2011-ben olvastam erről a filmről először a bollywoodextra.hu-n,
és bár a magam részéről szívesen megnéztem volna rögtön angol felirattal, de
mivel az olvasottak alapján olyan alkotásnak ítéltem, amit Kedvesem is örömmel megnézne, ezért a „jegeltem”, és türelmesen vártam arra, hogy valamelyik lelkes
fordító magyarítsa. :thumbsup:
Bár eleinte bíztam benne, hogy egy éven belül lesz hozzá
magyar felirat, két év elteltével már kissé meddőnek ítéltem a várakozást…
:-///
Majd nemrégiben, hirtelen felindulásból arra gondoltam: mi
lenne, ha én fordítanám le?!
Még sosem próbáltam ilyet, szóval, merész elhatározás volt. :-)
De az is lelkesített :-)
hogy talán egyszer én is segíthetek más érdeklődő nézőn – mint ahogy sok lelkes
hobbi-fordító oly sokszor segített hozzá már engem egy-egy nagyszerű
filmélményhez. :sör:
Száz szónak (és 2400 sor angol szövegnek... :-) ) is egy vége: lefordítottam a feliratot a Yamla Pagla Deewaná-hoz! :-)
(„Ez itt a reklám helye! Ez itt a reklám helye!” :-) )
Még egy-két nap finomítás, átnézés, és visszaellenőrzés van
hátra – és a Barátaim közül is akadtak ketten, akik bevállaltak egy-egy „teszvetítést” :-) hogy kiszúrják azokat
a hibákat, amikre én már (a szöveggel való belsőségesen elmélyült kapcsolatom
okán… :-) )
„vak” vagyok…
…és utána a „szokott és ismert csatornákon keresztül” ;-)
mindenki számára elérhetővé fogom tenni. :sör:
Remélhetőleg, legalább annyi örömötök lesz benne, mint
amennyi nekem volt a fordítás közben :sör: – amit én eszméletlenül élveztem. :-)
(Lehet, hogy szívesen bevállalok később is még egy-egy
fordítást… ;-) És ezt nyugodtan vehetitek fenyegetésnek is. :-) )
De térjek végre a lényegre, ugye: a Film! :-)
Oké, nem azért, mert „beleszerettem” :-) a fordítás közben, és nem
azért, mert már két éve várom, hogy megnézhessem… oké, lehet, hogy ezekért is,
na! :-)…
de nekem _eszméletlenül_ tetszett!
:thumbsup:
Szerintem, ez a film a híres indiai színészfamília, a Deol-család jutalomjátéka – mintha csak
rájuk/nekik írták volna! És nekem egyszerű nézőként az jön le, hogy mindhárman
lubickolnak a szerepükben és maximálisan élvezik azt!
Ami még különlegessé, emlékezetessé és élvezetessé teszi
számomra ezt az alkotást, hogy az apáról és a két fiútestvérről szóló
történetet valóban egy igazi család, apa és két fia keltik életre. :respect:
Valahogy érzem, valahogy le/kisüt a filmből, hogy _valódi_ érzéseik vannak egymás iránt –
és ez szerény, egyvágányú véleményem szerint eszméletlen pluszt ad hozzá. :sör:
A történet röviden a következő.
A kanadai Vancuverben él édesanyjával, feleségével és két
fiával a Sunny Deol által megformált
Paramveer
– amikor tudomásukra jut, hogy apja és öccse, akiktől anyjával harminc évvel
korábban elszakadtak, Benáreszben vannak.
Paramveer pedig elutazik Indiába, hogy felkutassa és
egyesítse a rég szétszakadt családot.
Az apa, Dharam, akit az egyik legnagyobb és
legismertebb indiai színészóriás, Dharmendra
alakít, és a fia, Gajodhar, akit Bobby
Deol formál meg, merész csalókként „tengetik” csapongó életüket. :-)
Paramveer hamarosan beléjük is botlik – és rögtön első
kézből szerez benyomást arról, miből is él az apja és az öccse… :-)
És mivel az első közeledési és családegyesítési kísérletei
csődöt mondanak, hirtelen kiderül, hogy a „nagy párosnak” egy dologból van
hiánya – egyikük sem az a kifejezett „erőember”.
Ám a robosztus, senkitől nem félő Paramveer viszont épp ennek van bővében – és ezen
ellenállhatatlan képességét kamatoztatva csapódik a „családi vállalkozáshoz”. :-)
Mindeközben Gajodhar szerelmes lesz egy pándzsábi szikh
lányba, Sahebá-ba, akit a gyönyörű Kulraj Randhawa alakít – róla viszont kiderül, hogy öt brutális bátyja van, akik nem éppen
egy kisstílű csalónak szánják… :-)
Paramveer természetesen itt is segítségére siet az öccsének –
és ebből egy kellemes kalamajka keveredik ki… :-)
A 163 perces film nem annyira monstre hosszúságú, mint a „legkeményebb”
bollywoodi alkotások – és talán éppen ezzel kerülik el azt a buktatót, hogy a „Végtelenbe
és Tovább!” történetfolyam bizonyos pontokon és időn túl óhatatlanul
el/túlnyújtottá és… hm… unalmassá válik. :-/
A Yamla Pagla Deewana
végig fenntartja az érdeklődést, remekül szórakoztat – és mindezek mellett
sikerül mélységet is adni a kalandnak, ami szvsz nagyon-nagy szó.
Én rengeteget röhögtem – de legnagyobb döbbenetemre volt a
filmnek néhány olyan pillanata, amikor rendesen meghatódtam… :respect:
A film végén pedig úgy éreztem, hogy egy valóban remek alkotáshoz,
egy méltatlanul elhanyagolt ékkőhöz volt szerencsém – ami (ha nem is ér az
általam legjobb indiai moziknak tartott „Taare Zameen Par” és a „Three
Idiots” szintjére, de) igazán nagyszerű, kellemes élmény és felüdítő
kikapcsolódás. :respect
Remélem, lesznek közöttetek páran, akik „bevállalják” majd
ezt az élményt. :sör:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése