Jack Reacher & The Last Stand – Erőnek erejével

Már többször megemlékeztem arról, mennyire „szeretem” azokat a filmeket, amik az „Ezt meg minek kellett leforgatni…?!”-csoportba tartoznak… :-/ :-P

Nem tettem viszont említést eddig arról a halmazról, amit leginkább az „Ezt meg minek kellett ennek a színésznek/rendezőnek elvállalnia…?!” címkével lehetne jelölni… :-/

És azzal meg talán nem mondok túl nagy újdonságot, hogy a fenti két egyveleg legtöbb esetben egy tőről fakad… :-PPP

Mert van olyan, amikor idősödő (hogy ne mondjam: megöregedett…) színészek még tudnak egy szeretetteljes, kikacsintós, önironikus, vagy éppen „odavágó”, horzsolós filmet forgatni.

Sylvester Stallone – The Expendables, Clint Eastwood – Gran Torino

:respect:

Ám vannak sajnos olyanok, akiknek ez nem sikerül: és vagy mellényúlnak, amikor eléjük tesznek egy halom forgatókönyvet – vagy mindenáron szeretnék megismételni fénykoruk letűnt dicsőségét… és már nem tudnak felnőni a feladathoz. :-/

Ami elég elszomorító. :-(

Jack Reacher

Hát igen…

Talán kezdeném azzal, hogy unom az üres és pusztán helykitöltőnek használt, valamint márkák reklámozását elősegítő autós üldözéseket. :-/

Nem, nem vagyok célközönsége a „The Fast and the Furious” franchise-nak, szóval, engem egy-egy jól elhelyezett, látványos-zúzós autós üldözéssel nem lehet megvenni – rosszakkal meg pláne… :-P :-/

Szeretem a pozőrködő, macsó „hírókat” – ha _tényleg_ macsók, és jól áll nekik a nagyképű vagányság…

Mert van néminemű különbség abban, amikor Ryan Gosling veszi le a pólóját, aki csúcsformában van – és amikor Tom Cruise, aki viszont… nincs. :-/

Ha a „Rock of Ages – Mindörökké rock” emlékezetes Stacee Jaxx szerepére fel tudta gyúrni magát, akkor itt miért nem… Vagy ha már nem, akkor meg minek mutogatja magát?! :-/

Szeretem, amikor egy forgatókönyv eredeti és merész, ami meg mer lepni, ami járt utat elhagy a járatlanért… és kevésbé lelkesedek az olyanokért, amik csak a szélesre taposott utakon totyognak tétován és riadtan, olyan bátorsággal, mint a tojó galamb. :-/

Tom Cruise anno nagyot nőtt a szememben, amikor elvállalta az egyébként is feledhetetlen és zseniális „Tropic Thunder – Trópusi vihar” :-) eszméletlen jó Les Grossman-ját. :thumbsup:

De ez a Jack Reacher… egy nagyon sablonos, nagyon egyvágányú, nagyon „átlagosamerikaikeménycsávó”-fazonra igazított, minden karizmát, egyediséget és különlegességet nélkülöző… amolyan, semmilyen figura volt. Lett. És maradt. :-/

Idő- és életrabló. Kár pazarolni rá mindkettőt. :-/

The Last Stand – Erőnek erejével

…mert semmi akadálya, hogy valaki visszatérjen a film világába, sőt. :thumbsup:

…mert szeretjük, és nagyon kellemes, nosztalgikus élményeink vannak Arnold Schwarzenegger munkásságáról. :sör:

…mert nagyon örültünk a „The Expendables – A feláldozhatók” filmekben való, egyszerre ikonikus és ironikus megjelenésének. Ami eszméletlenül jól is állt neki. :thumbsup:

…mert nagyon szeretjük és tiszteljük Kim Ji-woon munkásságát: „The Good, the Bad, the Weird – A jó, a rossz és a furcsa”(!!!) :respect:, „I Saw the Devil”, „Doomsday Book – The Heavenly Creature (segment)”. :megarespect:

…mert szeretjük, amikor a magányos, kérlelhetetlen, kőkemény szikla Főhős egymagában néz szembe az ellenfél/ség hadával, akik hiába jönnek brutális túlerővel, akkor is felmorzsolódnak erején és állhatatosságán.

…mert lehet nagyon jókat dobni „idős/korosodó harcos újabb/végső nagy csatája” témában.

…de ez a film nagyon egyvágányú és unalmas lett… :-///

Említettem már, hogy unom az üres és pusztán helykitöltőnek használt, valamint márkák reklámozását elősegítő autós üldözéseket?! :-///

Mert igen… itt is. :-P

A történet meg… öregem… :-/// :-PPP

Ki a fene ez az Andrew Knauer?! Kinek a kije?! Kivel feküdt le :-P ahhoz, hogy ebből a nagy trutyiból (amit ő nyilván „_forgatókönyvnek_” nevez és gondol… a kis bohó… :-PPP ) filmet forgassanak?!

Jegyezzük meg ezt a nevet, Hölgyeim és Uraim – és kerüljük a további munkásságát, mint a leprát. :-PPP

Mert lehetett volna ez egy kikacsintós, poénos, cool, menő, jópofa, vagány… akármi! De egy nagy nulla lett. :-///

Miért vállalta ezt el Arnold Schwarzenegger és Kim Ji-woon?!?! Tettek ők már le annyit az asztalra, hogy ne „alacsonyodjanak le” egy _ilyen_ szintre! Miért…?! :shame:

Hiába az (általam) ismert és szeretett színészek feltűnése – nem lesz tőlük jobb a sztori. Nem tud jobb lenni, mert a történet el nem hanyagolható hiányosságai, sablonossága, klisés mivolta, a humor és a szikrázó élc teljes hiánya mocsárba húzza az egész alkotást…

Ez nem volt (az A!) visszatérés, Arnold – ez nem egy jó bemutatkozás Hollywoodban, Kim…

Próbáljuk meg gyorsan elfeledni az egészet.

Szerencsére, ez nem lesz egy túl megerőltető feladat… :-PPP :-)

Endeavour s01e00 & Franklin & Bash s01e04-e06

Endeavour s01e00

Nem hittem volna… :respect:

Nem hittem volna, hogy az első… akarom mondani, a „nulladik” :-) rész tényleg (ennyivel) jobb, mint a második… akarom mondani, az „első”. :-)

Remélem, érthető vagyok…?! :-)

Ha javasolhatom, amennyiben rászánjátok magatokat az Endeavour-szériára (amit melegen ajánlok!), ti már rögtön sorban haladjatok a részekkel, jó? :-) Egy fokkal kellemesebb lesz az élmény – és talán nem is csak eggyel. :sör:

Most látjuk, ahogy a rendőriskolában frissen végzett Endeavour Morse (akit itt is Shaun Evans alakít :thumbsup: ) először kerül ki ki egy kerületi kapitányságra, a „való életbe”, és éppen Fred Thursday felügyelő (akit szintén Roger Allam formál meg!) keze alá – aki kezdetben nemhogy nem veszi a pártfogásába, hanem nem is nagyon vesz tudomást a fiatal nyomozóról.

 

…és az ügy, amibe belecsapnak, karcos-kemény.

„"Dear, dear"? A young girl strangled and left naked in the woods, and all you can say is "dear, dear"?!.”

A sztori megint nagyon kellemesen kuszálódva, összetetten bonyolódik – és én nem kicsit döbbentem meg, amikor a gyilkos kilétére fény derült…

…és ezt imádom!!! :sör:

Ha meglepnek! Ha csavarják a szálakat! Ha összezavarnak, ha felkavarnak… és a végén pedig elégedetten csettintve hátradőlve azt sóhajtom: „hát persze…! tényleg…!”. Mert belátom, hogy minden apró részlet stimmel, minden ebbe az irányba mutatott… de hagytam, hogy a film történése dezorientáljon – és bementem a málnásba. :-)

Nagyon jó a sztori és szépen épül fel, ahogy Thursday felügyelő felfigyel Endeavour képességeire és elszántságára – mégha az rutintalansága miatt néha triviális csőbe is fut.

 

És az is nagyon tetszett, ahogy Thursday felügyelő kőkeménységét és kérlelhetetlenségét felépítik…

„Mr. Samuels has come over with a nosebleed. I told him to keep his head back. You can keep the hanky.”

Aki még nagyon tetszett ebben az epizódban, az a gyönyörű Flora Montgomery…

…nem csak a szépsége, de színészi játéka is elismerésre késztetett. :flower:

Valamint muszáj kalapot emelnem a csak igen rövid ideig képernyőn lévő John Light előtt, aki a titkosszolgálati tisztet alakítja: de olyan karcosan, és jeges professzionalizmussal, hogy őt látva az embernek kiül a dér a homlokára. :respect:

…és amikor kiderül, hogy morális tartása is van, nem csak egy „robot” titkosszolga, még inkább megkedveltem.

„'Fun'? A schoolgirl coerced into bed round from one dirty old sod to another like the Sunday sprouts, 'fun'? For you and your mates, maybe.”

Nagyon egyben volt ez a nyitóepizód, nem tudok (negatív) fogást találni rajta. :thumbsup:

Legfeljebb annyi, hogy másnak is feltűnt már Endeavour és Sherlock hasonlósága… :-)

…de ehhez én továbbra is annyit mondok: legalább annyi mindenben el is térnek, mint amennyiben hasonlítanak. Két nagyon okos, rendkívül érzékeny szenzorokkal rendelkező nyomozó – két különböző ember. :respect:

Amit még mindenképpen szeretnék megemlíteni az a készítők egy nagyon emberi gesztusa: egy tribute, tisztelgés a „nagy előd”, a „klasszikus” Endeavour nyomozó, John Thaw előtt. :leborul:

„What you've got to ask is: where do you see yourself in twenty years?”

…és milyen jó, hogy utána olvastam tegnap a sorozatnak, mert anélkül nem vettem volna észre ezt. :sör:

Akarok még Endeavour történetet nézni. :thumbsup:

Franklin & Bash s01e04-e06

Én a feledhetetlen és utolérhetetlen „Boston Legal – Jogi játszmák” óta nem láttam ilyen humoros és szórakoztató ügyvédes-tárgyalótermes sorozatot… :-) :-) :-)

Minden egyes epizódján többször felröhögök, majdnem végig vigyorgok – de a „feelgood”-érzés minden egyes epizód első pillanatától az utolsó másodpercéig végigkísér… :respect:

A dialógusok frissek és szellemesek, a karakterek élettel telik, a tárgyalások nem szokványosak.

Áhhh, a fene se akar ezen tovább vekengeni: inkább nézem. :-)

És nézzétek ti is! :sör:

 

Endeavour s01e01 – Girl

Az ITV1, úgy látszik, tud jó krimiket is forgatni! Nem csak „amolyan” „Broadchurch”-féléket… :-P

:-)

Oké, ezt az oldalszúrást nem bírtam kihagyni: mea culpa. :sör:

De nekem nagyon fájdalmas a „Broadchurch”-élmény. :-/

(Próbáltam eddig lapítani, hátha a Kedvesem – akinek viszont… sajnos… tetszett – megfeledkezik róla, és nem kell a maradék 3 részt végigszenvednem… Ez eddig működött is :-) de tegnap az „Endeavour” végén volt pofája az ITV1-nek benyomni egy „Broadchurch” reklámot, és Katicám felcsillanó szemmel érdeklődni kezdett, hogy mikor nézzük tovább… :eeehhh: :-)

Ezt csak azért írtam, hogy lássátok: nekem se könnyű… :-/ :-) )

Szóval: Endeavour.

A Colin Dexter által 1975 és 1999 között írt „Inspector Morse”-regényekből már készült egy 7 évados, 5 speciális epizóddal megtűzdelt, 33 részes tévésorozat, amik 1987 és 2000 között kerültek bemutatásra.

John Thaw – Detective Inspector Morse; Kevin Whately – Detective Sergeant Lewis; James Grout – Chief Superintendent Strange

:respect:

2012 januárjában mutatták be az új „Endeavour” első részét, ami gyakorlatilag egy amolyan egész estés pilotként felvezette a 4 epizódból álló évadot, az pedig 2013 áprilisában indult útjára.

Sajnos, mindezen információknak nem voltam birtokában, amikor felütöttem az első részt, így balga módon nem a „nulladik”, hanem az első résszel nyitottam. :-/

De hamarosan bepótolom a pilotot, ígérem! :-)

Annál is inkább, mert nagyon bejött az első epizód. :sör:

Mert akárhogy van, az angolok tudnak jó krimiket készíteni: oké, lehet, hogy valaki inkább az amerikai-stílre esküszik, de én meg bevallottan anglomán vagyok. Gyerekkoromban faltam az Agatha Christie és a Sir Arthur Conan Doyle fémjelezte krimiket, szóval, nekem nagyon bejön az ezekhez hasonló hangulat, ez a „ködös Albion”-feeling.

És az „Endeavour” is ebből a köntösből bújt ki. :thumbsup:

1965-ben járunk, Oxfordban, ahol a nagyon szimpatikus és szerethető Shaun Evans (The Take, Whitechapel) formálja meg a fiatal nyomozó, Endeavour Morse karakterét, aki a Roger Allam (The Woman in Black, The Angel’s Share) alakította Fred Thursday felügyelő szárnyai alatt bontogatja istenáldotta tehetségét.

A nyomozásról illetve a film történetéről nem is ejtenék feleslegesen sok szót: kellemesen összetett, sok ismeretlenes egyenlet. :sör:

Talán csak annyi, hogy Endeavour Morse különös módszerét és következtetéseit sem felettesei (kivéve természetesen Thursday felügyelő), sem társai nem szívlelik, így a _majdnem_ „sherlock”-i képességekkel megáldott nyomozó kénytelen egyedül, illetve a vele szimpatizáló, barátságos, de egyszerű :-) Sean Rigby által hozott Jim Strange közrendőr segítségével nyomozni.

Ettől a „_majdnem_ „sherlock”-i”  kitételtől nem kell megijedni: a nyomozó nem klónja, vagy utánzója a neves elődnek, de képességei adottak ahhoz, hogy egyszer hasonló kvalitás legyen – ám jelenleg még tapasztalatlan zöldfülű. :-)

És ismerkedik a(z igazi) rendőri munka csínjával-bínjával – miközben ügyelnie kell arra, hogy bármennyire is biztos saját feltevésének/nyomozási irányának helyességében, azt úgy interpretálja a környezete (felettesei, kollégái) felé, hogy azok ne érezzék magukat teljesen hülyének… :-)

…különösen akkor, ha szeretne (még egy darabig…) a testületen belül maradni. :-)

Összegezve: várom a következő… illetve, az előző részt! :-) Remek kis élmény volt!

(Nem úgy mint a Broa… hagyjuk. :-P ;-) )

Talaash

Nagy örömömre, végre új filmben szerepel kedvenc indiai színészem Aamir Khan! :thumbsup:

:-)

És annak is nagyon örülök, hogy végre ismét egy _remek_ indiai filmet láthatok, amihez már régen nem volt szerencsém. :sör:

Táncbetétek itt sincsenek, mint a „Taare Zameen Par” esetében – csak nagyon érzelmes, horzsolós dalok… –, valamint témaválasztása is komoly, emberi tragédiákkal terhes.

Talán nem is annyira a „komoly” a megfelelő szó, hanem a… sötét.

Ugyanis egy megmagyarázhatatlan haláleset történik, és azután nyomoz az Aamir Khan által megformált Inspector Surjan Singh Shekhawat.

(Aamir első megjelenése a komoly bajusszal engem elsőre mosolygásra késztetett :-) de lassan megbékéltem vele, és a végére teljesen elfogadtam az új arckarakterisztikát.)

Ám a nyomozó sincs lelkileg teljesen rendben, ugyanis nemrégen vesztette el egy balesetben a kisfiát…

Oké, tudom: akik jól ismernek engem közületek, tudják, hogy a gyerekek az Achilles-pontom: ha ők egy film témája (mint a számomra feledhetetlen „Taare Zameen Par”), akkor én… hm… mondhatni, „érzelmileg erősen bevonódok”. (Ha fogalmazhatok némileg árnyaltan… ;-) )

Suri Shekhawat éjszakái álmatlanul telnek, ilyenkor az utcákon autózik – és amikor néha-néha lehunyja a szemét, újra és újra lejátszódik előtte az a pillanat, amikor… ahogy… ahol elindult a kissráca a végzetes útra… És látja a történtek fényében azt az ezernyi lehetőséget, ami nem torkollt volna tragédiába.

Ha lehunyt szeme előtt állandóan ilyenek peregnek, abba „normális” ember is bele tudna kattanni…

Ám mindez csupán háttértörténet, mellékszál a kezdetben, ám a titokzatos haláleset kapcsán az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik… és lassan nyilvánvalóvá lesz: ha az egyik ügyben megoldást ér el a nyomozó, akkor a másik ügyet is le tudja zárni majd lélekben. Így, vagy úgy…

A nyomozás a prostitúció világába visz, és egy régi haláleset története bontakozik ki lassan…

Aamir Khan játéka erős, mint mindig – mellette két gyönyörű nő alakít nagyszerűt: a feleséget, Roshnit, Rani Mukerji, és a titokzatos szépségű prostituált Rosiet pedig Kareena Kapoor formálja meg. :thumbsup:

A történet talán (egy idő után) kissé kiszámítható, de a hangulata szerintem remek, és nagyon szerettem a történetét is…

Jó, persze, azért számoljunk az elfogultságommal... :-)

Tisztában vagyok azzal, hogy köztetek nem sok (eufémizmus… :-) ) „bollywood-rajongó” van, de szerintem ez több, mint „csak” kellemes, vagy pusztán „nézhető” alkotás.

Én örülök, hogy részese lehettem ennek az élménynek. :sör: