkor marhaságot… És ebből sorozat vót!

…

1992-ben láttam a kisúji moziban az 1978-as Superman-t. (Hja, jobb későn, mint soha… :-PPP)

Volt abban minden: Szuperember megállított puszta kézzel egy vonatot – visszafelé forgatta a földgolyót, csupa ilyen hihető, a valóság talaján… oké, nem bírom… hagyjuk… Aztán volt egy olyan pillanat, amikor lement a föld folyékony magmájába, és visszatolta az el/lecsúszott kéreglemezt. Ekkor szólalt meg egy néző a közelemben: „na ezt már nem hiszem el!”. :-)))

…

Úgy látom, hogy ebből a srácból és barátaiból, mind-mind filmkritikusok lettek, és most mind olyanokat írnak a Godzilla x Kong-ról, hogy „naezmáraztánténylegtúlzás”.

Mondom: a Godzilla(!!!) x Kong(!!!)-ról írják, hogy „ez már túl-zás”. Túmács. Hogy ilyen nincs is. Megugye. Mennyi dokumentum és természetfilm van fentebb is felsorolva, amik mind a valóság tala… izén… állnak.

Aztateremburáját! Abeborulthétizébizét! Hogyakaporszakállú!

Hááát… igen. Most már csak arra lennék kíváncsi (de nem, igazából nem vagyok az… :-PPP), hogy az ilyenek minek mennek el egy olyan filmre, hogy „Godzilla x Kong”?! Miért nem a „Most vagy sohára!” mennek el?! Ott hiteles minden! (…) Számonkérhető, történelmileg ismert tényekkel dolgozik! Nem kitalált, képzeletbeli szörnylényekkel…! Amik igazából nincsenek is!!!

:-DDD

Oké, hagyom már abbafele. :-)

Szerintem:

Kurva jól fejleszti magát a frencsájz.

Véleményem szerint nézhetetlen a Monarch: Legacy of Monsters. Próbát tettem az agyonhájpolt Godzilla Minus One-nal is: 3x veselkedtem neki és hagytam abba – egyszerűen nem tud berántani: unom, untat.

De a Godzilla/King Kong csapatások: valami nagyon kellemes, szerethető szórakozás. :sör:

A New Empire-ben is nagyon szépen alakul, formálódik a Hollow Earth és a Titan Kingdom világa: érdekesen bővül, izgalmas, új szörnyek lépnek be – és egyszerűen nem tudok betelni azzal, amikor Godzilla és Kong vállt-vállnak vetve, együtt harcolnak egy közös ellenséggel. :atomkirály:

Hogy a gyermeki énem? A gyermeki énem nem a „hülye énem”, már megbocsáss. A gyermeki énemet el lehet bűvölni: de nem szereti, ha hülyét csinálnak belőle. (Most rád nézek Star Wars, és nem vagyok kancsal. :-P)

Imádtam Godzilla és Kong (főleg Kong, ugye…) csatáit, imádtam a történet fordulatait, szerettem az emberi, a „humano ex machina” beavatkozásokat (értsd.: „tápolást” ;-) ), az új karaktereket (mind fantázialény, mind emberi mivoltukban), és néha nagyon jókat röhögtem.

„Ez egy pokolbugyor! Mitől félnek ezek még itt?!... ööö… de ebben a pokolbugyorban nagyon jól fel lehet nevelni a gyerekeket!” :-)))

Dan Stevens és Brian Tyree Henry annyi remek, sokszor finom poénnak volt a forrása, hogy szétröhögtem az agyamat! :-D :sör:

Én nagyon remélem, hogy ők ketten kapnak egy külön filmet, amiben ők a főszereplők! Mármint, a szörnyek mellett, úgy értem… :-)

Számonkérni a Godzilla x Kong-ot…? Most komolyan? Baszki…

Ez egy nagyon érdekes, izgalmas világ, ha már a Pacific Rim frencsájz beleállt a földbe – itt még lehetnek (és remélem, lesznek is!) remek fantáziaszörny-csaták!

És itt a fantáziának a Hollow Earth sem szab határt: „Csak 5%-át ismerjük az Üreges Földnek!”. (Mint ahogy az óceánoknak is, teszem hozzá…).

Szerintem kreatív és rendkívül szórakoztató a Godzilla x Kong: The New Empire. Én minden másodpercét élveztem.

Láttam elég bárgyú, nézőt ostobának néző, inkoherens, önmagának, saját világának ellentmondó, saját szabályait felrúgó badarságot – az e posztban tárgyalt alkotás nem tartozik ebbe a csoportba.

Kong for President! 9/10

"Átlátszó víz legyen..." - Cseh Tamás Emlékest Pusztaberkiben

 Múlt hét pénteken Pusztabekiben járt az Ascher Oszkár Színház két művésze, Hegyi Norbert és Joós Tamás, és tartottak nekünk egy Cseh Tamás Emlékestet...

...nem akartam írni róla.

...

Úgy gondoltam (...eddig...), hogy senkinek semmi köze hozzá, hogy milyen bensőséges, milyen intim a kapcsolatom Cseh Tamás és Bereményi Géza dalaival... hogy milyen érzéseket szított fel bennem ez a Koncert... és hogy napokig nem tudtam utána normálisan aludni, mert egyre csak a dalok jártak a fejemben...

"Éltek-e még, régi lányok?

Vagy alusztok már, vagy alusztok már?

Vizes homokban, sárból ágyon,

Sok fehér babáim,

Fehér babáim,

Fehér babák."

 ...én döbbentem meg a legjobban, mennyire fájt ez az egész... hogy mennyire csontig hasított... hogy milyen lélekrázó hatással volt rám...

Úgy voltam vele: ezután soha többé nem fogok Cseh Tamást hallgatni. Mert tényleg belehalok.

Így mondtam le már évekkel ezelőtt Máté Péterről is: csak akkor veszem majd újra elő... ha érzem már, hogy... közeleg a végefőcím...

Hegyi Norbert és Joós Tamás hoztak magukkal pár általam alig ismert számot is - de felcsendültek torokszorító, feledhetetlen dallamok is...

"Emlékszem, átmentünk

Bélatelepről

Révfülöpre egy nyári napon.

Ó, a régi, égi Balaton

régi nyarakon

bár nem volt vitorlás hajónk.

Ó, a régi, égi teraszon

ültünk nyarakon,

úgy néztünk végig a tavon."

 

 Hazafelé sajnáltam, hogy pár nagy kedvencem nem csendült fel... de jobban belegondolva... jobb volt ez így...

...kár lett volna, ha akkor és ott megszakad a szívem: bár... kétségkívül nem kívánhatnék magamnak szebb halált: Cseh Tamás dalára elmenni az életből... de talán még van itt egy kis dolgom...

Köszönet Hegyi Norbertnek és Joós Tamásnak ezért a döbbenetes élményért - és köszönet annak az ötven, értő embernek, akikkel megoszthattam ezt...

 

Füst a Szemében törzsfőnök... remélem, találkozhatok majd Veled az Örök Vadászmezőkön...

Cseh Tamás

(1943-2009)

Cseh Tamás - Bereményi Géza

Ballada öcsémről

"Jöttek sokan írek elé,

lengyelek elé, zsidók elé,

de egy magyar sem - hm - egy magyar elé,

az én öcsém, ezt észlelé,

hogy egy magyar sem - hm - egy magyar elé,

az én öcsém, ezt észlelé."

Road House (2024) - Országúti diszkó (2024)

 

Nagyon vártam ezt a filmet…

Amikor ’89 decemberében bemutatták az eredetit, Patrick Swayze-vel a főszerepben: rohadtul nem érdekelt az egész. Akkoriban (is… ;-) ) a meggyőződésem volt, hogy én aztán tudom, mi a jó film, és mi a rossz, mire érdemes elmenni a moziba, és mire nem.

(Ezt az érzést az is megszilárdította bennem, amikor ’89 májusában apámat elcsaltam magammal a moziba, és megnéztük a „The Manhunter – Az embervadász” című Thomas Harris, Michael Mann, és William Petersen fémjelezte filmet, és amikor a mozi után hazafelé baktattunk, apám egyszer csak váratlanul megszólalt: „mostantól bármelyik filmre elmegyek veled, amire azt mondod, hogy meg kell nézni”…)

Szóval, az a fixa ideám támadt, hogy a főszereplő táncoslábú, „dirtydancinges” Swayze és a „diszkó” szó a címben biztos valami förmedvény „diszkós, táncos, diszkótáncos” alkotást predesztinál, amit én – a „kőkemény” heavy metalos, akinek a egyik nagy kedvence száma akkoriban (a „Trance: Break the Chains”-e mellett :sör: ) a „Metal Sword: Disco Is Fuck” című songja volt – tuti, hogy zsigerből utálni fogok, és jobb, ha kihagyom.

Szerencse, hogy akkori utcabéli barátomnak, Csányi Karcsinak, a fentiek viszont hívószavak voltak, és ő megnézte a filmet, majd másnap áradozott nekem, hogy micsoda harcok voltak benne – és milyen gyönyörű csajok!

Így már én is elügettem a moziba (szkeptikusan bár…), hogy legalább a csajok biztos tényleg jók lesznek… A csajok tényleg gyönyörűek voltak, elképesztően szépek: Kelly Lynch és Julie Michaels. :amazing: De ott volt mellettük még Sam Elliott :thumbsup: és olyan véres, puszta kézzel torokkitépő harcok, hogy leesett az állam… :respect:

Mondhatom, a végére egészen kedves, emlékezetes alkotás lett számomra a ’89-es „Országúti diszkó”, és remek tanulság is, hogy szar cím is takarhat jó filmet. („Beau Is Afraid” :sör: )

Arra gondoltam, 2024-re, átgondolva, megérlelve, kipattintva és felturbózva – egy igazi adrenalinpumpa lehet az alapanyagból…! Pont ilyesmi kell mostanában nekem.

…

Ment a film… mendegélt… én meg arra gondoltam, megállítom és megnézem, hogy mennyi telt már el belőle: ugyanis marha unalmasnak találtam…

Nézem: 55 perc. :eeekkk: Ne csessz már meg…! Lement a fele, és unom?!?! Akkor talán hagynom kéne az egészet a francba… – gondoltam.

…de valamiért még újra elindítottam: és egyszer csak feltűnt a képernyőn Conor McGregor! Na most! – gondoltam. – Na most szintet lép az egész! Innentől majd jobb lesz! Felpörög!

…amikor úgy döntöttem, hogy végleg kikapcsolom, 1 óra 20 perc telt el belőle – és elkezdtem nézni a darts-ot. (Off record:  épp Luke, the Nuke kezdett a The Bully-val: 4–6 lett a vége. Utána The Bully(boy/man) elkente Iceman-t is, de a döntőben Cool Hand Luke végezte ki őt.)

És nem is tervezem befejezni, végignézni a maradék 34 percet. Ha egy film 80 percig szar – és addig folyamatosan adja neki az egyszeri ember (én) az esélyt, és csak nézi tovább, hogy hátha… valamikor… – akkor kár a maradék 34 perctől csodát várni.

Hiába van szénné gyúrva Jake Gyllenhaal – ott is van izma, ahol nem is tudtam, hogy van az embernek… –, és hiába az igazi MMA-harcos Conor McGregor, ha a történet unalmas, érdektelen, a szereplők egysíkú kartonfigurák (kivéve Arturo Castro: ő véletlenül egy jópofa karaktert alakított, aki vicces volt, de nagyon kevés ahhoz, hogy tőle legyen jó a film), a csajok nyomába sincsenek a ’89-es változatnak (tudom, hogy ízlések és pofonok, és szubjektív, meg „obgyektív” :-P de ezt fixen ki merem jelenteni – illetve, ezt _is_. :-P :-) ), a verekedések olcsó, tét nélküli kocsmai bunyók.

Conor McGregor önmaga túltolt, ripacskodó paródiája, aki egy golfütővel csapkodva jampiskodik – azt hittem, vele együtt bejön az igazi MMA a filmbe, de nem: csak egy bohóc jött be, tortát dobálva és lisztet szórva mindenkire… :-PPP

35 év elteltével elővettétek a „Road House” filmet, leporoltátok – és ezt a szart tákoltátok belőle össze… :eeekkk:

Ti vagytok a 2016-os Ghostbusters, gratulálok. :-PPP

 

Patrick Swayze

(1952-2009)

RIP

Kung Fu Panda 4.

 

Lám-lám-lám: akasztják a hóhért… :-P ;-)

Így jár az (moziba), aki folyton a mainstream ellen dumál – hogy egy héten belül immár másodjára is egy „fősodorbéli” alkotást nézek meg a balassagyarmati filmszínházban.

És jön hamarosan a „Godzilla x Kong”, meg a „Furiosa” – valamint reményeim szerint a „Téli szünet”, illetve végül, de egyáltalán nem utolsó sorban a „Lefkovicsék gyászolnak”… :ihopeso: Úgy tűnik, hogy újra visszatalálok a moziba? Itthon már parasztgyalázat van miatta, hogy mostanában _„állandóan”_ moziba járok :-P, de mit lehet tenni, ha olyan JÓ filmek vannak, amikért újra érdemes elzarándokolni a széles vászon szentélyébe?! :sör:

De ez a szerelem végeérhetetlen – hiszen mit is mondott „A Mozi Atyja”?!

És vannak még emberek, akik száz viharban, tűzön-vízen át harcolnak, hogy a mozi működjön és fennmaradjon: ilyen Rigó Zoltán úr, aki immár 32. éve vezeti a balassagyarmati Madách Mozit :respect: – akivel pénteken, a Kung Fu Panda 4. előtt volt alkalmam megismerkedni és pár szót váltani. Hogy egy kicsit megismerjétek, itt van pár cikk, ami róla szól:

https://www.nool.hu/kozelet/2019/04/tobb-a-vendeg-a-megyei-mozikban 

https://gyarmatihirek.hu/2023/11/24/vilaghiressegek-estje-a-moziban/

Mondhatom: én a helyében már 100x bedobtam volna a törölközőt – de szerencsére őt keményebb fából faragták. Köszönet érte. :respectagain:

De térjek a lényegre: magamtól megint nem mentem volna – ugyanis nem csípem a „sokadik” folytatásokat… Ritkán van olyan szerény, nyomott, egyvágányú véleményem szerint, hogy egy folytatás, vagy (…rosszabb esetben…)  folytatások felérnek az eredeti alapművel.

Ritkán sikerül ezt megugrani, de ilyen volt szerintem a „Vissza a jövőbe”-széria, a „Halálos fegyver”-sorozat, és hogy egy frissebb is legyen (és milyen jó, hogy van!), ilyen a „Toy Story”-frencsájz. :sör:

(A „Gyűrűk Ura” és a „Hobbit” nem számít ide, hiszen azok – bár megfelelnek a „minden rész majdnem tökéletes”-kitételnek, de – összefüggő epizódokból állnak, a fentiek pedig önálló történeteket mesélnek el, ugyanazokkal a karakterekkel. A „Star Wars”-ról meg ne is beszéljünk… Tényleg ne. :-P)

És most belépett ebbe a szűk, elit táborba a Kung Fu Panda-széria is. :thumbsup:

Nagyon tetszett – ahhoz képest, hogyha Máté nem erőlteti, el se megyek rá moziba: meglepően, felsőfokon tetszett. :sör:

A humora nagyszerű: mind a képi, mind a verbális – és naná, hogy a nagyszerű, általam nagyon nagyra tartott Speier Dávid felelt a magyar szövegért. :respect:

És a felnőtteknek is (ki-ki)szól a film: néha a röhögéstől bugyborékolva magyaráztam Máténak, hogy mi olyan vicces szerintem – mert ő nem értette. :-DDD

De a humoros részektől eltekintve, komoly témát feszegetett a rész: hogy felnövünk, hogy idősödünk, hogy egy idő után nem mi vagyunk a Sárkányharcos, hanem lassan a bölcs Oogway nagymesterré váltunk… és ezt nehéz elfogadni, bármennyire is gyönyörű, bármennyire is eleve elrendelt ez az Út.

Én, mint egyszeri (illetve kétszeri :-) ) apa több dolgot is tudtam magamra vonatkoztatni – de legfőképpen azt, amit Po apjai mutattak: miszerint kísérjük a fiainkat az útjukon, vezessen bárhová is az, és ha bajban van, ott vagyok, és nyújtom a kezemet: „tartalak, fiam, és soha nem engedlek el… mindig számíthatsz rám”…

Hja, elérzékenyültem rajta, mit is mondhatnék… :vénszentimentálisbolond: :devállalom: ;-)

Nagyon kedves színművészem Márton András – de nagyon hiányzott, hogy Shifu mester már nem Tahi Tóth László (RIP) hangján szólalt meg…

 És basszus… Kőszegi Ákos a NER Hangja, ezt le nem mossa róla soha senki és semmi… de mégis jó volt hallani, ahogy Tai Lung-ot újra megszólaltatja – és amit mond, egy gyilkológéptől, egy eszelős(en jó) harcművésztől… valahogy még jobban esik a léleknek:

– Tudod, Po… lehet, hogy Oogway mester mégsem tévedett veled kapcsolatban.

Nem is tudom, kell-e még ragoznom (biztosan nem :sör: ).

Egy nagyon szép, egyszerre megnevettető, egyszerre szívderítő, és egyszerre megrendítő, fájva, de gyönyörűen zsongó film lett a Kung Fu Panda 4. :mustsee:

Köszönöm Máté, hogy elvittél rá. ;-) :szörp: :-)

 

Dune: Part Two – Dűne: Második rész

 

Sajnos… vagy hál’ Istennek?!

Nem akartam elmenni erre a filmre. Igazából nem nagyon volt kedvem…

De mivel Dávidék is most jöttek el, hétvégére, gondoltam, jó program lehetne – legalább nekik.

Nem titkoltam, hogy nem voltam/vagyok „odáig” az első részért: túl neutrális, túl steril, jeges fővel kivitelezett, távolságtartó profimunka volt – szív és lélek, és legfőképpen: emlékezetes, epic pillanatok nélkül…

Sajnos… vagy hál’ Istennek?!... emiatt volt egy jókora prekoncepcióm az egésszel, miszerint ez is legalább olyan _„jó”_ lesz, mint az első rész: és ezért nem vártam tőle túl sokat.

A film kezdete mindjárt megadta az alaphangot: ugyanis fin… izé… fogalmam sem volt róla, hogy miféle holttestet cipelnek magukkal a fremenek – és mint a film után kiderült, a mozis társaim is így voltak ezzel… :-P

…illetve a film előtt azon is vekengtünk: hogyan is ért véget az első rész? És igazából egyikünk sem tudta megmondani… „Felejthető…” – talán így lehetne legjobban összegezni az első etapot: szűk, nem reprezentatív, saját mérési mintám alapján.

:-PPP

„Jó kis felütés…” – gondoltam kesernyésen. Majd lélekben vállat vontam: „nem is vártam mást, ez van… Ajaj, hosszú lesz ez a majd’ három óra…”

Az ember szereti, ha olyat mondhat: „én ezt előre tudtam, én ezt előre megmondtam” – és ilyenkor hátradől, és megveregeti saját vállát: „mert olyan príma egy frankómegmondó vagyok, ennyire értek hozzá, na”.

Sajnos… vagy hál’ Istennek… ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna: a kezdeti zavar(odottság(om)) után a film… nem, nem, hanem: „A Film” felemelkedett, és úgy a székhez szögezett, hogy olykor még konkrétan a lélegzetem is elállt. :leborul

EPIC :respect:

Ez a szó jellemzi legjobban a Dűne 2-t.

Nem tudom, hogy mostanra rázódott össze igazán a gárda, vagy Denis Villeneuve most jött bele igazán, esetleg a történet most ért olyan szakaszába, ahol sokkal jobban tudott ütni… ZÚZNI!... mint az első rész – vagy mindhárom együtt…?! De igazából nem is érdekel, hogy mi történ(hetet)t: a lényeg, a leges legfontosabb, hogy elképesztően remek élményben volt részem! :respect:

Pault (Timothée Chalamet) és Chanit (Zendaya) hagyjuk is: tökéletesek voltak a szerepükben, ez már az első részben nyilvánvalóvá vált – de kik lettek még rajtuk kívül a kedvenceim, akik nagyon nagyot alkottak?

Stilgar (Javier Bardem) – basszus, ember/fremen… annyira szerethető volt ez a fickó, annyira támogató apafigura, hogy amikor felajánlotta magát, hogy Paul ölje meg, hogy szólhasson a tanácsban… azt hittem megszakad a szívem. Nem létezik ilyen önfeláldozás… de Javier Bardemnek elhittem, hogy van. A hite pedig olyan erős, olyan megingathatatlan, hogy hegyeket lehetne vele elmozdítani a helyéről! „Nem érdekel, hogy te nem hiszel magadban, én hiszek benned!” Javier Bardem: te Stilgar vagy. Képzeletemben mindig ilyen volt a fremenek rettenthetetlen vezére… :leborul:

Feyd-Rautha (Austin Butler) – igen, ő… Amikor először olvastam róla és láttam képeket, arra gondoltam: „ez a bohóc lesz Feyd-Rautha, ez?! na ne röhögtessetek…:-PPP”. Basszus: Paul után/mellett hozzá kötődtek a „legjobb”, legvérfagyasztóbb jelenetek: karakterének felépítése nem is lehetett volna tökéletesebb. Basszus, Austin Butler… mea culpa. Sajnos… vagy hál” Istennek… nagyot tévedtem veled kapcsolatban. :leborul:

Epic pillanatok… óh, Uram…

Felsorolni is képtelenség… :respect:

Amikor elhívja Paul az első homokférgét… amikor a Tanácsban kiharcolja a jogát… amikor kiáll a fanatikus harcosok elé, és harcba hívja őket… amikor megindul a fremenek támadása a Császár ellen… Stilgar MINDEN pillanata… amikor Paul a berobbantott ajtón belép a Császár trónhajójába… :megarespect:

…és a ZENE, ami dübörög az ember dobhártyáján, amitől az adrenalin zubogva száguld az erekben, amitől zakatol a szív, és az ember szinte felüvöltene, hogy „hejj! előre!!!”. (…állítólag fel is üvöltöttem ugyanígy, mondják a filmet velem együtt néző, átlényegült fremen harcosok, de szerintem ez azért költői túlzás… és a rohamot a vászon előtt megállítottuk, nekünk legyen mondva… ;-) :-))) )

Sajnos… vagy inkább hál’ Istennek… jól mellélőttem a várakozásaimmal ennek a filmnek: egy bitang remek alkotás lett. :thumbsup:

Köszönet érte annak a rengeteg MAGYAR szakembernek és közreműködőnek, akik munkájukkal ilyen nagyszerű dolgot hoztak létre! Jó dolog volt film közben fremennek érezni magam – de legalább olyan jó volt a stáblista alatt újra magyarnak tudni magamat. :respect:

A 9/10 csont nélkül kijár ennek a Műnek.

…és igen, a válasz az, hogy nem „sajnos”, hanem hál’ Istennek mindenért. :leborul: