Lám-lám-lám: akasztják a hóhért… :-P ;-)
Így jár az (moziba), aki folyton a mainstream ellen dumál – hogy egy héten belül immár másodjára is egy „fősodorbéli” alkotást nézek meg a balassagyarmati filmszínházban.
És jön hamarosan a „Godzilla x Kong”, meg a „Furiosa” – valamint reményeim szerint a „Téli szünet”, illetve végül, de egyáltalán nem utolsó sorban a „Lefkovicsék gyászolnak”… :ihopeso: Úgy tűnik, hogy újra visszatalálok a moziba? Itthon már parasztgyalázat van miatta, hogy mostanában _„állandóan”_ moziba járok :-P, de mit lehet tenni, ha olyan JÓ filmek vannak, amikért újra érdemes elzarándokolni a széles vászon szentélyébe?! :sör:
De ez a szerelem végeérhetetlen – hiszen mit is mondott „A Mozi Atyja”?!
És vannak még emberek, akik száz viharban, tűzön-vízen át harcolnak, hogy a mozi működjön és fennmaradjon: ilyen Rigó Zoltán úr, aki immár 32. éve vezeti a balassagyarmati Madách Mozit :respect: – akivel pénteken, a Kung Fu Panda 4. előtt volt alkalmam megismerkedni és pár szót váltani. Hogy egy kicsit megismerjétek, itt van pár cikk, ami róla szól:
https://www.nool.hu/kozelet/2019/04/tobb-a-vendeg-a-megyei-mozikban
https://gyarmatihirek.hu/2023/11/24/vilaghiressegek-estje-a-moziban/
Mondhatom: én a helyében már 100x bedobtam volna a törölközőt – de szerencsére őt keményebb fából faragták. Köszönet érte. :respectagain:
De térjek a lényegre: magamtól megint nem mentem volna – ugyanis nem csípem a „sokadik” folytatásokat… Ritkán van olyan szerény, nyomott, egyvágányú véleményem szerint, hogy egy folytatás, vagy (…rosszabb esetben…) folytatások felérnek az eredeti alapművel.
Ritkán sikerül ezt megugrani, de ilyen volt szerintem a „Vissza a jövőbe”-széria, a „Halálos fegyver”-sorozat, és hogy egy frissebb is legyen (és milyen jó, hogy van!), ilyen a „Toy Story”-frencsájz. :sör:
(A „Gyűrűk Ura” és a „Hobbit” nem számít ide, hiszen azok – bár megfelelnek a „minden rész majdnem tökéletes”-kitételnek, de – összefüggő epizódokból állnak, a fentiek pedig önálló történeteket mesélnek el, ugyanazokkal a karakterekkel. A „Star Wars”-ról meg ne is beszéljünk… Tényleg ne. :-P)
És most belépett ebbe a szűk, elit táborba a Kung Fu Panda-széria is. :thumbsup:
A humora nagyszerű: mind a képi, mind a verbális – és naná, hogy a nagyszerű, általam nagyon nagyra tartott Speier Dávid felelt a magyar szövegért. :respect:
És a felnőtteknek is (ki-ki)szól a film: néha a röhögéstől bugyborékolva magyaráztam Máténak, hogy mi olyan vicces szerintem – mert ő nem értette. :-DDD
De a humoros részektől eltekintve, komoly témát feszegetett a rész: hogy felnövünk, hogy idősödünk, hogy egy idő után nem mi vagyunk a Sárkányharcos, hanem lassan a bölcs Oogway nagymesterré váltunk… és ezt nehéz elfogadni, bármennyire is gyönyörű, bármennyire is eleve elrendelt ez az Út.
Én, mint egyszeri (illetve kétszeri :-) ) apa több dolgot is tudtam magamra vonatkoztatni – de legfőképpen azt, amit Po apjai mutattak: miszerint kísérjük a fiainkat az útjukon, vezessen bárhová is az, és ha bajban van, ott vagyok, és nyújtom a kezemet: „tartalak, fiam, és soha nem engedlek el… mindig számíthatsz rám”…
Hja, elérzékenyültem rajta, mit is mondhatnék… :vénszentimentálisbolond: :devállalom: ;-)
Nagyon kedves színművészem Márton András – de nagyon hiányzott, hogy Shifu mester már nem Tahi Tóth László (RIP) hangján szólalt meg…
– Tudod, Po… lehet, hogy Oogway mester mégsem tévedett veled kapcsolatban.
Nem is tudom, kell-e még ragoznom (biztosan nem :sör: ).
Egy nagyon szép, egyszerre megnevettető, egyszerre szívderítő, és egyszerre megrendítő, fájva, de gyönyörűen zsongó film lett a Kung Fu Panda 4. :mustsee:
Sokat tanultam a bejegyzésedből. Köszönöm, hogy megosztottad tudásod!
VálaszTörlés