Ikíngut – A jégmező fia & Les Seigneurs – A Csodacsapat

Ikíngut – A jégmező fia

Egy nagyon kedves-kellemes izlandi (dán és norvég közreműködéssel készült) családi film. Remek kis vasárnap délutáni kikapcsolódás. :thumbsup:

A középkori Izlandon, egy tengermelléki kis falu életébe kapcsolódunk bele, ahol bár van már pap, templom és kereszténység, de az ott lakók között még dívnak a pogány beidegződések.

Ez főleg akkor erősödik fel, amikor a szigetet körülzárja a jég, és ez lehetetlenné teszi a halászatot, a hajózást és a falubélieknek szűk napokkal, az éhezés rémével kell szembenézniük.

A befolyásos Thorkell (Pálmi Gestsson) vezette babonás csoport bűnbakot keres és rögtön átkot, rémet, démont látnak mindenben.

Éppen ekkor történik, hogy a tíz éves Bóaz (Hjalti Rúnar Jónsson) egy különös alakra lesz figyelmes, aki szigetet körülvevő jégtáblákon botorkál.

Bóaz hiába a falu lelkészének fia, rajta is rögtön úrrá lesz a babonás félelem a csupa szőr alak láttán, és démont kiált, amire Thorkellék vadul ráharapnak.

Ám a dolgok úgy alakulnak, hogy Boázt eltemeti egy lavina, és éppen a démonnak vélt, szőrmékbe burkolt, vele egykorú eszkimó kisfiú, Ikíngut (Hans Tittus Nakinge) menti meg.

Boáz ezek után rögtön a barátságába fogadja Ikíngutot, akit házukba fogadnak – ekképpen megmentve a „démonvadászoktól”.

Bár a falubéliek sosem láttak korábban eszkimót, a lelkész családja és a jólelkű népek jó szívvel befogadják Ikíngutot – bár azt nem értik, hogy bőre természetes barnasága miért nem jön le a sikálással :-) –, de Thorkellék gyanakodva, éberen lesik a jövevényt, és minden tettében az „alakváltó démont” látják…

Nagyon kellemes történet bontakozik ki másságról, elfogadásról, oktalan félelmekről, rosszindulatról, kitartásról és barátságról. :thumbsup:

Hogy amikor a „felnőttek világa” saját csapdájába esik, és rosszul ítélkezik, akkor csak a gyerekek tudnak és mernek egymásért tenni… :respect:

Nem egy „friss” film (2000-ben készült), de engem szíven ütött és megfogott, nincs mit tenni. :sör:

Kedvesemmel néztük, de Dáviddal is végig kell tolnom, nincs mese. :-)

Les Seigneurs – A Csodacsapat

Oké, vannak gyengéim (nem sok, de van… ;-) ), és vannak olyan filmek/sorozatok, amikkel elnéző(bb) vagyok, amik – bár látom-érzem a gyengeségeiket – mégis a szívem csücskei.

Guilty pleasure, vagy mi a szösz… :-)

Nos, ilyenek például a francia filmek. :sör: :biére: :-)

Nem is kerülgetem tovább a forró kását: nekem nagyon bejött a „Les Seigneurs – A Csodacsapat”. :-)

Az én szememben már a szereposztás is fantasztikus. :-)

José Garcia (La boîte noire – Black box – Fekete doboz), Franck Dubosc (Le Marquis – A márki), Omar Sy (Intouchables – Életrevalók), Joey Starr (Nuit Blanche – Fehér éjszaka), Gad Elmaleh (Midnight in Paris – Éjfélkor Párizsban), Jean-Pierre Marielle (Micmacs).

És a film felütése is zseniális, szvsz: ahogy Orbéra (José Garcia) lefut a pályáról, mint ünnepelt sztár, és ahogy halad egyre beljebb a játékos kijáró folyosón, úgy követjük felvillanó újságcímlapokon a karrierjének (egyre mélyebbre vivő…) állomásait.

Végén olyan mélyre süllyed, hogy már kislányának láthatását is elvesztheti – ám kap egy utolsó esélyt.

Egy bretagne-i szigeten kell a helyi csapat edzőjének lenni – akik szó szerint a létükért, a létfenntartásukat biztosító konzervgyár megmaradásáért küzdenek a francia kupában, és két fordulót még mindenképpen menniük kellene.

Miután Orbéra felméri a halászokból álló csapat képességeit :-) belátja, hogy itt erősítésre, vérfrissítésre van szükség – és felkeresi régi csapattársait, hogy rábírja őket még két meccsre.

Persze, társai is kiöregedtek már, saját gondjaikkal, bajaikkal (agylövésükkel :-) ) vannak elfoglalva, és életük már régen nem a futballról szól.

Nagyon jópofa, sokszínű társaság kerül összeverbuválásra, és a poénok, meg a helyzetkomikum, ha nem is „térdet csapkodós”, de vigyorgós, fel-felröhögős. :-)

„Marandella nem kapus volt?”

:-)

A történet bár szokványos „underdog”-sztorinak látszik, szerintem ezt is sikerül egy nem szokványos, igazán kellemes befejezéssel lezárniuk. :thumbsup:

 

Azt nem mondom, hogy focirajongóknak kötelező, sőt, egyáltalán nem „kötelező” senkinek :-) – de nekem egy remek kis élmény volt. :champagne: :-)