Múlt hét pénteken Pusztabekiben járt az Ascher Oszkár Színház két művésze, Hegyi Norbert és Joós Tamás, és tartottak nekünk egy Cseh Tamás Emlékestet...
...nem akartam írni róla.
...
Úgy gondoltam (...eddig...), hogy senkinek semmi köze hozzá, hogy milyen bensőséges, milyen intim a kapcsolatom Cseh Tamás és Bereményi Géza dalaival... hogy milyen érzéseket szított fel bennem ez a Koncert... és hogy napokig nem tudtam utána normálisan aludni, mert egyre csak a dalok jártak a fejemben...
...én döbbentem meg a legjobban, mennyire fájt ez az egész... hogy mennyire csontig hasított... hogy milyen lélekrázó hatással volt rám...
Úgy voltam vele: ezután soha többé nem fogok Cseh Tamást hallgatni. Mert tényleg belehalok.
Így mondtam le már évekkel ezelőtt Máté Péterről is: csak akkor veszem majd újra elő... ha érzem már, hogy... közeleg a végefőcím...
Hegyi Norbert és Joós Tamás hoztak magukkal pár általam alig ismert számot is - de felcsendültek torokszorító, feledhetetlen dallamok is...
...kár lett volna, ha akkor és ott megszakad a szívem: bár... kétségkívül nem kívánhatnék magamnak szebb halált: Cseh Tamás dalára elmenni az életből... de talán még van itt egy kis dolgom...
Köszönet Hegyi Norbertnek és Joós Tamásnak ezért a döbbenetes élményért - és köszönet annak az ötven, értő embernek, akikkel megoszthattam ezt...
Füst a Szemében törzsfőnök... remélem, találkozhatok majd Veled az Örök Vadászmezőkön...
Cseh Tamás - Bereményi Géza
Ballada öcsémről
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése