Dune: Part Two – Dűne: Második rész

 

Sajnos… vagy hál’ Istennek?!

Nem akartam elmenni erre a filmre. Igazából nem nagyon volt kedvem…

De mivel Dávidék is most jöttek el, hétvégére, gondoltam, jó program lehetne – legalább nekik.

Nem titkoltam, hogy nem voltam/vagyok „odáig” az első részért: túl neutrális, túl steril, jeges fővel kivitelezett, távolságtartó profimunka volt – szív és lélek, és legfőképpen: emlékezetes, epic pillanatok nélkül…

Sajnos… vagy hál’ Istennek?!... emiatt volt egy jókora prekoncepcióm az egésszel, miszerint ez is legalább olyan _„jó”_ lesz, mint az első rész: és ezért nem vártam tőle túl sokat.

A film kezdete mindjárt megadta az alaphangot: ugyanis fin… izé… fogalmam sem volt róla, hogy miféle holttestet cipelnek magukkal a fremenek – és mint a film után kiderült, a mozis társaim is így voltak ezzel… :-P

…illetve a film előtt azon is vekengtünk: hogyan is ért véget az első rész? És igazából egyikünk sem tudta megmondani… „Felejthető…” – talán így lehetne legjobban összegezni az első etapot: szűk, nem reprezentatív, saját mérési mintám alapján.

:-PPP

„Jó kis felütés…” – gondoltam kesernyésen. Majd lélekben vállat vontam: „nem is vártam mást, ez van… Ajaj, hosszú lesz ez a majd’ három óra…”

Az ember szereti, ha olyat mondhat: „én ezt előre tudtam, én ezt előre megmondtam” – és ilyenkor hátradől, és megveregeti saját vállát: „mert olyan príma egy frankómegmondó vagyok, ennyire értek hozzá, na”.

Sajnos… vagy hál’ Istennek… ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna: a kezdeti zavar(odottság(om)) után a film… nem, nem, hanem: „A Film” felemelkedett, és úgy a székhez szögezett, hogy olykor még konkrétan a lélegzetem is elállt. :leborul

EPIC :respect:

Ez a szó jellemzi legjobban a Dűne 2-t.

Nem tudom, hogy mostanra rázódott össze igazán a gárda, vagy Denis Villeneuve most jött bele igazán, esetleg a történet most ért olyan szakaszába, ahol sokkal jobban tudott ütni… ZÚZNI!... mint az első rész – vagy mindhárom együtt…?! De igazából nem is érdekel, hogy mi történ(hetet)t: a lényeg, a leges legfontosabb, hogy elképesztően remek élményben volt részem! :respect:

Pault (Timothée Chalamet) és Chanit (Zendaya) hagyjuk is: tökéletesek voltak a szerepükben, ez már az első részben nyilvánvalóvá vált – de kik lettek még rajtuk kívül a kedvenceim, akik nagyon nagyot alkottak?

Stilgar (Javier Bardem) – basszus, ember/fremen… annyira szerethető volt ez a fickó, annyira támogató apafigura, hogy amikor felajánlotta magát, hogy Paul ölje meg, hogy szólhasson a tanácsban… azt hittem megszakad a szívem. Nem létezik ilyen önfeláldozás… de Javier Bardemnek elhittem, hogy van. A hite pedig olyan erős, olyan megingathatatlan, hogy hegyeket lehetne vele elmozdítani a helyéről! „Nem érdekel, hogy te nem hiszel magadban, én hiszek benned!” Javier Bardem: te Stilgar vagy. Képzeletemben mindig ilyen volt a fremenek rettenthetetlen vezére… :leborul:

Feyd-Rautha (Austin Butler) – igen, ő… Amikor először olvastam róla és láttam képeket, arra gondoltam: „ez a bohóc lesz Feyd-Rautha, ez?! na ne röhögtessetek…:-PPP”. Basszus: Paul után/mellett hozzá kötődtek a „legjobb”, legvérfagyasztóbb jelenetek: karakterének felépítése nem is lehetett volna tökéletesebb. Basszus, Austin Butler… mea culpa. Sajnos… vagy hál” Istennek… nagyot tévedtem veled kapcsolatban. :leborul:

Epic pillanatok… óh, Uram…

Felsorolni is képtelenség… :respect:

Amikor elhívja Paul az első homokférgét… amikor a Tanácsban kiharcolja a jogát… amikor kiáll a fanatikus harcosok elé, és harcba hívja őket… amikor megindul a fremenek támadása a Császár ellen… Stilgar MINDEN pillanata… amikor Paul a berobbantott ajtón belép a Császár trónhajójába… :megarespect:

…és a ZENE, ami dübörög az ember dobhártyáján, amitől az adrenalin zubogva száguld az erekben, amitől zakatol a szív, és az ember szinte felüvöltene, hogy „hejj! előre!!!”. (…állítólag fel is üvöltöttem ugyanígy, mondják a filmet velem együtt néző, átlényegült fremen harcosok, de szerintem ez azért költői túlzás… és a rohamot a vászon előtt megállítottuk, nekünk legyen mondva… ;-) :-))) )

Sajnos… vagy inkább hál’ Istennek… jól mellélőttem a várakozásaimmal ennek a filmnek: egy bitang remek alkotás lett. :thumbsup:

Köszönet érte annak a rengeteg MAGYAR szakembernek és közreműködőnek, akik munkájukkal ilyen nagyszerű dolgot hoztak létre! Jó dolog volt film közben fremennek érezni magam – de legalább olyan jó volt a stáblista alatt újra magyarnak tudni magamat. :respect:

A 9/10 csont nélkül kijár ennek a Műnek.

…és igen, a válasz az, hogy nem „sajnos”, hanem hál’ Istennek mindenért. :leborul: