Dűne
1987 óta vártam egy _jó_ filmfeldolgozásra.
Igaz, hogy valamikor 1989-1990 körül láttam az 1984-es Lynch-féle videófilmet (hja, azt :-P) – de konkrétan viszolyogtam tőle…
De most végre (tavaly december helyett…) megnézhettem „A” Dűne filmet – színes, szélesvászon, mittoménhányponthanyas hangrendszer, 3D… !
…mégis.
Úgy jöttem ki a moziból, hogy láttam egy tisztes, alapos, iparosmunkát. Könyvhűség? Pipa. Látványvilág? Pipa. Kitűnő színészek? Pipa. Zene? Pipa.
Mégis.
Nekem a lélek hiányzott belőle. A szívvel-lélek.
Hogy beszippantson, magával ragadjon, elandalítson, elkápráztasson – hogy beleszerethessek.
És ez nem történt meg.
Már kilenc napja, hogy láttam, de még nem tudtam írni róla… mert mit is mondhatnék?
Emlékezetes jelenet? Az egész film nagyszerű volt, csillagos ötös. De nem tudnék egy olyan jelenetet mondani, ami amolyan „soha nem felejtem el”, vagy „döbbenetesen emlékezetes” lett volna.
Lement. Nagyon szépen, egyenletesen, végig a sárga (homokos) úton. Ötös, leülhetsz. Na, ki felel következőnek?
Talán túl sokáig vártam rá. Talán túl sokat vártam tőle. Talán azt hittem, még mindig csillogó szemű ifjú vagyok, és nem egy vén, megkeseredett… mittoménmi.
Nem tudott meglepni. Nem horzsolt, de durván. Lesz második rész? Hurrá. Most dőlt csak el? Ez aztán az elköteleződés. Legkorábban 2023-ban? Ha nem lesz akkor épp 12. hullám, gondolom, és jó a széljárás.
Talán jó is ez nekem így – lehet, hogy 2023-ra megszépülnek az emlékeim az első részről…
Bárcsak ’87 lenne, amikor először fogtam izgatottan kezembe a könyvet…
Bűnös város
Herendi Gábor megcsinálta. :thumbsup:
Megérte kivárni – de keserű, hogy ezt az elmúlt 11 év „hozta össze”.
Jókat röhögtem. :-D (Jobban megérte az online mozijegy, mint a belépő a 3D-s Dűnére. :-P)
Röhögtem: a saját kínomon. Hogy igen, ilyenek ezek – hogy igen, mindezt tűrjük, mint a barmok az igát – igen, nem görbe a tükör: pont ilyenek.
Röhögtem… pedig az utcán kellene harcolni, és kiverni ezeket az országból, mint a nyilasokat, az ávósokat, meg az összes nemzetáruló tömeggyilkost.
Röhögtem – pedig sírni kéne. Vagy befeküdni a sírgödörbe, mert ha ezt tűrtük-tűrjük, akkor ott a helyünk. És hordják szét a kutyák a csontjainkat…
Köszönöm a tükröt, Herendi Gábor – sokat röhögtem. De nem tetszett, ami visszanézett rám.
De ez nem az Ön hibája. :respect: Hanem az enyém.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése