The Hobbit: An Unexpected Journey – A hobbit: Váratlan utazás

Nagyon szeretem J.R.R. Tolkien csodálatos regényét, A Gyűrűk Urát. :leborul:

Imádom azt, ahogy ebből a műből Peter Jackson egy feledhetetlen trilógiát készített. :respect:

…de nagyon húztam a számat, amikor kiderült, hogy az ujjnyi „vastag” Hobbit-ból Jackson ismét trilógiát fog forgatni. :eeekkk:

Azt gondoltam: na, ez azért túlzás… Ez pénzlehúzás, rókabőr – egyértelmű. :-/

De most, karácsony első napján, csak elballagtunk kissrácommal a moziba, és megnéztük ezt az alkotást. Én nem vártam mást, mint látványt, pátoszt… és sűrű Gyűrűk Ura koppintást… :-/

Ehelyett kaptam az arcomba egy olyan döbbenetes EPIKUS mozit, hogy köpni-nyelni nem bírtam. :respect:

Az alkotás percről-percre szippantott be, hogy aztán elkapjon és berántson egy örvény, amiből nem tudok – de nem is akarok kikeveredni. :sör:

…Erebor ostroma… Moira ostroma… a harc a vargokkal, a fenyőkkel borított sziklaszirten…

…Tölgyfapajzsos Thorin és a törpék dala Bilbó kandallójánál…

„We lay under the Misty Mountains cold
In slumbers deep and dreams of gold
We must awake, our lives to make
And in the darkness a torch we hold”

…amikor Thorin megöleli Bilbót a sziklaszirten…

…és Neil Finn dala, a végefőcím alatt: „Song of the Lonely Mountain”…

„Some folk we never forget
Some kind we never forgive
Haven’t seen the back of us yet
We’ll fight as long as we live”

Ezek mind-mind olyan pillanatok, amik miatt százszor megérte elkészíteni ezt a filmet. :respect:

Peter Jackson lehet, hogy megalomániás és bevételorientált – de amíg ezt ILYEN filmekkel teszi, addig _nem_ér-de-kel_!

Mert nekem, az egyszerű, egyvágányú Gyűrűk Ura rajongónak – aki ha nem is évente, de legalábbis két évente újra nézem a trilógiát (kizárólag a bővített verziót! mert AZ AZ IGAZI!) – kellenek ilyen filmek, kell ez az érzés, kell ez a misztikum…

…és amíg nem néztem meg (minden előítéletem ellenére) a Hobbitot, nem is realizálódott bennem, hogy mennyire hiányzik. :hog:

A törpék fantasztikusak – de Richard Armitage egyenesen ikonikus, mint Tölgyfapajzsos Thorin. :megarespect:

Martin Freeman pedig… :meaculpa: Sajnálom, hogy annyit dühöngtem korábban, hogy a Hobbit miatt miért késik a Sherlock – mert Martin Freeman _kellett_ Bilbo szerepére, nem vitás. :respect:

Ian McKellen pedig… nem tudom… nélküle, az ő Gandalfja nélkül… kevesebb lenne a Világ. :respect:

És hogyan is feledhetném Sylvester McCoy emlékezetes Barna Radagastját...

Új-Zéland pedig még mindig olyan, mintha valóban Középfölde lenne… :amazing:

 Nem tudom, mit is mondhatnék még…

Szerettem, a mai napig imádom a Gyűrűk Ura trilógiát, és biztos voltam benne, hogy a Hobbit csak valami gyenge utánérzés lehet csupán… de tévedtem. :meaculpa:

Fantasztikus élmény, egy váratlan, epikus utazás a Hobbit – amit át akarok élni majd újra és újra, mert méltó a Három Nagy Elődhöz. :leborul:

„All eyes on the Hidden Door
To the Lonely Mountain borne
We’ll ride in the gathering storm
Until we get our long-forgotten gold
Far away from Misty Mountains cold.”