Két… hm… „nem igazán jó” film… :-///
Revelation Road:
The Beginning of the End
Oké, elsőre meglehetős… hm… „erős” szavakkal indítottam ez a
posztot – mert egy imdb-s komment kissé feldúlt… ugyanis bizonyos sorait
személyes támadásnak vettem.
…de aztán töröltem és most újrakezdem a rivjúmat. Higgadtan.
Nem, sajnos nem mondhatom azt, hogy ez egy jól sikerült
keresztény film.
Sőt, az eleje kifejezetten rossz – de a film második felét Kedvesemmel
nagyon elgondolkoztatónak és érdekesnek… merem mondani, hogy merésznek
találtuk.
A Revelation Road
úgy indít, mintha egy „retro” „Mad Max” és/vagy „Cobra”
film lenne: prémes zekés, kegyetlen motorosok uralják a kisvárost és környékét.
Ráadásul, a motoros banda vezére, Brian Bosworth (akinek én személy szerint egyetlen egy értékelhető
filmjét láttam életemben, az 1991-es
„Stone
Cold – Hideg, mint a kő”-t – ehhez még annyi, hogy a „Stone
Cold”-ban Lance Hendriksen 100x hatásosabb és fenyegetőbb vezére volt a
motorosoknak, mint a Revelation Road-ban
Bosworth…) milyen más fegyvert is
forgatna, mint… egy bitang nagy pörölyt. :eeekkk:
Azt hittem, hogy a 80-as évek elmúlásával ezt a (kissé ciki)
klisét is végleg feltettük a padlásra, a lomok közé… de sajnos nem. :-/ Vagy ha
igen, most leporolták és levették – de kár volt. :-///
Ide érkezik a golyóálló mellényekkel házaló ügynök David A. R. White, akiről lassan
kiderül, hogy sötét… ügynökös/kommandós… múltja van, és naná, hogy rögtön
konfrontálódik a bandával a helyi fegyverboltos, Ray Wise és unokája, Noell
Coet védelmében.
Szóval, a régi „motorosbandás” filmek medrében csordogál a
történés, és közben fel-felmerül, hogy kinek van hite… és miben/kiben… és kinek
nincs…
Ám, mint említettem volt, a második felében viszont már
történt egynémely kellemes változás, és a Második Eljövetel előrevetítése
nekünk („blinded fanatical Christian”
:-P :suxxx: ) már kifejezetten
tetszett, és elgondolkoztatott…
…annyira, hogy mi Kedvesemmel határozottan várjuk a második
részt!
„Revelation Road 2: The Sea of Glass and Fire”
:thumbsup:
Benne van az esély, hogy elrontják – de az is, hogy nem.
:sör:
Én nem tukmálom senkire, hogy nézze meg – hőbörgő-fröcsögő
ateisták meg kifejezetten kerüljék… :thumbsdown:
Le Guetteur
Mint tudjátok, szeretem a francia filmeket – a „sniperes” movie-kat nagyon csípem – Daniel Auteuil pedig
személyes kedvencem! :respect:
…de sajnos ez a „hármas együttállás” sem volt elég ahhoz,
hogy ez egy jó… vagy netalán „emlékezetes” film legyen/maradjon. :-///
Kedvesemmel határozottan abban maradtunk a végén, hogy a „Revelation
Road” jobb volt… ami azért… hááát… legalábbis nem egy komoly kategória.
:-/
Olybá’ tűnt számomra, hogy sem a rendező, Michele Placido (igen, igen: „La
Piovra – A polip”), se a forgatókönyvírók, Denis Brusseaux és Cédric
Melon, nem tudták eldönteni, hogy miről is szóljon ez a film...
Mert nem lett sem egy izgalmas bankrablós – sem egy
félelmetes sorozatgyilkosos – sem egy lélektani dráma a gyilkos és az áldozat
apja között…
…olyan „ebből is egy kicsi, abból is egy kicsi” – és a
végeredmény meg „se leves, se hús”. :-(
Ráadásul a főszereplő választás sem sikerült a legjobban,
ugyanis Mathieu Kassovitz mindennek
mondható, csak karakteresnek és karizmatikusnak nem… :-///
Sajnos, a film igazából semmilyen téren nem mutat érdemeset,
érdekeset, érdemlegeset, emlékezeteset – ezáltal még kevésbé ajánlom bárkinek
is. :-///
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése