Egy nagyon kedves-kellemes „road movie” egy keresztény feleségről
(Rachael Harris), aki elindul, hogy beteg
férje (John Diehl) kérését
teljesítse: és előkerítse annak eltitkolt fiát (Matt O’Leary).
Az már az elején kiderül, hogy a feleség 25 évvel korábbi
vetélése miatt a mélyen vallásos férj úgy döntött, mivel az Isten rendelése,
hogy ne lehessen gyermekük, ezért „pusztán” örömszerzés miatt nem élhetnek
házaséletet.
Ez a döntése látszólag talán jobban megviseli az asszonyt,
mint őt, a férfit – de nem sokkal később az is kiderül, hogy miért…
Rachael Harris nagyon
szerethetően hozza az elzárt, biztos közösségéből kimozduló félénk, de mégis
határozott asszonyt, aki nyitott szívvel, ártatlanul csetlik-botlik a
nagyvilágban.
Nagyon szimpatikus az állandóan bajba kerülő fiút alakító Matt O’Leary is, és remekül működik kettejük
párosa.
A férjnél jóval hangsúlyosabb szerep jut a Jon Gries megformálta lelkész-sógornak,
aki úgy gondolja, hogy az asszonynak a férj betegágyánál a helye, nem pedig a
veszélyes külvilágban kószálni.
És amikor intelmei nem találnak meghallgatásra és gyanúja
egyre fokozódik, maga indul el, hogy megkeresse és visszaterelje az akolba az
elkóborolt, meggyőződése szerint „Stockholm-szindrómás” :-) bárányt.
Egyrészt kicsit talán fafejűnek, dogmatikusnak tűnnek a filmben
a keresztények cselekedetei, akik önkényesen és egyértelműen rossz/téves következtetéseket
vonnak le Istenre vonatkozóan – másrészt meg kicsit butácskák, kicsit túl
naivak, kicsit nem túl életrevalóak a „való világ dzsungelében”.
Szerencsére ezek a sztereotípiák engem – mint keresztény
embert – nem bántottak, és nem érzem azt, hogy ezzel az egész vallásról/vallásosságról
állít ki a mozi „szegénységi bizonyítványt”.
Nyilván vannak/lehetnek ilyen emberek – és a film hangvétele
egyáltalán nem bántó, vagy ledegradáló.
Kedves, szerethető, „asszonnyalnézős” alkotás :-) – bár az idő
előrehaladtával tartottunk attól, hogy nem tud „kijönni” a saját maga ásott
gödörből, de sikerült a végére egy kellemes befejezést rittyenteni, ami nem
hagyott bennünk hiányérzetet. :respect:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése