The Killing s03e05 Scared and Running & Under the Dome s01e01 – Pilot

The Killing s03e05 Scared and Running

Hölgyeim és Uraim, itt az évad első 10/10-es epizódja!!! :thumbsup:

„- Bugs is pretty lame. But he grows on you. Got to respect that.

- Bugs?

- Yeah. He looks like a stretched-out white rabbit, don't he?”

…és rájöttem, hogy Stephen Holder akarok lenni!!! :-)

Akkora atomállatkirály ez a csávó, hogy nem tudok betelni vele!
Hail to Joel Kinnaman!!!

:respect:

Néha esetlen, néha zavarban van – de amikor átvált nyomozó-üzemmódba, akkor olyan zúzós-karcos lesz, hogy az ember csak lesett állal bámul. :sör:

Amikor pedig végre előkerült az ikonikus kapucnis pulcsija… ordítottam a gyönyörűségtől! :-)

Tank „pit bullos” bandájának lerendezését még azt hiszem, sokáig emlegetni fogom, annyira emlékezetes lett!

Huhhh… talán kicsit sok is vagyok ezzel, nem?! :-)

NEEEMMM!!!! Go, Holder, Go! :-)

De tényleg: az én szememben Holder vitte az epizódot – ám valójában eszméletlen izgalmas volt most minden történés, és pörgött a rész. :sör:

Kedvesem a végén dühösen ki is fakadt: „Hogy lehet már megint így befejezni?!”. :-)

És ez Nála/Tőle nagy-nagy pozitívum. :sör:

Mit is írhatnék még róla – vérbeli „must see” nem vitás! :respect:

„You know why I got "Faith" on here?  'Cause no one's got any on me but me.”

Under the Dome s01e01 – Pilot

Ezt a The Killing s03e05 előtt néztük – nem volt rossz, de nálam a The Killing teljesen lemosta a „szimpla” érdekességét…

Nem rossz felvezetés, érdekes alapfelállás, igaz, én vártam volna benne még valami sötét, fenyegető, misztikus dolgot – és nem, nekem a búra, önmagában, még ehhez kevés, és nem (csak) azért, mert telhetetlen vagyok, hanem mert… hiányérzetem volt/van, na. :-/

Oké, Stephen King jegyzi, akiről tudjuk, hogy nem megy a szomszédba egy kis sötét, fenyegető gonoszért, szóval, biztosan lesz itt még több is… de nekem jó lett volna már a pilotban is… valaki, vagy valami.

Apropó, ha már King: 1988 körül olvastam tőle az első könyvet, a „The Shining – Ragyogást”, és utána _mindent_, amit magyarul kiadtak tőle.

Ám egyszer azon kaptam magam, emlékeim szerint a „The Tommyknockers – Rémkoppantók” után, hogy elegem lett belőle… Ráuntam. :-/

Ami még kicsit (nagy) fájdalmam, hogy a pilotban elsőre igazán egy karaktert sem találtam érdekesnek, szimpatikusnak, szerethetőnek… :-/

Éppen ezért most senkit sem tudok/kell név szerint felemlegetnem. :-P

Ez szvsz nem kis hiányosság: ha nincs egy valaki sem, akiért izgulnék, vagy akivel együtt tudnék lélegezni, akkor hogyan gondolták/gondolhatták azt, hogy az ember pusztán a „rejtélyes történés” miatt bevonódik…?!

Érzem, hogy van a sztoriban potenciál – de akad jó pár hiányosság is… :-/

Persze, ezért még nem kaszálom, három részt fájdalom nélkül vállalhatónak érzek belőle: és majd akkor fogok dönteni, hogy kell-e belőle több. :fingerscross: