Soha nem csináltam még ilyet, és talán soha többé nem is
fogok – de most muszáj.
Miután elolvastam ezt a bejegyzést a Kettős Mércén:
…majd mikor utána (közben…) percekig zokogtam, arra
gondoltam: ezt muszáj reblogolnom.
:megarespect:
És arra gondoltam: ugye lesz?!
Ugye lesz majd olyan _Ember_,
egy messzi, másik országban, aki ugyanígy fogja majd fogadni a gyerekeimet,
amikor menekülnünk kell innen?
Ugye lesz valaki, ott, a messzi távoli országban, aki az
én gyerekemnek is hoz egy pohár – vagy akár egy kiskádnyi vizet?
Ugye lesz majd valaki, aki lemossa az ő arcáról is a
fájdalmas út porát, a gyűlölködők mocskát, a közömbösség sarát, a zsigeri
félelmet, és beleivódott rettegést?
Ugye lesz ott is még _Ember_
az embertelenségben…?!
Adja a Jó Isten, hogy legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése